Megsemmisítő csapás

  • 2003. december 18.

Publicisztika

Az Alkotmánybíróság (Ab) hétfőn megsemmisítette a kórháztörvényt, amely az egészségügyi ellátás részbeni piaci alapokra helyezését gyorsította volna, s e folyamatot kívánta szabályozni. A testület azért döntött így, mert miután nyáron az államfő az aláírása előtt visszaküldte a törvényt az Országgyűlésnek megfontolásra, a kormánytöbbség még aznap este újra elfogadta azt - érdemi tárgyalás nélkül. Annak idején a szocialisták egyike-másika is úgy látta, e megoldás nem volt túl elegáns, de hát "a társadalmi érdek" előrébb való az alkotmányos molyolásnál.

n Az Alkotmánybíróság (Ab) hétfőn megsemmisítette a kórháztörvényt, amely az egészségügyi ellátás részbeni piaci alapokra helyezését gyorsította volna, s e folyamatot kívánta szabályozni. A testület azért döntött így, mert miután nyáron az államfő az aláírása előtt visszaküldte a törvényt az Országgyűlésnek megfontolásra, a kormánytöbbség még aznap este újra elfogadta azt - érdemi tárgyalás nélkül. Annak idején a szocialisták egyike-másika is úgy látta, e megoldás nem volt túl elegáns, de hát "a társadalmi érdek" előrébb való az alkotmányos molyolásnál.

Márpedig nem előrébb való - mondta ki az Alkotmánybíróság. Az Országgyűlés (a koalíció) oly mértékben hagyta figyelmen kívül a köztársasági elnök alkotmányos jogát, hogy azzal átlépte a határt. A törvényt ezért - azaz formai okok miatt - annullálta az Ab; tartalmi kérdéseivel nem is foglalkozott. Bár az első reakciók alapján úgy tűnik, hogy az Alkotmánybíróság határozatát jogászkörökben is túl szigorúnak tartják (maga az Ab sem volt egységes: szavazategyenlőség miatt a testület elnökének a voksa döntött), szükségképpen be kellett következni annak, hogy a törvények szabados értelmezését (uram-bocsá`, leszarását) az Ab előbb-utóbb nem hagyja szó nélkül. Ennek most kétségkívül helye volt, még ha a "haszonelvű" törvényértelmezési gyakorlatot a Fidesz kezdte is az előző ciklusban (viszont az új kormánynak néhány esetben nem volt ereje eltekinteni e kényelmes metódustól).

Van a döntésnek azonban egy másik vetülete is, amely nem kevésbé fontos. Az egészségügyi reform egyik húzóintéz-kedésének szánták a kórháztörvényt; s noha nem egy sebből vérzett, az irány nem volt rossz. S ha nem minden elképzelés tűnt is kiforrottnak, az nemcsak a kormányzat hibája volt. A kórháztörvényről, egyáltalán, az egészségügy reformjáról semmiféle érdemi vita nem folyt: volt egy állítás (a kormányzat koncepciója), amivel szemben az ellenérdekelt felek nem észérveket állítottak - vagy ha igen, hát nem elég hangosan -, hanem merő demagógiát az ingyenes meg a magas színvonalú ellátás alkonyáról. Az ön- és néphülyítés talaján talált egymásra a Munkáspárt és a Fidesz, a MIÉP meg az egészségügyi "érdekvédők". Lehet, hogy a kormánynak júniusban ebből, pontosabban az errefelé vezető út látványából lett elege, amikor Mádl Ferenc felszólamlását lesajnálva másodszor is keresztülvitte a törvény megszavazását. Ám ha így volt, ez sem menti alkotmánysértő lépésüket. Sőt: ha van türelmük a törvényesen előírt érdemi parlamenti vita lefolytatására, talán nincs ez az egész. Elsősorban tehát magukat okolhatják a kudarcért.

Az egészségügyön persze ez nem segít. Lehet, hogy a kórháztörvény sem sokat segített volna; ám talán mégsem puszta "lerablásról" lett volna szó, mint azt az örvendetesen összenőtt kétoldali szélsőségesek szajkózták. A törvény a magántőke szabályozott keretek közötti bevonásával próbálta konszolidálni az ágazatot. A törvény kilövése után maga a privatizáció változatlanul folytatódhat, mint ahogyan folyt a törvény elkészülte előtt is: csak éppen azok a garanciák nem léphetnek érvénybe, amik a magánosítás átláthatóságát és az egészségügy szereplőinek az érdekét védték volna. A törvény bukása miatt nem hozzáférhető az a 30 milliárdos keret, amely a szakma számára teremtett volna esélyt a magánosításban való részvételhez. (Az orvosi kamara szerint ez érdemben alig jelentett volna valamit; ha ők mondják, bizos úgy is van, de az talán még kamarai észjárással is belátható, hogy a nulla és a harmincmilliárd forint között éppen harmincmilliárd a különbség.)

