De meg különben se lehetnének transzparensek, az akkor volt jó, amikor rövidek és csattanósak voltak a jelszavak, szemben a mostani követelésekkel, amelyek vagy bonyolultak, és akkor nézhetnénk magunkat, elöl vinnék a kohászok, szálas, deli legények, az alanyt, hátul meg az értelmiség sunnyogna az állítmánnyal; vagy reménytelenek ahhoz, hogy lehessen velük kezdeni valamit, ha nem is kielégíteni, de legalább valamelyest meglihegtetni őket, vissza kéne térnünk az alapokhoz, miszerint kezdhetnénk elölről az egész rendszerváltást, különös tekintettel az eredeti tőkefelhalmozásra, továbbá egyes állami vállalatok privatizációs eljárásaira, az agrártámogatások rendszerére, a társadalombiztosítás vagyonának elosztására, az érdekképviseletek jogosítványainak kanonizálására vagy legalább arra, hogy vegye már végre észre valaki, hogy az egyéni vállalkozókra vonatkozó adórendeletek pontosan ugyanarra a szisztémára épülnek, mint a Kádár-kompromisszum. Te szépen befogod a pofád, nagyobb disznóságaink kiderültekor ógsz-mógsz ugyan, de csak szőrmentén, a kapitalizmus visszásságairól, karvalyokról és manókról; állampolgár helyett megmaradsz lakosságnak, többre úgyse futná tőled - mi pedig hagyjuk, hogy illő keretek közt adót csalj, és aki nincs lecsukva, az velünk van.
Szóval lehetne felvonulni, virsli van, sör van, lufi is, dosztig, csak a tribünnek lett annyi, de azt könnyűszerrel beleképzelhetjük a díszletbe. Kedves olvasóinknak egyébként értelmes munkát, belőle kiporciózható megélhetést, megfizethető iskolarendszert és egészségügyi ellátást kívánunk, vagy legalábbis esőmentes május elsejét, az még lehet, hogy be is jön.
