Lesz aranyunk bőven

  • 2000. szeptember 7.

Publicisztika

Húzták, ameddig lehetett, de nincs tovább, lapunk megjelenésével egy időben elkezdik a XXVII. Nyári Olimpiát. Ám a verseny egy ideje tart már, úgy hívják: lélegzet-visszafojtott várakozás. Ki vár, és mire? Aranyra mindenki. Boldog, boldogtalan, érintett, érintetlen. "Én már megcselekedtem, amit megkövetelt a haza, betáraztam pár rekesz Arany Fácánt (naná, majd ezüstöt), most ti jöttök fiúk-lányok, aztán ne hozzatok rám meg a hazára szégyent!" Ha az itt felvillantott gondolatmenet túlságosan is lábszagúnak tetszik, tessék jobban körülnézni. Mi nem a polgárról beszélünk. Hanem politikusokról, újságcsinálókról, hivatásos hazafiakról, megszólalókról, véleményformálókról. Nagyon is jól emlékszünk a négy évvel ezelőtti játékokra, amikor már a harmadik napon mindenki az aranyakat reklamálta, amikor egészen a 200 hátig kellett rosszalló hangok között várakozni Egerszegi első helyére. Mert neki kötelező volt.

n Húzták, ameddig lehetett, de nincs tovább, lapunk megjelenésével egy időben elkezdik a XXVII. Nyári Olimpiát. Ám a verseny egy ideje tart már, úgy hívják: lélegzet-visszafojtott várakozás. Ki vár, és mire? Aranyra mindenki. Boldog, boldogtalan, érintett, érintetlen. "Én már megcselekedtem, amit megkövetelt a haza, betáraztam pár rekesz Arany Fácánt (naná, majd ezüstöt), most ti jöttök fiúk-lányok, aztán ne hozzatok rám meg a hazára szégyent!" Ha az itt felvillantott gondolatmenet túlságosan is lábszagúnak tetszik, tessék jobban körülnézni. Mi nem a polgárról beszélünk. Hanem politikusokról, újságcsinálókról, hivatásos hazafiakról, megszólalókról, véleményformálókról. Nagyon is jól emlékszünk a négy évvel ezelőtti játékokra, amikor már a harmadik napon mindenki az aranyakat reklamálta, amikor egészen a 200 hátig kellett rosszalló hangok között várakozni Egerszegi első helyére. Mert neki kötelező volt.

Nos, nem kötelező. Senkinek, se most, se máskor. Persze e kijelentéssel nem árultunk el nagy titkot. Tudja ezt mindenki, csak egy csomóan nem akarják tudomásul venni. Leginkább azok, akik, ahogy kell, teljesen illetéktelenül a magyar sportolók esetleges sikereiből óhajtanak maguknak tőkét kovácsolni. Politikait, erkölcsit, mindenfélét. De ha még csak kovácsolni akarnának. Ám sokkal inkább azon vannak, hogy azt a sok baromságot, amit eddig műveltek, most néhány tisztességes, felkészült fiatalember sikerével takargassák, sugallva azt is, hogy ez a siker nélkülük ugyan létre nem jött volna. És az még rosszabb, amire az esetleges sikertelenséget felhasználni szokás felénk. Hogy egy ideig néhány tisztességes, felkészült fiatalembert kelljen utálnunk helyettük. Nem fogjuk! Most még csak a dőlő hülyeség áradatánál tartunk, hogy a nemzetközi sajtó 20 érmet, ebből 8 aranyat vár tőlünk, meg ennyi lenne reális, annyi kudarc, amennyi siker, hogy aztán lehessen kire mutogatni. Még van egy nap, szólunk időben. Mi már most minden, az olimpián részt vevő sportolónkra büszkék vagyunk, és ez egy hónap múlva sem lesz másként.

Figyelmébe ajánljuk

Fiúk a barakkból

Andy Parker sorozata sokáig megtéveszt a cukiságával, és csak lassan virrad a nézőre, hogy más üzenet rejlik itt. Az érzékeny és nagyon is meleg Cameron Cope (a valós koránál jóval hamvasabbnak és naivabbnak tetsző Miles Heizer) rejtélyes indíttatásból úgy dönt, hogy nehéz természetű édesanyját azzal tudná a legjobban kiborítani, ha csatlakozna a tengerészgyalogsághoz.

Szellemes

Ifj. Vidnyánszky Attila „saját” Hamletjének színpadra állításához tett vállalásaiból akár már egy is túl nagynak tűnhet. Nemcsak a darab címe változott meg: az „és a többi, néma csend” válik a rendezői elképzelés alfájává és ómegájává is.

Lehetnénk jobban is

Ismerjük a híres idézetet, amelyben Rousseau a polgári társadalom megteremtését az első emberhez köti, aki „bekerített egy földdarabot és azt találta mondani: ez az enyém, s oly együgyű emberekre akadt, akik ezt el is hitték neki”.

A fájdalomdíj

A Szentháromság téren álló, túlméretezett és túldíszített neogótikus palota, az egykori Pénzügyminisztérium Fellner Sándor tervei alapján épült 1901–1904 között, de nem aratott osztatlan sikert. Túlzónak, hivalkodónak tartották; az már tényleg csak részletkérdés volt, hogy a kortárs építészethez semmi köze nem volt.

Így bomlik

Nehéz lenne pontosan belőni, hogy a Fidesz mióta építi – a vetélytársainál is sokkal inkább – tudatosan, előre megfontolt szándékkal hazugságokra a választási kampányait (1998-ban már egészen bizonyosan ezt tették). Az viszont látható pontosan, hogy e hazugságok idővel egyre képtelenebbek lettek.

„Ők nem láthatatlanok”

A Pirkadatig című krimiért 2023-ban elnyerte a legjobb mellékszereplőnek járó Ezüst Medvét. Transz színésznőként aktívan kiáll a transz emberek jogaiért és láthatóságáért – minderről és persze Tom Tykwer új filmjéről, A fényről is kérdeztük őt, amelynek mellékszereplőjeként a Szemrevaló Filmfesztiválra érkezett Budapestre.

Mindenki eltűnt

Egy Svédországban élő nyugdíjas postás, műfordító kezdeményezésére gyűjteni kezdték a nagyváradiak a magyar zsidó közösségről és tagjainak sorsáról szóló könyveket. A polcon műveik révén egymás mellé kerülnek szülők és gyerekek, akiket a holokauszt idején elszakítottak egymástól.

„Ez az identitásom része”

Megfeszített erővel vett részt az emberkereskedelem elleni küzdelemben, védett házakat vezetett, kimenekítésekben működött közre. A saját egészsége érdekében hátrébb lépett, de továbbra is dolgozik.

Vaskézzel

Az okozott kár értéke a nyomozás során még a tízszerese volt a vádiratban szereplő 6 millió forintnak. Az előkészítő ülés lehetőséget teremtett volna arra, hogy a szennyest ne teregessék ki, aztán minden másként alakult.