Makovecz-akadémia az Orbán-alkotmányban

Publicisztika

Megépül a majommalom, lesz sok majommajonéz, győzve győz a győzhetetlen győzedelmes majomész: a hétfőn elfogadott Orbán-alkotmány akadémiai szintre emel egy eddig civil szervezetként működő, bár magát kétségkívül akadémiának (Magyar Művészeti Akadémia) nevező csoportot. Hétfőtől ők a magyar kultúra legfőbb őrei, örökétig tartó apanázzsal (momentán egy évre 100 millió forint) kistafírozva ülhetnek be az állami pénzen felújított Vigadó nekik kijelölt irodáiba, s örökös elnökük, Makovecz Imre vezetésével szabhatnak irányt a magyar kultúra további folyásának.

Megépül a majommalom, lesz sok majommajonéz, győzve győz a győzhetetlen győzedelmes majomész: a hétfőn elfogadott Orbán-alkotmány akadémiai szintre emel egy eddig civil szervezetként működő, bár magát kétségkívül akadémiának (Magyar Művészeti Akadémia) nevező csoportot. Hétfőtől ők a magyar kultúra legfőbb őrei, örökétig tartó apanázzsal (momentán egy évre 100 millió forint) kistafírozva ülhetnek be az állami pénzen felújított Vigadó nekik kijelölt irodáiba, s örökös elnökük, Makovecz Imre vezetésével szabhatnak irányt a magyar kultúra további folyásának.

Egyfelől: ahogy azt Móricka elképzeli. A kultúrának már sokan akartak irányt szabni, nem mellesleg mind egyféleképpen, s mind sikertelenül, mindazonáltal súlyos kártéteményektől sem visszariadva.

Másfelől: micsoda disznóság ez! Hiszen a magyar államnak már létezik egy akadémiai szervezete, ami a kultúra dolgaiban illetékes, ez a Széchenyi Irodalmi és Művészeti Akadémia. Azért hívják így őket, mert amikor a rendszerváltás után az MTA arra jutott, hogy akadémiai ténykedését a tudományok mellett a kultúrára is kiterjeszti, akkor azt Magyar Művészeti Akadémia néven tervezte, csakhogy Makovecz és barátai gyorsan elszaladtak bejegyeztetni maguknak ezt a nevet. Tényleg, mit is várhatunk egy olyan csoportozattól, amelyik már a nevét is így szerezte? Persze távolról sem volt hirtelen ötlettől vezérelt ez a névcsíny, hiszen mindenki előtt nyilvánvaló volt akkor is, hogy Makovecz és köre nem egyebet, mint ellenakadémiát akar létrehozni.

Ami sajnos idáig nem valósult meg, s maradtak - különösebb nyom nélkül - a civil szféra csak nevükben létezőknek fenntartott várótermében, a fene tudja, miért. Tán nem érezte magát elég erősnek hozzá előző kormányzása idején Orbán, vagy akkor még Nemeskürty volt a vár esze, s csak mostanában lépett előre Makovecz. Mely előlépés felette jogos voltának igazolásául máris egy idézettel kedveskednénk drága olvasóinknak: "Először is meg kell erősíteni Orbán Viktort, szerintem neki nincs alternatívája. Másrészt fel kell függesztenie az országnak az adósságtörlesztést. Harmadrészt pedig államosítani kell. Ezen belül nemcsak az MSZP-s és SZDSZ-es klientúra elszámoltatására van szükség, hanem vissza is kell szerezni az elrabolt állami vagyonrészeket. Miért Orbán? Tetszik a purizmusa, a nyugalma, a szerénysége. És nekem mint építésznek sokat elárul róla az az emberi léptékű ház, amelyhez egy kalotaszegi kapun lehet bejutni. Más, mint Gyurcsány kétes módon szerzett, hatalmas villája, amelyhez még aztán hozzá is építtetett. Mint akinek a szar sem elég büdös" - mondotta a magyar kultúra immár felkent főembere oly éleslátón, és oly egyenlőtlen küzdelmet vívva ezzel a sokat vert magyar nyelvvel.

