Kuruc labancok

  • 2000. szeptember 7.

Publicisztika

A múlt héten az EU által kinevezett bölcsek (Martti Ahtisaari volt finn elnök, Marcelino Oreja volt spanyol miniszterelnök és Jochen Frowein volt uniós emberjogi izé) hozzávágták a vödröt Jacques Chirac francia elnökhöz: nem szerencsés tovább játszani a szankciósdit a kis Ausztriával, mert "kontraproduktív", és felébreszti az osztrákok nacionalista érzelmeit (ilyenjük egyébként alig volt eddig nekik). Chirac, aki mellesleg az EU soros elnöki posztját is betölti, a minap már Haidertől is vehette a friss üzenetet: nagyobb vereséget szenvedett, mint Napóleon Waterloonál; van még néhány napja, hogy kenyérrel dobjon vissza a kétszáz nap magányra ítélt Ausztriának, és saját magába törölje a lábát.

n A múlt héten az EU által kinevezett bölcsek (Martti Ahtisaari volt finn elnök, Marcelino Oreja volt spanyol miniszterelnök és Jochen Frowein volt uniós emberjogi izé) hozzávágták a vödröt Jacques Chirac francia elnökhöz: nem szerencsés tovább játszani a szankciósdit a kis Ausztriával, mert "kontraproduktív", és felébreszti az osztrákok nacionalista érzelmeit (ilyenjük egyébként alig volt eddig nekik). Chirac, aki mellesleg az EU soros elnöki posztját is betölti, a minap már Haidertől is vehette a friss üzenetet: nagyobb vereséget szenvedett, mint Napóleon Waterloonál; van még néhány napja, hogy kenyérrel dobjon vissza a kétszáz nap magányra ítélt Ausztriának, és saját magába törölje a lábát.

A kezdetben még szélsőjobboldalinak, olykor nácinak és fasisztának bélyegzett Haider és vircsaftja most - a bölcsek megfogalmazása szerint - "radikális elemekkel is bíró jobboldali populista pártként" szabadulhat ki a neki állított kelepcéből. A bölcsek szerint (így, idézőjel nélkül ír róluk a világsajtó) csúf dolgokat tett ugyan - főként szóban és főként a kampány alatt - a Szabadságpárt, az FPÖ, de tartja magát a koalíciós megállapodásokhoz; Ausztria menekültpolitikája pedig példás, bevándorláspolitikája az európai értékeket tükrözi, kisebbségvédelmi törvényei más európai országok számára követendők. A rend tehát helyreállt, a határok világossá váltak: mondani vagy inkább sejtetni szabad, csinálni nem (bár ez utóbbit nem tudjuk), és aki csak mondja vagy sejteti, minden további nélkül tagja maradhat az európai klubnak, lehet vele villásreggelizni, bővítési programot megvitatni, fényképeszkedni. Különösen akkor, ha kiközösítése súlyos működési zavarokat okozna a klubnak. A szankciók feloldása és a bölcsek jelentése egyszerre igazolja Schüssel kancellárt, aki maga volt a megtestesült ártatlanság és jóhiszeműség, amikor széttárta kezét, és azt kérdezte: miért? mikor nem is csináltunk semmit!, és Jörg Haidert, aki belengetett: csináljátok nélkülünk, ha tudjátok. Az elvek - hisz azok úgyis, miként Haider nyilatkozatai és sejtetései, csak szavakból állnak - e pillanatban másodlagosakká váltak, az osztrák kormány hivatalba lépését követő, összeurópai, párt- és ideológiasemleges antifasiszta fellángolás és mámor - vélhetően hosszú ideig az utolsó az európai nagypolitikában - eltűnt, felszívódott, szégyellni való epizód ("hisztériakeltés") marad az egyesült európai üzlet- és ügyvitelben.

Lehet persze, hogy az elején értettünk félre valamit, és az egész maszatos politikai rituálé valójában amiatt a piszkos kis szemtelenkedés miatt történt, hogy Haider nevezett francia seriffet letrotlizta. Lehet, csak az etikett megsértése miatt dúlt a balhé: az európai politikusok szankciói lényegében abból álltak, mint például a belga királynőé, aki nem hívta meg reggelire az osztrák követet (ahogy a szerbet sem). Márciusban kongott az ürességtől az Operabál, és a lisszaboni EU-csúcson kiközösítették Schüsselt, aki a szokásos propeller helyett kénytelen volt nyakkendőt húzni - nagyjából ennyi. A nyár már arról szólt, hogyan óvja meg a tekintélyét az EU úgy, hogy közben a szankciókat is feloldhassa. A nép pedig kajálja be az újabb maszlagot: ugyan nem tévedtünk, de mégsem volt igazunk, haragudtunk, ám most megbocsátunk. Az osztrák értelmiség, mely hosszan alakítgatta másságtudatát Haiderrel szemben, dettó.

Viszont van valami, amire igazán büszkék lehetünk mi, magyarok is. Ez a bölcseknél is bölcsebb magyar külügy: mi már akkor a frankót mondtuk, Európa most beért minket. Hurrá. Csurka pedig már az Eckhardt-féle francia szótárt bogarássza. SMS-t fogalmaz az Élysée-palotába.

Hogy mondják azt, hogy csókold meg a seggem, cher ami.

Figyelmébe ajánljuk

A tudatlanság hatalma

  • - turcsányi -

A Leidseplein (Leiden tér) Amszterdam kitüntetett helye, valaha ide futott be a leideni út, ma turisták éjjel-nappali gyülekezőhelye, fények és nyüzsgés, a létező világok legjobbika, kábé száz méterre innen lőtték fejbe 2021 nyarán Peter R. de Vriest, az ország egyik vezető bűnügyi újságíróját, aki épp egy híres maffiaper koronatanújának volt a tanácsadója.

A levegőben

Magyarországon elképzelhetetlen a zsigeri gyűlölet, amely a francia rendőröket övezi különféle (elsősorban, de nem kizárólag) szélsőbaloldali eszmék hívei közt.

Úgyszólván páratlan

Mivel itthon a téma jószerivel a futottak még kategóriájába sem tartozik, megemlítenénk, hogy jövő vasárnap rendezik Romániában az államfőválasztás megismételt első fordulóját. (A második menet, már ha semmi nem jön közbe, május 18-án lesz.)

Elfogytak az ötletek

A miniszterelnök minden évben tiszteletét teszi a Magyar Kereskedelmi és Iparkamara évindító konferenciáján – az idén ezt március 7-én tartották. A szokásos menetrend szerint a kamara elnöke, a gazdasági miniszter és a jegybank elnöke is szólnak a meghívottakhoz – s bár 2021 óta Matolcsy György már nem tűnt fel az emelvényen, Varga Mihály most igen.

Mindenki ellenzékben

Egy évvel az országgyűlési választások előtt a 15 éve kétharmados parlamenti többséggel kormányzó Fidesz kapkod, híres-hírhedt kommunikációja csak követni képes Magyar Péterét. A kormánypárt gyarapodó aljasságaival leginkább a már sokszor legyőzött parlamenti ellenzék foglalkozik.