Magyar, levelezőn

Publicisztika

Orbán Viktor úgy kezdett, mint egy Váci Mihály-epigon, amikor felidézte a nemzeti konzultáció dicső kezdeteit: a korán kelők, a minden reggel munkába indulók, a tisztességgel gürcölők felszólalásáról beszélt - mint saját alkotmánya hét esztendőre visszanyúló gyökeréről. S ahogy haladt előre március 28-i - az alkotmányozási folyamatot egyszerre leíró és megkoronázó - parlamenti beszédében, úgy vitte tovább ezt a mélységesen populista és szükségképpen hazug retorikát. Mely szerint végre egyet akar a magyar, ami pedig korábban nem volt jellemző reá. Mikor nem volt?

Orbán Viktor úgy kezdett, mint egy Váci Mihály-epigon, amikor felidézte a nemzeti konzultáció dicső kezdeteit: a korán kelők, a minden reggel munkába indulók, a tisztességgel gürcölők felszólalásáról beszélt - mint saját alkotmánya hét esztendőre visszanyúló gyökeréről. S ahogy haladt előre március 28-i - az alkotmányozási folyamatot egyszerre leíró és megkoronázó - parlamenti beszédében, úgy vitte tovább ezt a mélységesen populista és szükségképpen hazug retorikát. Mely szerint végre egyet akar a magyar, ami pedig korábban nem volt jellemző reá.

Mikor nem volt?

Például az idő tájt, amelyet ez a beszéd felidézett, éppenséggel a 98 százalékos választási eredmények járták, s az az "egyet akarás" fillérre annyit ért, mint ez a mai - legfeljebb Kádárék nem küldözgettek megátalkodottan ostoba és eleve fölösleges kérdéseket tartalmazó leveleket a lakosságnak. A különbség az eredmény tekintetében is elhanyagolható. Magyarországnak az 1949-es után lesz még egy alkotmánya, amitől idővel meg akar majd szabadulni, amit szégyellni fog és el akar felejteni.

De a '49-eset legalább lehetett korrigálni, módosított változata működőképesnek mutatkozott húsz évig - ezt viszont, az Orbán-alkotmányt, ha eljön az ideje, úgy kell majd kidobni a szemétre (ha úgy tetszik, a történelem szemétdombjára), ahogy van. Nem lesz egyszerű, de biztosan megtaláljuk a módját, hisz a szégyen találékonnyá tesz, talán épp egy népszavazás segít, amitől annyira félnek e mostani alkotmányozók. Mint a tűztől: maga az új alkotmány névadója is azt mondta, hogy a nép aligha tudna okosan dönteni az ügyben, mert túl sok az neki.

Mondhatnánk, hogy Orbán Viktor eldönthetné végre, hogy most akkor okos-e vagy buta a nép, de felesleges, mert éppen el van döntve. Az okos nép levelező tagozaton gyakorolja népi funkcióját, lélekszámuk - ellenőrizetlen, mert ellenőrizhetetlen mérések szerint - valamivel meghaladja a 900 ezret. A buta nép pedig az, amelyik a népszavazás urnáinál juttatná kifejezésre a hülyeségét, amit az erejét messze meghaladó hatvan oldal meg nem emésztése után ókumlálna ki a maga birka módján. 'k - az eddigi adatok tükrében - meglehet, kicsit többen lennének, mint 900 ezren (hány százalékos részvétel is az?), oszt összevissza szavaznának nagy butaságukban. Hát kell ez? A levelet viszszaküldők viszont - mint Orbántól megtudhattuk - mindenben egyet akartak: azt, amit Orbán. Ne mondják, hogy nem volt ez mindig így, mert amikor a tandíjról meg a vizitdíjról kellett dönteni, akkor a népszavazó nép volt az okos, ne mondják, mert semmi jelentősége. Hisz pont arról van szó, mint a megidézett kádárizmus idején, hogy a "nép" pusztán egy öblögetésre használatos formula a most éppen alkotmányozó Orbán Viktor szótárában.

S ha ilyen az alkotmány atyja, azon sem lehet csodálkozni, milyen az alkotmányozás folyamata. Pár fideszes képviselő csámborog föl és alá az ülésteremben, csoportokba verődve követik a térfigyelő kamerák mozgását, míg élelmesebb társaik, mint Harrach Péter, vagy a szegények régi, önzetlen és nemes lelkű barátja, Lázár János napi negyvenesével nyomják be a módosító indítványaikat. Persze néhány méltán nagy horderejű kérdésben pléhre csúsznak, és húsvéttól tényleg vármegyék lesznek itt (basszus, a vármegyét még a helyesírási szamárvezető is aláhúzza pirossal), de azért férfimunka ez a javából. Ugyanakkor felveti a kérdést: hol is volt az alkotmányozó frakció vezetője, amikor öszszehozták ezt az anyagot, hogy most két kézzel kell nyomatnia a módosító indítványokat? Alighanem a néppel fraternizált valahol.

