Az Erzsébet utalványról e hét csütörtökön és pénteken két dolgot tudtunk meg. Egyrészt azt, hogy pompásan haladnak az előkészületek, december 21. óta több mint 6 millió darabot gyártott le a Pénzjegynyomda, és bár nincs még forgalomban az új (állami) étkezési utalvány, valaki máris hamisítja (az egyik élelmiszerboltban próbálkozott). Másrészt a Bors című bulvárlapból arról értesültünk, hogy a válság a prostituáltakat sem kíméli, aminek jeleként némelyikük már Erzsébet utalványt is elfogad a szolgáltatás ellenértékeként, „mert legalább vásárolni tudok belőle”, ahogyan Detti fogalmazott az újságnak.
Akkor most mi van?
Vagy az, hogy a hamisítás kiterjedtebb, mint azt a kibocsátó Nemzeti Üdülési Alapítvány feltételezi (amely csak a bolti esetet említette tegnapi sajtótájékoztatóján), vagy az, hogy egy különösen elmés marketingfogással van dolgunk. Amire, meglehet, szüksége is van az Erzsébetnek, tekintve, hogy a CBA, a Coop és a Reál ugyan már decemberben leszerződött elfogadóhelynek, hipermarket-lánc viszont egyelőre egy sem. (Mi több, a Külügyminisztérium is jobban bízik a régiben – a Le Cheque Déjeuner-ben –, igaz, azok mindig különcködnek: főnökük, Martonyi János minapi nyilatkozata szerint például a magyar kormány is követett el hibákat.)
Számolhatunk persze azzal a lehetőséggel is, hogy a gonosz bulvárlap ilyesfajta koholmánnyal kívánja jó előre lejáratni az állami terméket (kurvák és az Erzsébet). De az ellenkezőjével is: az étkezési jegyet valójában a központi agitprop akarja a széles dolgozó osztályok számára is vonzóvá tenni a népszerű bulvárlapon keresztül (az étkezési utalvány, amit még a prostituáltak is örömmel elfogadnak). A következő részben, föltesszük, arról olvashatunk majd, hogy Detti a közeli CBA-ban finomabbnál finomabb élelmiszereket vásárolt Erzsébetjeiért. (Jó sokat, alig bírta hazacipelni, mivel a CBA-ban megint fantasztikus akció volt.)