A kormány most azt mondja: a "közjogi érvénytelenség" miatt megsemmisített kórháztörvényt nem nyújtja be újra az Országgyűlésnek, de a reformot - például meglévő törvények, rendelkezések módosításával - folytatja. De nem lesz itt semmiféle reform. Már megint nem lesz; pedig tizenhárom év után legalább a halvány remény megvolt erre. Csak hát volt egy a saját érdekeit sem fölfogni képes dilettáns kormány, egy borzasztó ellenzék, amelynek a horizontja a nem szócskánál véget ér, egy a politikai elkötelezettsége miatt hiteltelen szakmai szervezet, no meg a status quo fenntartásában érdekelt szakmai elit. Amiből aztán ez lett: a semmi.

Neked ajánljuk

Grandiózus pamparamm

Raffaello 1514-ben befejezett freskóján I. Leó pápa és Attila néz farkasszemet egymással. Míg az egyházfő felett Szent Péter és Szent Pál levitál, a hun lovak riadtan szökellnek hátra, a barbár küldöttség pedig megretten a keresztény Isten jelenlététől.

Vivát!

Ha azt mondjuk, hogy augusztus 20. Magyarországon immár hagyományosan a nagy fővárosi falunap izzadmányos ünnepe, a színes, szagos, hangos talmi kunsztstüklik, égbe lőtt hamburgerek rajongóinak nagy találkozója, amikor megnyílnak a főváros csak erre az alkalomra tartogatott csodái az egymás sarkára hágni, falkában élvezkedni imádó tömegek előtt, akkor nyilvánvalóan lenézzük a vidéket, a vidékieket, a városi alacsonyabb néposztá­lyo­kat, mindenkit, aki úgymond felutazott, aki szembejön, s nincs kalap a fején.

Bármilyen szakos

Az elmúlt napokban több felől hallottuk rebesgetni – és nemcsak tanároktól, szülőktől, hanem tankerületi szakelemektől is –, hogy a kormány az ősszel a koronavírus-járvány újabb hullámára hivatkozva online oktatást rendel el. Néhány nappal ezelőtt Hadházy Ákos független országgyűlési képviselő is erről posztolt a közösségi oldalán, mi több, szerinte már „főispáni hivatalból” is érkezett ilyen értelmű szóbeli jelzés. A képviselő „teljesen életszerűnek” nevezi e lehetőséget, ámbár némi kétkedés is kiérződik soraiból.

Nadrágszíj a függönyre

Nem hirtelen támadtak és nem is múlnak el egyhamar a színházi szakma gazdasági nehézségei. A független, az önkormányzati és az állami fenntartású teátrumok növekvő rezsiárakkal és csökkenő nézőszámmal számolnak, de a jegyárakon senki sem mer nagyot emelni.

„Ha nem dicsérnek”

Urbán András előadásaiban láthattuk először itthon, aztán egyre több darabban tűnt fel. Az újvidéki színésznővel a hazai és vajdasági színjátszás közötti különbségekről, a pálya nehézségeiről és a megtett útról beszéltünk.

A pimasz légy

A nemzetközi jog alapja az államok szuverén egyenlősége. Ebből adódóan bármely állam nemzetközi kapcsolataiban szinte semmi sem történhet annak kifejezett hozzájárulása, azaz szavazata nélkül. Az államok pedig ritkán járulnak hozzá ahhoz, hogy más államok (akár a jövőben) leszavazzák őket.

Haptákban

A kormány 52 milliárdos bérfejlesztést jelentett be, amelyből a rendőrök is részesülnek. Ez komoly emelés, de kérdés, hogy hosszú távon megállítja-e az állomány csökkenését.

Lombjuk se rezzen

A közelmúltban a mindenféle szükséghelyzetre hivatkozva született, s nagy szakmai felháborodást kiváltó kormányrendelet az egyéb szempontból is sérülékeny erdőállományban könnyítené meg a fakivágást. Nem véletlenül.

„Ötven százalék!”

Évek óta 25 ezer szakdolgozó hiányzik a magyar egészségügyi rendszerből, és ha nem jön érdemi változás, 2023 januárjára ötszörös lesz a különbség az orvosok és a szakdolgozók bére között. A MESZK javaslatcsomagot küldött az államtitkárságnak, és bízik a párbeszédben, a mielőbbi béremelésben.

Nagykapu

Aj Vej-vej következetesen és mindenáron, minden megnyilatkozásával, ideértve a műalkotásait is, az emberi szabadságról, mint alapvető jogról beszél. Nála nincs kiskapu és mellékzönge: az üzenet a kezdetek óta ugyanaz. A kifejezési formák változtak, azok is szervesen egymásból építkezve.