Amikor bebicikliztem a tűzoltóotthon udvarába, hirtelen olybá tűnt, nem járok jó helyen, itt valami ünnepi fogadás, ebéd készül: az udvaron tucatnyian trécseltek, nem helybéliek. Aztán a teremben láttam, hogy nem tévedtem el, az asztalsornál tízen is ücsörögtek, körülöttük vagy épp egy-egy sarokba húzódva további csoportok beszélgettek, szundikáltak. Amúgy szavazó alig akadt, de eltartott, amíg az öt hatalmas lepedőt megkaptam. Ha már éppen itt(hon) vagyok, hát karikáztam (vagy épp firkáltam) a lapokon. Nem egy percig tartott, mert az öt szinten (önkormányzati lista, tartomány egyéniben és listán, köztársasági pártlista, köztársasági elnök) jelöltből akadt bőven.
Korábban magam is voltam választási bizottsági tag, akkor, úgy tíz éve, a fociklub pár négyzetméteres bírói öltözőjébe szorultunk be négyen, olykor esett be egy-egy pártmegfigyelő. Akkor sem fizettek rosszul a helyi állapotokhoz viszonyítva, de mára még népszerűbbé vált ez az egynapos állás. Mivel minden megfigyelő kap pénzt (úgy hat-tízezer forintnyit, ez a napszám több mint duplája, de egy boltban dolgozó fiatal havi fizetésének ötöde), a hivatalosan is 25 százalékos munkanélküliséggel küszködő Szerbiában ez lett a legnagyobb iparág – legalábbis egy napra –, és sokak számára az egyedüli megélhetési forrás. 6,7 millió választópolgár él itt (a kosovói szerbeket igen, az albánokat nem ide véve), egyes források szerint pedig 2 millió párttag van. Ez persze bizonytalan szám, a kampány során akadt olyan párt (a nyugdíjasoké például), amely nem is pártanyagokat küldött szét, hanem párttagkönyvet, ha kérte valaki, ha nem. De mivel általános tapasztalat, hogy némiképp jól fizető és nem megerőltető munkahely csak az állami szektorban van, az meg csak párttagság révén kapható, talán a 2 milla sem túlzás. A köztársasági szinten induló listák közül a legérdekesebb nyilván az utolsó: „Az egyik sem a felkínált válaszok közül” nevű. Ez egy regionális – vlaskai – párt, amely még etnikainak is vallja magát, mivel ezeknek a természetes cenzust kell átlépniük: ez a szavazatok 0,2 százalékát jelenti, és a választásokon megjelenők számától függően 15–30 ezer szavazat lehet, vagyis ennyi kell egy magyar jelöltnek is, hogy bejusson a köztársasági szkupstinába (parlamentbe – a szerk.).
