A kinevezés értelmét pedig abban látták, hogy Oroszország „nem retten vissza a rendelkezésére álló bármely eszköz bevetésétől”, s az új főparancsnok bármire kiadja a parancsot. Ez mind igaz is, Szurovikin pályája – kezdve az 1991. augusztusi oroszországi puccsisták oldalán vállalt megtorló szerepével – jól igazolja ezt az értékelést.
A kinevezésnek azonban van más, fontosabb, jelképes értelme is. Ez volt az első eset az Ukrajna elleni háború kezdete óta, hogy a parancsnokot nyilvánosan nevezték ki.
Az „arravaló ember”
Az újságírók, katonai elemzők eddig csak találgatni tudták, ki vezeti hivatalosan az ún. hadműveleteket, hallomásokra és ukrán, brit, amerikai felderítők szórványos adataira támaszkodhattak. Röpködtek a nevek: Dvornyikov, Zsuravljov, Berdnyikov, Zsidko, Csajko, Mizincev… Alighanem valamit mind irányított, de hivatalos, világos, nyilvánosan bejelentett döntés nem volt hozzáférhető arról, ki felel az ukrán területeken zajló akciókért.
Következésképpen nincs felelősük a parancsba adott vérengzéseknek sem. Folyik a háború, de nem tudni, ki irányítja. Szergej Sojgu? De hát ő a miniszter, operatív ügyekben talán nem is osztanak lapot neki. Valerij Geraszimov, a vezérkari főnök? Az ő felelőssége az általános, stratégiai parancsnoklás, az ukrajnai „különleges hadműveletben”, a szpecoperacijában pedig elvileg nincs mozgósítva a teljes orosz hadsereg. Az oroszországi fegyveres erők alkotmány szerinti főparancsnoka, vagyis maga Putyin elnök? Meglehet, de ő mégiscsak a főstratéga, aki a nagy ívű geopolitikai manőverekkel foglalkozik. Egyes hírek szerint Putyin II. Miklós cár szerepét szerette volna magára osztani, és személyesen vette volna kézbe a hadműveletek irányítását is – de ebből nem lett semmi.
Szurovikin tábornok most egy személyben irányítja a hadműveleteket, és ő vált a háború kimenetelének nyilvános arcává. Mindeddig sok fény nem vetült rá a nyilvánosságban, pedig 2017 márciusától decemberéig ő vezette a szíriai hadművelet legfontosabb szakaszát – és Szíriában ugyanaz zajlott, mint most Ukrajnában. Orosz szárazföldi és légierők bombázzák a civil infrastruktúrát, megfosztják a lakosságot a víz- és áramellátástól, lakóházakat, kórházakat, iskolákat semmisítenek meg. A szíriai háború egyik tragikus szimbóluma az orosz légierő által „megdolgozott” Idlib lett: a várost romhalmazzá lőtték, másfél millió ember hajléktalanná vált, a halottak száma több ezer. Hasonló sorsra jutott Mariupol, Popasznaja, Liszicsanszk is. Szurovikin neve a vegyi fegyverekkel is összekapcsolódott. A szíriai kormányerők 2017. április 4-én Idlib egyik elővárosában, Kan Sajkunban ismét szarint vetettek be a polgári lakosság ellen, a halálos áldozatok számát független források száz körülire becsülik. Az orosz verzió szerint viszont Bassár el-Aszad katonai akciója a szíriai rezsim ellenfeleinek vegyifegyver-gyárára irányult.
Mégis, a katonai aspektusnál fontosabbnak tűnik Szurovikin nyilvános főparancsnoki kinevezésének szimbolikus politikai jelentése.
Ez egy remek cikk a nyomtatott Magyar Narancsból, amely online is elérhető.
Ha szeretné elolvasni, kérjük, fizessen elő lapunk digitális kiadására, vagy ha már előfizető, lépjen be!
Támogassa a független sajtót! Olvassa a Magyar Narancsot!
