Robi, a bátor

Publicisztika

A múlt héten a szlovákiai kormányalakításról szóló cikkünkben (Bemenni, de hová?) azt írtuk, lenne egy fogadásunk az ország új kormányára. Nos, ezt a fogadást már a megjelenésünk napján elbuktuk, s máig fizetjük a söröket. Hiszen az jött be, amire legkevésbé számítottunk (szociáldemokrata-nemzeti koalíció, de akkor sem járnánk messze az igazságtól, ha a nemzeti-szocialista meghatározásig ragadtatnánk magunkat).
S mindez épp azért alakult így, amit mondott cikkünkben állítunk: mert a választásokon győztes Robert Fico "olyan nagyon akar kormányozni". Ezzel együtt a helyi elemzők által "katasztrófakoalíciónak", "bugriskoalíciónak" nevezett formációra - se Szlovákiában, se máshol - senki épeszű ember nem tett egy lyukas garast sem. Hisz az nem létezhet, hogy Európa közepén, a 21. században egy baloldali párt, az Európai Szociáldemokrata Párt tagja (ha egyébként mégoly populista is) egy nettó náci pártot vegyen maga mellé a kormányba. Az sem létezik, hogy visszahozzák a hatalomba Vladimír Meciart. És tessék, létezik.

Hogy mindennek a legfőbb kárvallottja a szlovákiai magyarság lesz, az különösebb politikai éleslátás nélkül is borítékolható, elég csak egy pillantást vetni a tárcák elosztására: a náciké lett az oktatási, a regionális fejlesztési és a környezetvédelmi minisztérium. De ennek az ordító célzatosságán túltekintve is, az európai náci pártok működése minden esetben a bevándorlók, a zsidók satöbbi ellen irányul: Szlovákiában ezeket a magyarok testesítik meg.

Robert Ficót lapzártánk napjára raportra rendelték Brüsszelbe, mondaná már el, mindezt hogy is képzeli, de illúzióink, bár voltak, az elmúlt hét eseményeinek (hogy idáig juthattak) hatására, sutty, elszálltak. Döntése ugyan magyarázható, de nem elfogadható. Mondtuk már, kormányozni akar, de nagyon. Ez úgy értelmezendő, hogy nem pusztán Szlovákia miniszterelnöke kíván lenni, hanem ekként azt óhajt csinálni, amit csak akar, és ez kétségkívül elképzelhetetlen lenne bármilyen más koalícióban. Úgy lehet vele: Meciar és Slota örül majd, hogy benn van a kormányban, és ott molyolhat majd a monomániáival (elsősorban barackolhatja a magyarokat, ezt-azt elcsenhet időnként, ihat a repi keret terhére, ilyenek), de a nagy dolgoktól mindkettő távol tartható (már csak azért is, mert épp ezekért, meg már alapjáraton is zsarolhatók lesznek).

De mi szüksége van a világnak egy nácikkal bratyizó autokratára? Kell-e olyan vezető, aki arra hajt, hogy azt csináljon, amit csak akar? Robert Fico körülbelül egy hét alatt kicsinálta magát, épp akkor, amikor megkapta élete nagy lehetőségét a jóra. Ám már most bőven kiérdemelt bukása nem egy hétig fog tartani, akár négy évbe is beletelhet. És addig résen kell lenni mindenkinek, hisz Szlovákiának, a szlovákiai magyaroknak, Európának, nekünk, mindenkinek meg kell legyen a képessége, hogy az efféléktől megvédje magát.

Figyelmébe ajánljuk

A saját határain túl

Justin Vernon egyszemélyes vállalkozásaként indult a Bon Iver, miután a zenész 2006-ban három hónapot töltött teljesen egyedül egy faházban, a világtól elzárva, egy nyugat-wisconsini faluban.

Az űr az úr

Az 1969-ben indult Hawkwind mindig a mainstream csatornák radarja alatt maradt, pedig hatása évtizedek óta megkérdőjelezhetetlen.