S ha még csak nekünk hazudoznának mindenfélét az alkotmányozásról, mint amikor Orbán Schiffer András számonkérésére reagálva azt mondta, hogy ők a két választási forduló között másról sem beszéltek, csak arról, hogy mekkorát fognak alkotmányozni, ha megkapják rá a nép felhatalmazását! Persze még hasonlókat se nagyon mondtak, inkább azt, hogy milyen óvatosak, visszafogottak és körültekintők lesznek, ha megkapják a kétharmadot. Csakhogy hazudnak kifelé is, hiszen az Orbán-alkotmány tervezetének az Európai Parlamenthez eljuttatott angol nyelvű változatából kihagyták - feltehetően művészi koncepcióból, mint a Petőfi-versből a sajtószabadságra vonatkozó részeket, és az álamfő, Schmitt Pál életrajzából a kalandosabb esztendőket - az Európa előtt tuti kínosnak bizonyuló passzusokat. Egyszerűen letagadták a tényleges életfogytiglant, a határon túliak szavazati jogát és még pár disznóságot.

Figyelem, az Orbán-alkotmány a szemünk előtt fogan: bűnben és alakoskodásban. S mindezért egyszer, egyvalamiben tényleg egységes lesz ez a nép. A vezeklésben.

Figyelmébe ajánljuk

Gombaszezon

Michelle a magányos vidéki nénik eseménytelen, szomorú életét éli. Egyetlen barátnőjével jár gombászni, vagy viszi őt a börtönbe, meglátogatni annak fiát, Vincent-t.

Világító árnyak

A klasszikus balett alapdarabját annak leghíresebb koreográfiájában, az 1877-es Marius Petipa-féle változatában vitte színre Albert Mirzojan, Ludwig Minkus zenéjére.

Huszein imám mártíromsága

Az Izrael és Irán között lezajlott tizenkét napos háború újra rádöbbentette a régió népeit: új közel-keleti hatalmi rend van kialakulóban. Az egyre élesebben körvonalazódó kép azonban egyre többeket tölt el félelemmel.

„A lehetőségek léteznek”

Úgy tűnik, hogy az emberi történelem és politika soha nem fog megváltozni. Kőbalta, máglyán égő „eretnekek”, százéves háborúk, gulágok… Vagy­is mi sohasem fogunk megváltozni. Reménytelen.

Taxival Auschwitzba

Idén áprilistól a francia közszolgálati televízió közel kilenc­órányi dokumentumfilm-folyamban mutatta be azt a három történelmi pert, amelyek során 1987 és 1998 között a náci kollaboráns Vichy-rezsim egykori kiszolgálóinak kellett számot adniuk bűneikről. A három film mindegyike más-más oldalról mutatja be a megszállás időszakát. A YouTube-on is hozzáférhető harmadiknak van talán a leginkább megszívlelendő tanulsága.

Lábujjhegyen

A hízelgéseknek, a geopolitikai realitásoknak és a szerencsének köszönhetően jól zárult a hágai NATO-csúcs. Azonban az, hogy a tagállamok vezetői jól tudják kezelni az Egyesült Államok elnökének egóját, nem a transzatlanti kapcsolatok legszilárdabb alapja.

Milliókat érő repedések

Évekig kell még nézniük a tátongó repedéseket és leváló csempéket azoknak a lakóknak, akik 2016-ban költöztek egy budafoki új építésű társasházba. A problémák hamar felszínre kerültek, most pedig a tulaj­donosok perben állnak a beruházóval.

Egyenlőbbek

Nyilvánosan megrótta Szeged polgármestere azokat a képviselőket – köztük saját szövetségének tagjait –, akik nem szavazták meg, hogy a júliustól érvényes fizetésemelésük inkább a szociális alapba kerüljön. E képviselők viszont azt szerették volna, hogy a polgármester és az alpolgármesterek bérnövekménye is közcélra menjen.

Pillanatnyi nehézségek

Gyors viták, vetélkedő erős emberek, ügynöközés és fele-fele arányban megosztott tagság: megpróbáltuk összerakni a szép reményekkel indult, de a 2026-os választáson a távolmaradás mellett döntő liberális párt történetét.