Jól „beszélni” egyáltalán nem könnyű. Bernanke hitelességét is megtépázta, amikor 2007-ben azt jósolta, hogy az épp kibontakozó kis jelzálogpiaci válságból nem lesz recesszió. Ám a „kis válságból” a Lehman Brothers 2008 szeptemberi bukása után globális pénzügyi krízis lett, amely nemcsak Amerikát, hanem szinte az egész világot recesszióba lökte. A hitelességvesztést lehet korrigálni, mint Bernanke is tette sikeres válságkezelésével, az általa elsőként alkalmazott, ún. nem konvencionális eszközök alkalmazásával. A sajtó, az elemzők előszeretettel idézik regnáló nagy jegybankelnökök hibás kommunikációját, írnak hitelességvesztésről. A Fed mostani elnöke, Jerome Powell egy éve még rövid, átmeneti jelenségnek ítélte az éppen meginduló inflációt, hogy aztán fokozatosan korrigáljon, és mára a Fed kamatemelési ciklusa erős, hiteles jegybank képét mutatja. A megtépázott hitelességet nem könnyű helyreállítani – de nem lehetetlen.
Szavak és tettek
Egy új jegybankelnök mindig hiteles. Az eurózóna válságának mélypontján, 2012. július 26-án, amikor már minden valamirevaló elemző megírta, miért szükségszerű, hogy szétessen az eurózóna, az Európai Központi Bank alig fél éve megválasztott új elnöke, Mario Draghi előadást tartott befektetőknek Londonban, s ezzel zárta: „Még egy üzenetet szeretnék önökkel megosztani. Mandátumunknak megfelelően az EKB kész megtenni bármit, hogy megőrizze az eurót. És higgyék el, ez elég is lesz.” Ez lett a legendás „whatever it takes” beszéd, amire e sorok írásának pillanatában 112 millió keresés volt a Google-n. Ez a 18 másodpercet igénybe vevő közlés – bármennyire megdöbbentő – megváltoztatta a krízis menetét, onnantól kezdve minden elemzés a kibontakozásról szólt. A hiteles kommunikáció csodát tehet.
De miért ennyire fontos a jegybanki kommunikáció?
A jegybank nem tud közvetlenül beavatkozni a gazdaságba, nincs lehetősége a piaci kamatok, az energiaárak, az élelmiszerárak, vagy a legtöbb országban az árfolyam rögzítésére sem. Csak a bankrendszeren és a pénzügyi piacokon keresztül tud jelzést adni, üzenni, irányt mutatni. Ehhez az kell, hogy a bankok és más pénzpiaci szereplők a jegybanki jelzéseket, üzeneteket jól értelmezzék, és módjuk legyen annak megfelelően cselekedni. El kell, hogy higgyék, a „jegybank azt teszi, amit mond, és azt mondja, amit tesz”. Ez nem az orbáni kommunikáció világa. Ha a jegybank zavarosan beszél, ha szavai és tettei ellentmondásba kerülnek – akkor totális káosz alakulhat ki, a bankok és más pénzpiaci szereplők megzavarodnak, és ennek nyomán akár a gazdaság is borulhat.
A cikk további része csak előfizetőink számára elérhető.
Ha szeretné elolvasni, legyen ön is a Magyar Narancs előfizetője, vagy ha már előfizetett, jelentkezzen be!
