Az új étkezési utalvány

Ki hamisítja Erzsébetet?

  • Magyar Erzsébet
  • 2012. január 14.

Publicisztika

A forgalomba még nem hozott állami Erzsébet étkezési utalványnak már az előélete is ellentmondásos.

Az Erzsébet utalványról e hét csütörtökön és pénteken két dolgot tudtunk meg. Egyrészt azt, hogy pompásan haladnak az előkészületek, december 21. óta több mint 6 millió darabot gyártott le a Pénzjegynyomda, és bár nincs még forgalomban az új (állami) étkezési utalvány, valaki máris hamisítja (az egyik élelmiszerboltban próbálkozott). Másrészt a Bors című bulvárlapból arról értesültünk, hogy a válság a prostituáltakat sem kíméli, aminek jeleként némelyikük már Erzsébet utalványt is elfogad a szolgáltatás ellenértékeként, „mert legalább vásárolni tudok belőle”, ahogyan Detti fogalmazott az újságnak.
Akkor most mi van?
Vagy az, hogy a hamisítás kiterjedtebb, mint azt a kibocsátó Nemzeti Üdülési Alapítvány feltételezi (amely csak a bolti esetet említette tegnapi sajtótájékoztatóján), vagy az, hogy egy különösen elmés marketingfogással van dolgunk. Amire, meglehet, szüksége is van az Erzsébetnek, tekintve, hogy a CBA, a Coop és a Reál ugyan már decemberben leszerződött elfogadóhelynek, hipermarket-lánc viszont egyelőre egy sem. (Mi több, a Külügyminisztérium is jobban bízik a régiben – a Le Cheque Déjeuner-ben –, igaz, azok mindig különcködnek: főnökük, Martonyi János minapi nyilatkozata szerint például a magyar kormány is követett el hibákat.)


Számolhatunk persze azzal a lehetőséggel is, hogy a gonosz bulvárlap ilyesfajta koholmánnyal kívánja jó előre lejáratni az állami terméket (kurvák és az Erzsébet). De az ellenkezőjével is: az étkezési jegyet valójában a központi agitprop akarja a széles dolgozó osztályok számára is vonzóvá tenni a népszerű bulvárlapon keresztül (az étkezési utalvány, amit még a prostituáltak is örömmel elfogadnak). A következő részben, föltesszük, arról olvashatunk majd, hogy Detti a közeli CBA-ban finomabbnál finomabb élelmiszereket vásárolt Erzsébetjeiért. (Jó sokat, alig bírta hazacipelni, mivel a CBA-ban megint fantasztikus akció volt.)

Figyelmébe ajánljuk

Valóra vált forgatókönyv

1984-ben került a mozikba Rob Reiner első filmje, A turné (This Is Spinal Tap). Az áldokumentumfilm egyik főszereplője maga a rendező volt, aki az éppen amerikai turnén levő fiktív brit hard rock zenekar, a Spinal Tap történetét próbálta kibogozni.

Nézőpont

A filozófus-író (Denis Podaly­dès) tüdeje és mája közt apró kis foltot mutat ki az MRI-vizsgálat, de biztosítják afelől, hogy (egyelőre!) nem veszélyes a dolog.

Amikor győznek a hippik

  • - turcsányi -

Blaze Foley-nak volt egy kabátja. Ha egészen pontosak akarunk lenni, ez az egy kabátja volt neki – ez sem túl jó bőrben. Az ujját például vastag ezüstszínű ragasztószalaggal kellett megerősíteni, jól körbetekerni, mindkettőt – hogy le ne essenek.

Hibamátrix

  • Dékei Krisztina

Szűcs művészete a klasszikus, realista festészeti hagyományokon alapul, de távol áll a „valóságtól”.

Ozmózisok

Nádas Péter e hosszú, több mint négyszáz oldalas memoárját Mészöly Miklós, Polcz Alaine és Esterházy Péter köré fűzi föl. Könyvének témája négyük viszonya, vonzásaik és választásaik, személyiségük szerkezetének összeillő és egymáshoz nem illeszkedő elemei. És a háttérben természetesen ott van a korszak, a lassú hetvenes–nyolcvanas évek a kádári provinciában.

Mozaikkockák

A hazai neoavantgárd egyik meghatározó alakjaként Erdély Miklós (1928–1986) a sok műfajban alkotó, polihisztor művészek közé tartozott.

Abúzus, család

  • Balogh Magdolna

Egyéni hangú, markáns képviselője Ivana Dobrakovová a szlovák kritika által expat-prózaként emlegetett prózai iránynak. Ezzel az angol „expatriate”, azaz tartósan vagy ideiglenesen külföldön élő szóból eredő kifejezéssel azokra a művekre utalnak, amelyek a rendszerváltozás adta lehetőségekkel élve külföldön szerencsét próbáló fiatalok problémáiról beszélnek.