Publicisztika

Riadt arcú turisták a Jászai Mari téri villamosmegállóban angolul kérdezik az ott posztoló sárga mellényes asszonyt, hogy juthatnak a Délibe. A BKV utastájékoztatásra kirendelt szakdolgozója tesz egy bizonytalan kézmozdulatot, és azt mondja: "ávtobusz".

2006. július 11-én nem történt más, mint amire két éve, a vádirat megszületésekor néhány, a Postabank-ügyet közelről ismerő jogász és közgazdász felhívta a figyelmet, és amit Várhegyi Éva 2004 végén éppen e lap hasábjain jósolt meg: "...a valószínűbb eset, hogy a bíróság egyik vád alapján sem ítéli el Princzet. Ekkor ő is elmondhatja magáról azt, amit Osztap Bender, a nagy kombinátor mondott: "Hát persze, angyal nem vagyok (...), de respektálom a büntető törvénykönyvet." (Lásd: Védirat, Magyar Narancs, 2004. december 16.)

Bizonyára elégedettek magukkal az Olasz Labdarúgó-szövetség fegyelmi bizottságának tagjai. Ezt még az unokáik is büszkén emlegetik majd. Vagy épp szégyenkezve - de elfelejteni nem fogják.

Az államfő dús két hetet tudhat maga mögött. Nem csak az önkormányzati választásokat írta ki a lehető leghamarabbi időpontra, azaz október 1-jére, de hétfőn aláfirkantotta a Gyurcsány-csomag egy alpakkját is, azt, amelyik az adóterhek általános és szerfölötti növekedését méri szegény, sanyargatott népünkre.

"A bíró sporttársnak mi okból tetszik vajon nem a szabályokkal harmonizálva vezetni a mérkőzést?" - ragadta volna nyakon a történet szerint egy futballozó a mérkőzés játékvezetőjét.

"Ezek egyszer még bocsánatot fognak kérni tőlem" - mondta Princz Gábor indulatosan két évvel ezelőtt a TV2 nyári partiján, oldalán Noszály (Nagy Õ) Sándorral.

2006. július 10-én az Országgyűlés elfogadta a Gyurcsány-csomag legfontosabb elemeit. Ezentúl több adót kötelesek fizetni a következők.

Hiller István oktatási miniszter a múlt héten bejelentette: az utólagos képzési hozzájárulás (UKH) helyett fejlesztési részhozzájárulást (FER) vezetnek be a felsőoktatásban. Kimondta a kimondhatatlant: tandíj lesz.

A múlt héten a szlovákiai kormányalakításról szóló cikkünkben (Bemenni, de hová?) azt írtuk, lenne egy fogadásunk az ország új kormányára. Nos, ezt a fogadást már a megjelenésünk napján elbuktuk, s máig fizetjük a söröket. Hiszen az jött be, amire legkevésbé számítottunk (szociáldemokrata-nemzeti koalíció, de akkor sem járnánk messze az igazságtól, ha a nemzeti-szocialista meghatározásig ragadtatnánk magunkat).

Sólyom László köztársasági elnök és a kormánypártok, illetve az elnök és Gyurcsány Ferenc nem először akasztanak tengelyt - a Horányi Miklós legfőbbügyész-jelölt leszavazása kapcsán kölcsönösen előadott narratíva szerint ezúttal már megint akaratuktól függetlenül.

Hulladékforradalomra van szükség - szemben Persányi miniszter lerakóépítésről és színes kukákról szőtt álmaival.

Mi a refrén? Mindenki tudja: "Kislány a zongoránál, / fehérebb az orgonánál..." A refrén olyan, mint mikor az ember elhagyja a lakáskulcsát, hazamegy, nincs otthon senki, erre kerül egyet, hátha addigra hazaér valaki, és közben, hogy, hogy nem, megkerül a kulcs is. Naná, hogy lelkesen fújja Micimackóval (amennyiben ismeri a nem Bródy-féle változatot is): "Ha hull a hó / - zúzmaraszt -, / az látható - zúzmaraszt -, az látható /- zúzmaraszt -, / a földön."

Miközben a főnök meccset néz (és amikor valamelyik spíler kicsit hosszabban fetreng egy-egy műesés után: személyi kérdésekkel bíbelődik), vannak azért, akik dolgoznak is. Emlékeznek arra az ecuadorira, aki olyan élethűen műesett, hogy úgy maradt, és le kellett vinni a pályáról? Állítólag Sztanyiszlavszkijt olvasgatott a szünetben, de most nem erről akarunk írni. Vagyis tulajdonképpen pont erről.