n Várható volt, hogy elfogják: már rég nem volt játékos. A gerillaháborút, a merényleteket nem ő szervezte, hanem Izzat Ibráhím ad-Dúrí tábornok. Vagy Uszáma bin Ládin. Vagy nem szervezi senki, csak úgy vannak, az előző rezsim helyi maradványai alakulnak öntevékeny robbantókörökké. Nem tudjuk, telefonáltunk a Pentagonba, nem veszik fel. Hogy elfogása miként hat majd a gerillaháborúra, szintén nehezen felmérhető. Az amerikai katonai felderítés ezek után bizonyára könnyebben bírja majd szóra a Szaddám visszatérésétől rettegő ira-kiakat. De a terror folytatódni fog. Már folytatódik.
Ezek fontos dolgok: de az igazi kérdés az, mi történjék az agg zsarnokkal. Talán mindenkinek - az amerikaiaknak, az irakiaknak, magának Szaddámnak - az lenne a legjobb, ha egyszer csak holtan esne össze. Egy gonddal kevesebb. De mi van, ha megéri a saját főtárgyalását?
Vegyük sorra az eshetőségeket.
Szaddámot Irakban állítják iraki bíróság elé.
Ennek első számú akadálya az, hogy jószerivel Irak sincs, hát még bírósága. Az országban nem működik semmi, ami a modern értelemben vett közigazgatásra emlékeztetne; a kormányzótanács a saját ügyrendjében is bizonytalan. És az esetleges iraki per más tekintetben is aggályos. Kik legyenek Szaddám bírái? És ki képviselje a vádat? Szaddámmal súlyos elszámolnivalója van a kurdoknak meg a síitáknak, akiket etnikai és politikai alapon irtott; az irániaknak, akik ellen háborús bűnöket követett el; és szunnita politikai ellenfelei is szívesen fellógatnák (már amelyik élve maradt közülük). Az ország irányításáért vetélkedő etnikai, vallási és politikai csoportok közti feszültséget csak súlyosbítja, ha beindul a harc, hogy ki legyen a per hoppmestere. És fennáll az a veszély, hogy a tárgyalás - amelynek csak egy célja lehet: az elmúlt 30 év minden gaztettének feltárása - politikai színjátékká, a kivégzést megelőző formasággá válik.
Ez a megoldás nem jó. Nézzünk egy másikat.
Szaddámot amerikai bíróság elé állítják.
De miért? Milyen joghatósággal rendelkezik Irak ügyeiben egy amerikai bíróság? S hogyan hajtanák végre az ítéletet? Az amerikai kormányzat, bár egyértelműen nem foglalt állást, nem is lelkesedik ezért az ötletért.
A megoldás mindazonáltal nem tűnik lehetetlennek. Legalábbis elméletben. Az elmúlt években - a jugoszláviai és a ruandai eseményeket vizsgáló intézményt figyelve - megszokhattuk: háborús bűnöket és népirtást legjobban Hága ítél. Egy hasonló, az iraki diktátor és a Baath-rezsim bűneit firtató ad hoc törvényszék pompás alkalmat kínálna arra is, hogy Washington bevonja a rendezésbe az ENSZ BT-t, és hogy Párizs (meg Moszkva és Peking) beszállhasson az amerikai kalandba. Szaddám minden bűne napvilágra kerülne, de megmaradna a joga a tisztességes eljáráshoz.
E kérdések szőrszálhasogatásnak tűnhetnek - de a válaszoktól függ Irak jövője. Ha kellő jogi megalapozottság nélkül ítélik el a volt diktátort, a katonai beavatkozás értelme kérdőjeleződik meg. Egy jó bíróság előtt hozott jó ítélet viszont csillapíthatja a terrorhullámot is. Aki ezt a pert megnyeri, az nyeri Irakot is.