| Előzetes eredmények Az elnökválasztási versenyben a kora hajnali új szavazati eredmények szerint Boris Tadic, a Demokrata Párt jelöltje 26,7 százalékkal átvette a vezetést, míg a nacionalista Tomislav Nikolic a második helyre került, 25,5 százalékos támogatottsággal. Már biztos, hogy az öt évre megválasztott új államfő kettejük közül kerül ki, a május 20-ára kitűzött második forduló után. A 12 elnökjelölt között indult Pásztor István a Vajdasági Magyar Szövetség színeiben, ő a voksok 2,3 százalékát szerezte meg. Hétfő hajnali részeredmények szerint a nacionalista Szerb Haladó Párt (SNS) vezet a parlamenti választásokon. A párt által megszerzett 24,7 százaléknyi voks a 240 parlamenti helyből 73 megszerzéséhez lesz elég. Az eddig kormányzó, Boris Tadic vezette, Európa-barát Demokrata Párt (DS) 23,7 százaléka 68 mandátumot ér, míg a Szerb Szocialista Párt (SPS) eredményei alapján 45 képviselőt küldhet a szerb parlamentbe. Vezetőjük koalíciós készsége eldöntheti, hogy az első vagy a második helyezett alakíthat-e kormányt. A vajdasági tartományi parlamenti választáson a hétfő hajnali eredmények szerint jól szerepelt a Demokrata Párt, a Szerb Haladó Pártot hat százalékponttal előzte meg. Az önkormányzati választások már vasárnap eldőltek, de eredmények csak hétfőn lesznek. A magyar pártok első fordulós tartományi választási eredményeire vonatkozóan hétfőn hajnalban még nem álltak rendelkezésre részletes adatok. A választásokon a Vajdasági Magyar Szövetség mellett indult még a Vajdasági Magyar Demokratikus Párt (VMDP), a Magyar Remény Mozgalom (MRM) és a Magyar Polgári Szövetség (MPSZ). MTI |
Polgármesterünknél érdeklődtem, mi ez a bizottsági túltengés. Nos, községünkben (ez itt három falut jelent) 10 500-an választhattak 25 helyen, mindenütt 48 megfigyelő volt jelen, azaz 1200 ember. Vagyis 8,75 választóra jutott egy megfigyelő! És akkor a hivatásos községi stb. szervezőkről még nem is szóltunk. Nem csoda, hogy egy szavazat 424 dinárba (kb. 1200 forint) kerül a becslések szerint (az adófizetőknek). Az olvasóra bízom, hogy felszorozza e számokat a 6,7 millió választóra, illetve a 8390 szavazóhelyre, azt feltételezve, hogy az átpolitizáltság tekintetében a mi községünk, ez a három vajdasági falu nagyban nem különbözhet a többitől.
De a demokráciának ára van, és legalább attól nem kell tartani, hogy valami fasiszta, gyilkos banda kerül hatalomra, miután Miloševiċék 2000-ben megbuktak. Szerbia, ha még lesz EU, egyszer majd a tagja lesz. A választások előtt az aszfaltozás volt a menő (és nem például Kosovo témája), egy-egy jobb megnyitandó útszakaszért ölre mentek a politikusok, kié a dicsőség. A hivatalban lévők még a kampánycsend idején is rohantak, hogy átadjanak valamit, de idén valamiért az istállók és a gyümölcsösök bejárása is divatos volt.
A kampánycsend megsértésében a vajdasági magyarok színterén előkelő hely jut Orbán Viktornak, bár erről leginkább a Magyar Szó, az egyedüli itteni magyar napilap tehet, amely szombaton hozta a vele készült interjút. Józan sajtómunkási ésszel nem érthető, miért Orbán vajdasági látogatása után egy egész héttel adnak le egy exkluzív interjút! De különben lehet azt mondani, hogy abban Orbán nem is állítja, hogy a Vajdasági Magyar Szövetséget támogatja (és nem a többi VM-pártot). Csak általában teszi le az (etno)politizálás régi-új alapkövét, amikor arról filozofál, hogy vannak az etnikai és vannak a vegyes pártok, már ami a határon túliakat illeti, és ő rájött, hogy csak az előbbiek képviselik megfelelően az adott etnikum érdekeit, a vegyes sehol és sosem.
Ühüm. Orbán tehát az etnikai tisztaság fogalomkörét járta körbe, oda jutva, hogy csakis etnikailag tiszta párt tehet jót (ez esetben a magyarokról van szó), amelyik meg „vegyes” (hja, mint Szabadkán, Zentán, Adán, mondhatni mindenütt egy csomó más párt, illetve magyar ember, aki „vegyes” párt színeiben indul, illetve ilyenre voksol), hát az olyan is, (még) nem nemzetáruló, de rosszul gondolkodik, az tuti.
Tudjuk, hogy ez az egész szöveg, logika így, ahogy van, badarság, csúsztatás. Csakhogy valahonnét nagyon is ismerős. És tudjuk, hová vezetett, Szerbiában is.