Pincebogarak lázadása

  • - turcsányi -

Jussi Adler-Olsen immár tíz kötetnél járó Q-ügyosztályi ciklusa a skandináv krimik népmesei vonulatába tartozik. Nem a skandináv krimik feltétlen sajátja az ilyesmi, minden szak­ágnak, műfajnak és alműfajnak van népmesei tagozata, amelyben az alsó kutyák egy csoportozata tengernyi szívás után a végére csak odasóz egy nagyot a hatalomnak, az efeletti boldogságtól remélvén boldogtalansága jobbra fordulását – hiába.

Luxusszivacsok

A Molnár Ani Galéria 2024-ben megnyitott új kiállítótere elsősorban hazai, fiatal, női alkotókra fókuszál, Benczúr viszont már a kilencvenes évek közepétől jelen van a művészeti szcénában, sőt már 1997-ben szerepelt a 2. Manifestán, illetve 1999-ben (más művészekkel) együtt a Velencei Biennálé magyar pavilonjában.

Égen, földön, vízen

Mesék a mesében: mitikus hősök, mágikus világ, megszemélyesített természet, a szó szoros értelmében varázslatos nyelv. A világ végén, tajtékos vizeken és ég alatt, regei időben mozognak a hősök, egy falu lakói.

Visszaszámlálás

A Ne csak nézd! című pályázatot a Free­szfe, az Örkény Színház, a Trafó és a Jurányi közösen hirdették meg abból a célból, hogy független alkotóknak adjanak lehetőséget új előadások létrehozására, a Freeszfére járó hallgatóknak pedig a megmutatkozásra. Tematikus megkötés nem volt, csak annyiban, hogy a társulatoknak társadalmilag fontos témákat kellett feldolgozniuk. A nyertesek közül a KV Társulat pályamunkáját az Örkény Színház fogadta be.

Mészáros Lőrinc egy történet

A Mészáros Lőrinc című történetnek az lenne a funkciója, hogy bizonyítsa, létezik frissen, ön­erejéből felemelkedett nemzeti tőkésosztály vagy legalább réteg, de ha még az sem, pár markáns nemzeti nagytőkés. Valamint bizonyítani, hogy Orbán Viktor nem foglalkozik pénzügyekkel.

„Mint a pókháló”

Diplomáját – az SZFE szétverése miatt – az Emergency Exit program keretein belül Ludwigsburgban kapta meg. Legutóbbi rendezése, a Katona József Színházban nemrég bemutatott 2031 a kultúra helyzetével és a hatalmi visszaélések természetével foglalkozik. Ehhez kapcsolódva toxikus maszkulinitásról, a #metoo hatásairól és az empátiadeficites helyzetekről beszélgettünk vele.

Nem a pénz számít

Mérföldkőhöz érkezett az Európai Unió az orosz energiahordozókhoz fűződő viszonya tekintetében: május elején az Európai Bizottság bejelentette, hogy legkésőbb 2027 végéig minden uniós tagállamnak le kell válnia az orosz olajról, földgázról és nukleáris fűtőanyagról. Ha ez megvalósul, az energiaellátás megszűnik politikai fegyverként működni az oroszok kezében. A kérdés az, hogy Magyar­ország és Szlovákia hajlandó lesz-e ebben együttműködni – az elmúlt években tanúsított magatartásuk ugyanis ennek éppen az ellenkezőjét sugallja.

„A kínai tudás”

Az európai autóipart most épp Trump vámjai fenyegetik, de a romlása nem ma kezdődött. Hanem mikor? A kínaiak miatt kong a lélekharang? Vagy az Európai Unió zöld szemüveges bürokratái a tettesek? Netán a vásárlók a hibásak, különösen az európaiak, akik nem akarnak drága pénzért benzingőzt szívni az ablakuk alatt? A globális autópiac gyakorlati szakemberét kérdeztük.