n A lapunk megjelenése előtti keddre kérte az MSZP és az SZDSZ az Országgyűlés rendkívüli ülésének az összehívását annak érdekében, hogy a Ház hozzon létre két vizsgálóbizottságot. Az egyik az agrártárca körüli korrupciógyanús esetek (vagyis Szabadi Béla ügye) kapcsán a miniszterelnök felelősségét tisztázná, a másik az Orbán-bányák - illetve az alapos okkal Orbán család közeli bányáknak nevezhető egységek - állami megrendelésű dolomitszállításai körül matatna.
A kezdeményezés több szempontból is érdekes. Kérdéses például, hogy az Orbán Viktort a pártpolitikából tudatosan kivonó, a kormányfő érinthetetlenségére kínosan ügyelő Fidesz-agitprop hogyan védi ki a közvetlenül a miniszterelnököt célkeresztbe állító ellenzéki attakot. Tud-e valamivel überelni, amivel megakadályozhatja, hogy visszafordíthatatlanul a közbeszéd részévé váljék a bányaügy, illetve a Polip-széria legvadabb fejezeteire emlékeztető Fidesz--kisgazda-"együttműködés" valódi mibenléte. Akárhogyan is, nem lesz a kormány (a Fidesz) píárosainak egyszerű feladata, és mindenekelőtt saját maguk miatt nem: hiszen a kamu megfigyelési ügy, az olimpia meg a többi hasonló süketelés már megvolt. Márpedig a dolog természete okán a blöffölő csak egyre hajmeresztőbb bemondásokkal maradhat a felszínen: az osztrák "vircsaft" már ez a kategória, s még inkább az alapbejelentést követő azon hír, miszerint már a nemzetbiztonsági szolgálat is figyeli az osztrák gazdák esetleges "szervezkedéseit". (A hülyeség amúgy egyre feltartóztathatatlanabb: a Magyar Nemzet szerint az illetékes kerületi rendőrség kutyákkal kutat a Diákszigeten, mert információik szerint a rendezvény előtt nagy mennyiségű drogot rejtettek ott el. "Mivel az egész szigetet nem áshatták fel, így csak a jelzett helyekre koncentrálták erőiket", tájékoztatta a lapot az óbudai rendőrkapitány. Világos: ha egyszer az axióma az, hogy a szigeten buzik meg narkósok csoportosulnak, akkor tényleg muszáj ott valaminek lennie. Ha így haladunk egyébként, akkor hamarosan kotrógépek jelennek meg a Köztársaság téren is ávós-MSZMP-s-MSZP-s kazamaták után kutatva, mint 1994-ben a választások előtt. Hogy aztán a sok marhája hány százalékot hozott össze így annak idején a szocialistáknak, azt még senki nem számolta ki.)
A rendkívüli ülésnap összehívása érdekes lehet továbbá amiatt is, mert eldőlhet: az egykori kisgazdafrakcióból Torgyán pártelnöknek vagy az ellenlábasainak maradt-e több híve. Az FKGP (Torgyán) támogatja a javasolt napirendi pontok megtárgyalását, a "reformerek" nem. A Fidesz szempontjából per pillanat korántsem egyértelmű, hogy meg lehet-e fúrni a napirendet és a vizsgálóbizottságok felállítását (vagyis az ülésen egyszerű többséggel leszavazni a javaslatokat). Az aktuális erőviszonyok miatt minden egyes szavazat számít; és nemcsak jó néhány kisgazda szavazat bizonytalan, hanem a Fidesznek sikerült menet közben pár haragost begyűjteni az MDF soraiból is. (A két párt egyébként lapunk megjelenése napján egyeztet a választási együttműködésről, de megegyezés nemigen várható: az MDF a Fidesz szerint túl sokat kér.)
Mindenesetre a házelnök eddig nem törte magát azért, hogy egyberántsa a parlamentet. Csakhogy nincs mérlegelési lehetősége: ha megvan a kellő számú aláírás (és megvan), akkor a rendkívüli ülésnapot meg kell tartani. Augusztus 7. - az eredetileg javasolt időpont - nem jött össze; a törvény értelmében Áder Jánosnak nyolc napon belül pótolnia kell a mulasztást.
1996-ban az akkori koalíciónak nem lehetett egyszerű megszavazni a Tocsik-bizottság létrehozását; de a kétharmados MSZP-SZDSZ-többségű Országgyűlés mégis megtette ezt. Az sem vitatható, hogy sok voksot szerzett azzal a Fidesz, hogy Deutsch Tamás e testület elnökeként hétről hétre oszthatta az észt és a morált. Nyilván jól emlékeznek erre a Fideszben is; s épp ezért akarták és akarják mindenáron megakadályozni, hogy ugyanezt tehessék szocialista meg szabaddemokrata politikusok a Simicska-, a Postabank- és most a bánya- meg a Szabadi-bizottság élén. Pedig van, ami 1996-ban is fontosabb volt Horn Gyulánál meg Pető Ivánnál, s ami 1998 óta is fontosabb a Fidesz közeli üzletembereknél vagy - horribile dictu! - Orbán Viktornál: az alkotmányos rend iránti megkérdőjelezhetetlen elkötelezettség. Lehetett bármit mondani a komcsikra (és mondtunk is), de ők ezzel tisztában voltak 1996 őszén; a Fidesz viszont már 1998 őszén túllépett rajta.
Ez már semmivel sem tehető jóvá.
