Az alkotmányozásról szóló nyilvános beszéd méltatlanul kevés figyelmet fordít a bírósági igazgatás alapjainak újragondolására, jóllehet az Alkotmánybíróság sorsát érintő döntés után ez lenne az alkotmányozás legélesebb szervezeti konfliktusa. Az érlelődő változások nagy hatással lehetnek az igazságszolgáltatás függetlenségére is.
*
Az igazságszolgáltatás függetlensége alapvetően két dolgot jelent. A bíró az ítélkezési tevékenysége során független: nem utasítható, döntéseit kizárólag a jogszabályok és a saját lelkiismerete szerint hozza meg. Jogállamban az ítélkezés függetlensége nem szenvedhet csorbát, annak feltétel nélkül, mindig érvényesülnie kell. Ennek ugyanakkor vannak szervezeti és gazdálkodási, vagyis igazgatási feltételei. Ezek a következők. Az ítélkezéshez infrastruktúra: tárgyalóterem, jegyzőkönyvvezető, informatikai háttér szükséges egyrészt (hogy a bírói fizetésekről szót se ejtsünk); másrészt pedig valakinek döntenie kell személyzeti ügyekben, azaz a bírói és bírósági vezetői kinevezésekről, vagy az összeférhetetlenségi szabályok érvényesítéséről. Mindez különböző mértékben ugyan, de hatással van a bírói függetlenség tényleges érvényesülésére.
Az Alkotmány 1997 óta a bíróságok igazgatását az Országos Igazságszolgáltatási Tanács (OIT) feladataként határozza meg. Az akkori megfontolások szerint az igazságszolgáltatás nagyobb függetlensége érdekében a bíróságok gazdálkodásáért, személyzeti ügyeiért vagy éppen informatikai fejlesztéseiért egy önigazgató szervnek, a bírák által választott OIT-nak kell felelnie. Korábban ezeket a feladatokat - némi előzetes egyeztetési kötelezettség után - az igazságügyi miniszter látta el. Az 1997-es bírósági reform ezen eleme elvi és - az eltelt 13 év tapasztalatai tükrében - gyakorlati indokok alapján egyaránt vitatható. A kérdés csak az, hogy mit és mivel akar helyettesíteni az alkotmányozó.
Könnyen belátható, hogy míg az egyedi bírói döntés tartalmáért és minőségéért csak a bírónak szabad és kell felelősséget viselnie (azaz a politikusoknak nem), addig a bírói szervezet igazgatásával már politikai felelősség is jár. Az egyenetlen ügyeloszlás, a szegényes infrastruktúra ugyanis kihat a döntések színvonalára is, a bírósági eljárások ezzel összefüggő elhúzódása pedig érthető módon szomorítja a választópolgárokat. Ha lassan és rossz hatékonysággal működnek a bíróságok, azért a kormányzatra fognak neheztelni. A jelen állapotok szerint tehát a kormánytöbbség úgy visel politikai felelősséget a bíróságok igazgatási ügyeiért, hogy operatív hatáskörei nincsenek a bajok kezelésére.
A bírói önkormányzat esetében ráadásul hiányoznak azok az ösztönzők, amelyek a bíróságokat hatékony működésre sarkallnák. A bírók által választott bírói igazgatás ugyanis a bírók és nem a társadalom egészének kíván a kedvére tenni (és ugyanez elmondható a ma már igazán független ügyészségről is).
Az semmiképpen nem az ördögtől való tehát, hogy a bíróságok gazdálkodásáért, beruházásaiért a kormányzat vállaljon felelősséget, vagyis szűnjön meg a bírói önigazgatás ezen a területen.
*
Más a helyzet a bírósági személyzeti ügyekkel. A bírósági vezetők számos olyan tevékenységet látnak el, amelyek jelentős hatással bírnak a független bírói döntésekre. Hogy mást ne mondjunk, ők döntenek az egyes ügyekben eljáró bírák személyéről. Márpedig természetes emberi tulajdonság, hogy a jó képességű emberek vezető pozícióba törekednek, és magatartásukat ehhez igazítják. Ha a kormányzat meghatározó befolyást szerez a bírósági vezetők kiválasztásában, akkor a felfelé törekvő bírák számos esetben óhatatlanul a kormányzatnak akarnának majd megfelelni. Ez pedig sunyi módon aláásná a bírói függetlenség elvének gyakorlati érvényesülését.
Ebből a szempontból már az a tavalyi törvénymódosítás is nehezen indokolható, amely 2011. március 1-jétől az OIT testülete helyett a Legfelsőbb Bíróság elnökének egyszemélyi hatáskörévé tette a bírósági vezetők kinevezését. Bár a jogkör a bírósági szervezeten belül maradt, ezzel a változtatással a bírósági vezetői posztra aspiráló jelölteknek ma már nem a bírói szervezet szélesebb körét reprezentáló, ezért semlegesebb testületnek, hanem csak a politikusok, az Országgyűlés kétharmados többsége által választott főbíró igényeinek kell megfelelniük.
A Legfelsőbb Bíróság elnöke, Baka András az OIT nevében azt javasolta az alkotmány-előkészítő eseti bizottságnak, hogy az új alkotmány erősítse meg az OIT bírósági igazgatási jogkörét. Sokak számára visszatetsző lehet, hogy az alkotmányozó többség ennek ellenére éppen csökkenteni kívánja az igazgatási önállóságot - pedig a gazdálkodási ügyekben ez ésszerű változtatás lenne. Az alkotmányozó nem tenné jól, ha betonnal öntené ki az OIT és a bíróságok szervezeti érdekeit.
Az viszont kifejezetten a dolga lenne, hogy az új alaptörvényben rögzítse az eljáró bíró függetlenségének garanciáit. Például: a bíró kinevezésére a bírósági önigazgatási szerv tehessen javaslatot. A bíró áthelyezéséhez legyen szükséges a bíró hozzájárulása is. A bírót a függetlenséget biztosító mértékű juttatásokban kell részesíteni. A kormányzati befolyásolási kísérlet veszélyét és látszatát pedig az csökkentheti a legjobban, ha magából az Alkotmányból következik, hogy a bírósági vezetők is csak bírói többséggel működő szerv döntése alapján nyerhetik el megbízatásukat.
