Publicisztika

Történelmi ismereteink nagymértékben meghatározzák későbbi világnézetünket: azt, hogy milyen kép alakul ki bennünk más népekről (például a románokról), bizonyos történelmi problémákról (Trianonról, a nácizmusról, a kommunizmusról stb.) és természetesen önmagunkról. Csakhogy ezek az ismeretek az átlagember (az átlagérettségiző) fejében többnyire hiányosak, előítéletesek, ráadásul javarészt tévesek is.

A magyar közoktatás helyzetéről szóló, a közelmúltban megjelent két elemzés a korábbi felmérések szomorú tapasztalatait tükrözi (Jelentés a magyar közoktatásról, 2006, szerkesztők: Halász Gábor és Lannert Judit, illetve Neuwirth Gábor: A korrelációs együttható. A középiskolai munka néhány mutatója). A tanulók általános és középiskolai teljesítménye romlik; a reál tárgyak (matematika, fizika, kémia) eredményei jelentősebben, mint a humán tárgyaké (magyar, idegen nyelv, földrajz). Nő a gyenge iskolák és rossz tanulók aránya, csökken a kiválóké. Egyre alacsonyabb tanulmányi átlaggal kerülnek be a diákok a középiskolákba. Az eredmények helyes értelmezése alapvető fontosságú a jövő szempontjából.

A sikeres magyar gazdasági rendszerváltás lendülete uniós csatlakozásunkat követően megtört. A tervgazdaságból a piacgazdaságba történő átmenet első tizenöt évében nemzetgazdaságunk teljesítménye meghaladta a tervgazdaság utolsó időszakáét, a magyar emberek jövedelme történelmi léptékkel mérve is meredeken növekedett. Úgy hihettük, hogy az egyik legfejlettebb közép-európai nemzet vagyunk.

Palik Lászlónak és Szalay Balázsnak fantasztikus üzleti ajánlata van Magyarország számára: hozzuk ide a Dakar raliversenyt, mindössze háromnegyed milliárd forint közpénzért. Ujhelyi István államtitkár teljes mellszélességgel támogatja az ötletet. A kormány rábólintott - a megszorítások nem vonatkoznak mindenkire. 21 civil szervezet viszont a kormányfőhöz fordult: vonná vissza a kormánytámogatást.

"Az ember gigász akarna lenni, barátom, pedig csak egy darab szar." (Jaroslav Ha¹ek: ©vejk)

A magyar közvélemény az elmúlt nyolc évben immár harmadszor várja - talán most először valóban izgalommal -, hogy az Európai Labdarúgó-szövetség (UEFA) mely országo(ka)t választja az Európa-bajnokság döntőjének helyszínéül.

Bauer Tamás amolyan fordított iránytű: amerre ő az Északot mutatja, arrafelé biztosan megtalálhatjuk a Délt. Vele rendszeresen előfordul, hogy éppen fordítva van, mint ahogy ő mondja (lásd Fodor Gábor melletti korteskedését: Fodor, a fordulat jelöltje, Magyar Narancs, 2007. február 15.). Voltaképpen Fodor Gábor a múltba fordulást, Kóka János a jövőbe fordulást jelképezi; Fodor egy olyan kontinuitást, melyet éppen meg kellene szakítani, Kóka azt a megújulást, mely ama kontinuitást megszakítja.

"Kis János (egyed) megteremtett egy speciest ('az SZDSZ elnöke'), amelynek definícióját a párt az ő személyére szabta" - írta TGM 1991 végén, és fel is sorolt néhány ilyen jellemzőt: erkölcsi tekintélye van, a legokosabb ember Magyarországon, megvesztegethetetlen, minden szava számít, és szereti Brahms kamarazenéjét.

A magyar politikai közélet botránykultúrája naponta új áldozatokat szed. A menetrend mindig ugyanaz: az egyik oldal elővezet valamilyen megbotránkoztató hírt vagy információt, ami kellően dehonesztáló a másik oldalra nézve, mire az hasonló szellemben visszavág, a vita elfajul - a hallgatóság pedig politikai elkötelezettsége szerint felsorakozik az egymásnak feszülő álláspontok mögé.

A Fidesz erősen megnyerte az önkormányzati választásokat - és sehogyan sem nyerte meg az országgyűlésit korábban. Ki gondolta, hogy ez a két tény - kivált a megfelelő időrendbe rakva - érintetlenül hagyja a magyar színházi világot?

Heteken belül eldől, hogy az Európai Labdarúgó Szövetség (UEFA) a versenyben maradt három kandidáló közül Olaszországnak, a lengyel-ukrán vagy a horvát-magyar párosnak adja-e a 2012-es Európa-bajnokság (Eb) megrendezési jogát.

Minden a Sorsé, szeressétek Õt is, a vad, geszti bolondot, A gyujtogató, csóvás embert, Úrnak, magyarnak egyként rongyot. (Ady) Az utóbbi időben a magyarországi politikai közbeszéd témáivá lettek a politikatudomány, sőt a politikai filozófia olyan elméleti kérdései, mint a gyülekezési és a szólásszabadság. Ennek a folyamatnak a kezdete igazából a desperádó-vezérkar kordonbontási akciója volt.

Az A-19136 számú auschwitzi túlélő emlékének Emlékeznek, mit csinált Orbán Viktor volt miniszterelnök 2004. április 15-én késő délután? Hirtelen nem ugrik be? Megmondom. Ült a ferencvárosi Páva utcában létrehozott Holokauszt Dokumentációs Központ és Emlékgyűjtemény ünnepélyes megnyitóján a hazai és külföldi díszvendégek között, s az alkalom komolyságához illő arckifejezéssel hallgatta a műsort és a beszédeket.

E sóhaj szakad fel mostanság néhány kebelből, s nyit új fejezetet a négyes metró történetében - "Legújabb kori viszontagságok" címmel.