Publicisztika

Vajon emlékszünk-e még arra, hogy milyen tervekkel és elszánással vágtunk bele a rendszerváltás egyik legfontosabb mozzanatába - a tanácsi helyett az önkormányzati rendszer létrehozásába? Széles körű demokráciát akartunk építeni, melynek bázisai az erős, szerteágazó jogkörökkel és biztos pénzügyi háttérrel felruházott önkormányzatok.

Gyurcsány Ferenc tudhatta, amikor ismét politikai pályára lépett, hogy bármivel megtámadhatják, és az ő politikai felelőssége, hogy minden vád alól tisztázni tudja magát, hogy ne hagyjon semmi kétséget személyes tisztességéről. Válasz Debreczeni József Demokraták és gazemberek című cikkére.

Mivel minden megfigyelő kap pénzt, a hivatalosan is 25 százalékos munkanélküliséggel küszködő Szerbiában ez lett a legnagyobb iparág – legalábbis egy napra –, és sokak számára az egyedüli megélhetési forrás.

Az a történet, ami most bárdolatlanul és ostobán ért véget, nem sokkal 1989 után, Budapesten kezdődött. A liberálisok vezette Fővárosi Önkormányzat 1991-ben úgy döntött, hogy a politikai tartalmuk miatt a köztérről eltávolítandó dokumentumértékű szobrokat és emlékműveket egy szoborparkban helyezi el. A parkot a XXII. kerületben, a Tétényi-fennsíkon hozták létre, távol bármiféle urbanisztikai kontextustól.

Úgy tűnik, három hónapig tartott az Országos Bírósági Hivatal (OBH) elnökének abszolút hatalma. Hamarosan az Országgyűlés elé kerül a Közigazgatási és Igazságügyi Minisztérium által jegyzett törvényjavaslat, amellyel Magyarország orvosolja a bíróságok szervezetéről és a bírák jogállásáról szóló törvények (Bszi. és Bjt.) Velencei Bizottság (VB) által kifogásolt anomáliáit.

Január 11-én Schmitt Pál stábja valószínűleg a hvg.hu aznap megjelent cikkének tanulmányozásával volt elfoglalva, és senki nem nézte közülük a német közszolgálati tévét. Pedig érdemes lett volna.

A Belügyminisztérium törvénytervezetet jelentetett meg a honlapján "az egyes rendészeti feladatokat ellátó szervek tevékenységéről, valamint egyes törvényeknek az iskolakerülés elleni fellépést biztosító módosításáról" címmel, amelyben sok egyéb mellett az iskolakerülés megnehezítése mellett ún. iskolaőr foglalkozás megteremtését bocsátotta társadalmi vitára.

A 2008-as "szociális népszavazásról" írt elemzésében Bundula István (A jövő megrablása, Magyar Narancs, 2012. március 8.) azt állítja, hogy a magyar demokrácia két rákfenéje a megoldatlan pártfinanszírozás és a politikai osztály képtelensége a megegyezésre.

De a veszprémi eset lényege talán nem is ez. Tetszik vagy sem, a BL-sorozatok nem nemzeti csapatok (pláne nem nemzetek) "megmérettetése", hanem különböző országok bajnokságaiból nevezett klubok szórakoztatási céllal létrehozott versenyrendszerei.

Az utóbbi műfajú írásokat egyébként a szakzsargon PR-cikkeknek nevezi, és pontosan azért, hogy az olvasó tudja, mit olvas (azt, amit a megrendelő szeretne, hogy olvasson), (x) aláírással, netán keretbe foglalva szokás megjelentetni.

A kormányzó párt(ok) népszerűségvesztését korábban mindig az ellenzéki párt(ok) megerősödése kísérte, és a parlamenti ciklus során az volt a kérdés, hogy a kialakult politikai alternatíva elég erős lesz-e a kormányon levők legyőzésére. Most még nem tartunk itt, a Fidesz népszerűségvesztése ellenére sem látszik olyan politikai erő, amelynek esélye lenne a leváltására.

A Zuglói Önkormányzat képviselő-testülete egy majd harminc éve létező kortárs képzőművészeti bázis működésének vet véget: az Ajtósi Dürer soron található, 1983-ban alapított nonprofit galériát 2012. május 31-től kiveszi az általa működtetett közművelődési intézmények köréből. S bár e lépés hatására tovább szűkül a kerület, Budapest és az ország kulturális sokszínűsége, nem nehéz észrevenni, hogy a Liget Galéria megszüntetése csak egy folyamat egyik állomása.

"Churchill minden katonát megsirathatott, de nekem mindig rezzenéstelen arccal kellett a dolgokat tudomásul vennem, mert a könnyek azt a látszatot keltették volna, hogy gyenge vezető vagyok" (Margaret Thatcher, Meryl Streep alakjában)