Publicisztika

Az új washingtoni lépések aligha váratnak sokat magukra. Ezek megelőzéséhez valószínűleg nem lesz elégséges beáldozni a NAV néhány, Orbánhoz bekötött bű… – pardon, csúcsvezetőjét.

Tiszteletben tartom Köves Slomó meggyőződését, mely szerint az EMIH egyházi szer­vezet, és mint ilyen, tagjai magánügyének tekinti, hogy azok honpolgárként hogyan cselekszenek, hogyan vesznek vagy nem vesznek részt a nagyobb közösség ügyeinek intézésében. Az EMIH és híveinek szerződése – reményeik szerint egész létüket kitöltő – hitéletük gyakorlatára vonatkozik, nem többre és nem kevesebbre.

Senkinek ne legyen kétsége afelől, hogy a Fidesz korrupcióval megvádolt háttérembereinek kitiltásával politikai döntés született, mely útját fogja állni annak, hogy a magyar gazdaság fideszes kifosztása zavartalanul tovább folytatódjék.

A PM és az LMP képviselőit nem kellett volna megbírságolnia Kövér László házelnöknek azért, mert a parlament üléstermében molinókra írt feliratokkal akcióztak.

Ankara az elmúlt hónapokban tétlenül szemléte az IS túlkapásait, a kurd területen élők kifosztását, bántalmazását és tömeges legyilkolását. Most mégis beadja a derekát?

A paksi atomerőmű bővítéséről szóló népszavazást a Nemzeti Választási Bizottság több alkalommal is elmeszelte. Az NVB elutasító döntését a Kúria is helybenhagyta, az eljárás és a döntés ­jogosságát pedig az Alkotmánybíróság is megerősítette.

Vajon miért épp Magyarországon akart kongresszust szervezni egy amerikai fajvédő szervezet? És mit tanulhatunk a több szempontból gyalázatos esetből?

"A fővárosi önkormányzat működésének eljelentéktelenítése semmiképpen nem elfogadható" - írta Ferencváros korábbi polgármestere (jelenleg ellenzéki polgármester-jelöltje) az önkormányzati törvény módosítása kapcsán nyári cikkében.

A Noran Libro kiadásában októberben megjelenő Magyar polip 2 – A posztkommunista maffiaállam című kötetben olvasható írás rövidített változata.

Az önazonosság magától értetődőségének elvesztése ismerős trauma azok számára, akik nemcsak osztályt, vallást, de országot is váltanak – önként vagy kényszerből, asszimilációjuk reményében, túlélésük érdekében. Másként történik ugyanez mindazokkal, akik saját otthonukban élik és értik meg, hogy immár „minden másképp van”, s rajtuk kívülálló okoknál fogva kényszerülnek önmaguk újraépítésére.

Abban reménykedni, hogy egy újra felálló iraki erő elegendő a megoldáshoz, nem biztos, hogy reális elvárás. A nemzetközi koalíció akkor számíthatna sikerre, ha szárazföldi erői is feltűnnének az ISIS által elfoglalt területen.

Gazdasági sikerek ide vagy oda, ha nem érezzük az országot a sajátunknak, ha a szabadság vészesen lecsökken, kudarcra vagyunk ítélve.

Olyan embert kellett kinevezni ebbe a pozícióba, akire nem hatnak az érvek, minthogy nem tárgyalni megy, hanem alkudni, mint tette a baltás gyilkos vagy Paks esetében, vagy a kazah és közel-keleti útjai során.