Kuruc labancok

  • 2000. szeptember 7.

Publicisztika

A múlt héten az EU által kinevezett bölcsek (Martti Ahtisaari volt finn elnök, Marcelino Oreja volt spanyol miniszterelnök és Jochen Frowein volt uniós emberjogi izé) hozzávágták a vödröt Jacques Chirac francia elnökhöz: nem szerencsés tovább játszani a szankciósdit a kis Ausztriával, mert "kontraproduktív", és felébreszti az osztrákok nacionalista érzelmeit (ilyenjük egyébként alig volt eddig nekik). Chirac, aki mellesleg az EU soros elnöki posztját is betölti, a minap már Haidertől is vehette a friss üzenetet: nagyobb vereséget szenvedett, mint Napóleon Waterloonál; van még néhány napja, hogy kenyérrel dobjon vissza a kétszáz nap magányra ítélt Ausztriának, és saját magába törölje a lábát.

n A múlt héten az EU által kinevezett bölcsek (Martti Ahtisaari volt finn elnök, Marcelino Oreja volt spanyol miniszterelnök és Jochen Frowein volt uniós emberjogi izé) hozzávágták a vödröt Jacques Chirac francia elnökhöz: nem szerencsés tovább játszani a szankciósdit a kis Ausztriával, mert "kontraproduktív", és felébreszti az osztrákok nacionalista érzelmeit (ilyenjük egyébként alig volt eddig nekik). Chirac, aki mellesleg az EU soros elnöki posztját is betölti, a minap már Haidertől is vehette a friss üzenetet: nagyobb vereséget szenvedett, mint Napóleon Waterloonál; van még néhány napja, hogy kenyérrel dobjon vissza a kétszáz nap magányra ítélt Ausztriának, és saját magába törölje a lábát.

A kezdetben még szélsőjobboldalinak, olykor nácinak és fasisztának bélyegzett Haider és vircsaftja most - a bölcsek megfogalmazása szerint - "radikális elemekkel is bíró jobboldali populista pártként" szabadulhat ki a neki állított kelepcéből. A bölcsek szerint (így, idézőjel nélkül ír róluk a világsajtó) csúf dolgokat tett ugyan - főként szóban és főként a kampány alatt - a Szabadságpárt, az FPÖ, de tartja magát a koalíciós megállapodásokhoz; Ausztria menekültpolitikája pedig példás, bevándorláspolitikája az európai értékeket tükrözi, kisebbségvédelmi törvényei más európai országok számára követendők. A rend tehát helyreállt, a határok világossá váltak: mondani vagy inkább sejtetni szabad, csinálni nem (bár ez utóbbit nem tudjuk), és aki csak mondja vagy sejteti, minden további nélkül tagja maradhat az európai klubnak, lehet vele villásreggelizni, bővítési programot megvitatni, fényképeszkedni. Különösen akkor, ha kiközösítése súlyos működési zavarokat okozna a klubnak. A szankciók feloldása és a bölcsek jelentése egyszerre igazolja Schüssel kancellárt, aki maga volt a megtestesült ártatlanság és jóhiszeműség, amikor széttárta kezét, és azt kérdezte: miért? mikor nem is csináltunk semmit!, és Jörg Haidert, aki belengetett: csináljátok nélkülünk, ha tudjátok. Az elvek - hisz azok úgyis, miként Haider nyilatkozatai és sejtetései, csak szavakból állnak - e pillanatban másodlagosakká váltak, az osztrák kormány hivatalba lépését követő, összeurópai, párt- és ideológiasemleges antifasiszta fellángolás és mámor - vélhetően hosszú ideig az utolsó az európai nagypolitikában - eltűnt, felszívódott, szégyellni való epizód ("hisztériakeltés") marad az egyesült európai üzlet- és ügyvitelben.

