Robi, a bátor

Publicisztika

A múlt héten a szlovákiai kormányalakításról szóló cikkünkben (Bemenni, de hová?) azt írtuk, lenne egy fogadásunk az ország új kormányára. Nos, ezt a fogadást már a megjelenésünk napján elbuktuk, s máig fizetjük a söröket. Hiszen az jött be, amire legkevésbé számítottunk (szociáldemokrata-nemzeti koalíció, de akkor sem járnánk messze az igazságtól, ha a nemzeti-szocialista meghatározásig ragadtatnánk magunkat).
S mindez épp azért alakult így, amit mondott cikkünkben állítunk: mert a választásokon győztes Robert Fico "olyan nagyon akar kormányozni". Ezzel együtt a helyi elemzők által "katasztrófakoalíciónak", "bugriskoalíciónak" nevezett formációra - se Szlovákiában, se máshol - senki épeszű ember nem tett egy lyukas garast sem. Hisz az nem létezhet, hogy Európa közepén, a 21. században egy baloldali párt, az Európai Szociáldemokrata Párt tagja (ha egyébként mégoly populista is) egy nettó náci pártot vegyen maga mellé a kormányba. Az sem létezik, hogy visszahozzák a hatalomba Vladimír Meciart. És tessék, létezik.

Hogy mindennek a legfőbb kárvallottja a szlovákiai magyarság lesz, az különösebb politikai éleslátás nélkül is borítékolható, elég csak egy pillantást vetni a tárcák elosztására: a náciké lett az oktatási, a regionális fejlesztési és a környezetvédelmi minisztérium. De ennek az ordító célzatosságán túltekintve is, az európai náci pártok működése minden esetben a bevándorlók, a zsidók satöbbi ellen irányul: Szlovákiában ezeket a magyarok testesítik meg.

Robert Ficót lapzártánk napjára raportra rendelték Brüsszelbe, mondaná már el, mindezt hogy is képzeli, de illúzióink, bár voltak, az elmúlt hét eseményeinek (hogy idáig juthattak) hatására, sutty, elszálltak. Döntése ugyan magyarázható, de nem elfogadható. Mondtuk már, kormányozni akar, de nagyon. Ez úgy értelmezendő, hogy nem pusztán Szlovákia miniszterelnöke kíván lenni, hanem ekként azt óhajt csinálni, amit csak akar, és ez kétségkívül elképzelhetetlen lenne bármilyen más koalícióban. Úgy lehet vele: Meciar és Slota örül majd, hogy benn van a kormányban, és ott molyolhat majd a monomániáival (elsősorban barackolhatja a magyarokat, ezt-azt elcsenhet időnként, ihat a repi keret terhére, ilyenek), de a nagy dolgoktól mindkettő távol tartható (már csak azért is, mert épp ezekért, meg már alapjáraton is zsarolhatók lesznek).

De mi szüksége van a világnak egy nácikkal bratyizó autokratára? Kell-e olyan vezető, aki arra hajt, hogy azt csináljon, amit csak akar? Robert Fico körülbelül egy hét alatt kicsinálta magát, épp akkor, amikor megkapta élete nagy lehetőségét a jóra. Ám már most bőven kiérdemelt bukása nem egy hétig fog tartani, akár négy évbe is beletelhet. És addig résen kell lenni mindenkinek, hisz Szlovákiának, a szlovákiai magyaroknak, Európának, nekünk, mindenkinek meg kell legyen a képessége, hogy az efféléktől megvédje magát.

Figyelmébe ajánljuk

Valóra vált forgatókönyv

1984-ben került a mozikba Rob Reiner első filmje, A turné (This Is Spinal Tap). Az áldokumentumfilm egyik főszereplője maga a rendező volt, aki az éppen amerikai turnén levő fiktív brit hard rock zenekar, a Spinal Tap történetét próbálta kibogozni.

Nézőpont

A filozófus-író (Denis Podaly­dès) tüdeje és mája közt apró kis foltot mutat ki az MRI-vizsgálat, de biztosítják afelől, hogy (egyelőre!) nem veszélyes a dolog.

Amikor győznek a hippik

  • - turcsányi -

Blaze Foley-nak volt egy kabátja. Ha egészen pontosak akarunk lenni, ez az egy kabátja volt neki – ez sem túl jó bőrben. Az ujját például vastag ezüstszínű ragasztószalaggal kellett megerősíteni, jól körbetekerni, mindkettőt – hogy le ne essenek.

Hibamátrix

  • Dékei Krisztina

Szűcs művészete a klasszikus, realista festészeti hagyományokon alapul, de távol áll a „valóságtól”.

Ozmózisok

Nádas Péter e hosszú, több mint négyszáz oldalas memoárját Mészöly Miklós, Polcz Alaine és Esterházy Péter köré fűzi föl. Könyvének témája négyük viszonya, vonzásaik és választásaik, személyiségük szerkezetének összeillő és egymáshoz nem illeszkedő elemei. És a háttérben természetesen ott van a korszak, a lassú hetvenes–nyolcvanas évek a kádári provinciában.

Mozaikkockák

A hazai neoavantgárd egyik meghatározó alakjaként Erdély Miklós (1928–1986) a sok műfajban alkotó, polihisztor művészek közé tartozott.

Abúzus, család

  • Balogh Magdolna

Egyéni hangú, markáns képviselője Ivana Dobrakovová a szlovák kritika által expat-prózaként emlegetett prózai iránynak. Ezzel az angol „expatriate”, azaz tartósan vagy ideiglenesen külföldön élő szóból eredő kifejezéssel azokra a művekre utalnak, amelyek a rendszerváltozás adta lehetőségekkel élve külföldön szerencsét próbáló fiatalok problémáiról beszélnek.