Lehet persze, hogy az elején értettünk félre valamit, és az egész maszatos politikai rituálé valójában amiatt a piszkos kis szemtelenkedés miatt történt, hogy Haider nevezett francia seriffet letrotlizta. Lehet, csak az etikett megsértése miatt dúlt a balhé: az európai politikusok szankciói lényegében abból álltak, mint például a belga királynőé, aki nem hívta meg reggelire az osztrák követet (ahogy a szerbet sem). Márciusban kongott az ürességtől az Operabál, és a lisszaboni EU-csúcson kiközösítették Schüsselt, aki a szokásos propeller helyett kénytelen volt nyakkendőt húzni - nagyjából ennyi. A nyár már arról szólt, hogyan óvja meg a tekintélyét az EU úgy, hogy közben a szankciókat is feloldhassa. A nép pedig kajálja be az újabb maszlagot: ugyan nem tévedtünk, de mégsem volt igazunk, haragudtunk, ám most megbocsátunk. Az osztrák értelmiség, mely hosszan alakítgatta másságtudatát Haiderrel szemben, dettó.

Viszont van valami, amire igazán büszkék lehetünk mi, magyarok is. Ez a bölcseknél is bölcsebb magyar külügy: mi már akkor a frankót mondtuk, Európa most beért minket. Hurrá. Csurka pedig már az Eckhardt-féle francia szótárt bogarássza. SMS-t fogalmaz az Élysée-palotába.

Hogy mondják azt, hogy csókold meg a seggem, cher ami.

Figyelmébe ajánljuk

Jön a bolond!

  • - turcsányi -

William McKinley-vel jól elbánt Hollywood. Az Egyesült Államok 25. elnöke mind ez idáig az egyetlen, aki merénylet áldozataként négy elhunyt potus közül nem kapott játékfilmet, de még csak egy részletet, epizódot sem.

Út a féktelenbe

Már a Lumière testvérek egyik első filmfelvételén, 1895-ben is egy érkező vonat látványa rémisztette halálra a párizsi közönséget.

Cica az istállóban

„Attól, hogy egy kóbor macska a Spanyol Lovasiskola istállójában szüli meg a kiscicáit, még nem lesznek lipicaiak” – imigyen szólt egy névtelen kommentelő a film rendezőjének honosítási ügyét olvasva.

A hegyek hangja

„Ez a zene nem arra való, hogy hallgassuk, hanem arra, hogy táncoljunk rá” – magyarázza a film – eredeti címén, a Sirāt – egyik szereplője a sivatagi rave-partyban eltűnt lánya után kutató Luisnak (Sergi López) a film magját alkotó technozene értelmét. Az apa fiával, Estebannal (Bruno Núñez Arjona) és kutyájukkal, Pipával érkezik a marokkói sivatag közepén rendezett illegális rave-fesztiválra, hogy elszántan, de teljesen felkészületlenül előkerítse Mart.

A jóság hímpora

Krasznahorkai László első poszt-Nobel-regénye játékos, bonyolult, színpompás mű. Főszereplője egy múzeumi lepketudós, entomológus (azaz a rovartan szakértője), akit váratlanul egy bonyolult elméleti problémával keres meg a munkájában elakadt író, bizonyos Krasznahorkai László, aki kísértetiesen emlékeztet a nyilvános fellépésekből és megnyilatkozásokból ismert Krasznahorkai Lászlóra.

Főszerepben az Első sírásó

A november 6-án zárult igazgatói pályázaton Lipics Zsoltot hirdették ki győztesnek Darabont Mikold ellenében, azonban nagyon sok ellentmondás és fordulat jellemezte az elmúlt időszakot. A régi-új igazgató mellett csupán a NER-es lapokban folytatott sikerpropagandája szólt, pályázata egy realista, szakmaiságra építő programmal ütközött meg.

Őrült rendszer, de van benne pénz

  • Szekeres István

Amikor a tavalyi párizsi olimpián a tekvandós Márton Viviana megszerezte a hatodik – igaz, spanyol import – aranyérmünket, Orbán Viktor (noha eredetileg nyolcat várt) SMS-t küldött Schmidt Ádám sportállamtitkárnak: „Maradhat.” A kincstári humor mögül is elővillant a tény, hogy a sportélet is a miniszterelnök kezében van.