De természetesen nem csak arról van most szó, hogy a hatalom megszerzésének valamelyik igyekvő nyüzsgöncét a siker után meg kellett küldeni valami jól hangzó stallummal. Persze arról is, de sokkal inkább arról a képzetről, ami Orbán Viktor fejében kialakult az egész vircsaftról, és ami szerint a magyar kultúra az, amit erővel lenyomunk az emberek torkán, a magyar kultúra az, amit ez a pár - magát titkon Németh Lászlónak vagy Illyésnek képzelő - félcédulás összehord a szívcsakrától a magyar-sumér rokonságon át egészen Tonuzóbáig. S aki nem ezt a nótát fújja, az nekik veszélyes, mert esetleg valóban gondol is valamit. De ezt már ismerjük, a magyar szellemi élet megosztottságáról kötetnyi duma forog közkézen. Zömmel előre megfontolt szándékkal elsütött hazugságok, amik azt a célt szolgálják, hogy a jelzett délibábok közt hadonászó vitézeket egy szintre emeljék a kultúra eddig használatos - jól körülírható és ma is, holnap is világszerte elfogadott - mércéje szerint kiemelkedőt teljesítőkkel.

S ha valakinek lennének is kétségei afelől, hogy a Makovecz-akadémia eleve a kultúra megosztásáért jött létre, hallgassa a mestert. "De valahogy úgy alakult, hogy a liberális gondolkodású emberek a Magyar Tudományos Akadémia, a konzervatív és nemzeti gondolkodásúak pedig a Művészeti Akadémia felé gravitáltak." Gravitáltak, ja, meg alakult. A frászt alakult: akik nem voltak elég jók az MTA-ba, azoknak csináltak egy másikat. S mától hivatalosan ők fújják a passzát szelet. Nyilván csak akarják, s ez sem fog nekik menni, s a kultúra majd őket is kiheveri - de addig elég sok kárt tehetnek, ne legyenek illúzióink.

A megosztó szándék most belevésetett az Alkotmányba. Így azon sincsen és nem is lesz soha mit csodálkozni, hogy ez az Alkotmány miért marad örökétig Orbán-alkotmány, s miért nem lesz soha magyar Alkotmány. Még a nevét is éppúgy csórták, mint a Makovecz-akadémiáét.

Figyelmébe ajánljuk

Vörösben

Bohumil Hrabal novelláit Balassa Eszter, a társulattal sokat dolgozó dramaturg az Európa Kiadónál nemrégiben újra megjelent Véres történetek és legendák című gyűjteményes kötet alapján dolgozta át. Vörös a zokni, a nyakkendő, de még a hajszalag is – véres drámára jöttünk –, mégsem sorolható a horror műfajába Soós Attila rendezése. Fekete humorban gazdag sztorik elevenednek meg, groteszk stílusban feltárva a kisemberek mindennapos küzdelmeit.

Magánügyek, közügyek

A félhomályos színpadon egy női alak ül az íróasztalnál, mögötte vörös fényben füst gomolyog. Létezik egy színházi mondás: ahol egy előadásban füstgép vagy stroboszkóp jelenik meg, ott véget ér a minőség. Ám ez az előadás egy holokauszthoz kapcsolódó történetet mond el, a felszálló füstnek így óhatatlanul pluszjelentése is van. Teátrálisnak teátrális, végül is színházban vagyunk.

Szintén zenész

  • - turcsányi -

Nyilván nincs új a nap alatt, mindenesetre a síkhülye gyerekrabló történetét láttuk már kétszer, s éppenséggel olvashattuk is volna, ha Evan Hunter (a számos álnéven alkotó Salvatore Albert Lombinót Ed McBainként ismerjük jobban) 1959-ben publikált regénye megjelenik magyarul, de nem jelent meg, noha a szerző távolról sem alulreprezentált alakja a magyar könyvkiadásnak, beleértve a komcsit is).

Patchwork művészportrékból

A Fuga leghátsó, ámde igen nagy méretű termében látható a művész 2012 óta futó sorozatának (Ember Embernek Embere) majdnem teljes összegzése. A magángyűjtőktől is visszakölcsönzött alkotásokkal együtt a kiállításon 34 mű szerepel – sajátos, „bogis” művészportrék a nemzetközi művészszcéna volt és jelenlegi nagyjairól. S bár G. Horváth mindenekelőtt festő, a művészi Pantheonjában szerepet kapnak szobrászok, fotósok, konceptuális alkotók és performerek is.

Delejező monstrum

Egy magyar regény, amelyben alig van valami magyar. Bartók Imre legújabb – nem is könnyű összeszámolni, hányadik – könyvének főszereplője a harmincas évei elején járó francia Damien Lazard, aki két év alatt szinte a semmiből robban be a nemzetközi profi sakkvilág szűk elitjébe, üstökösszerű felemelkedése már a világbajnok kihívóját sejteti.

Hatvanpuszta két hintája

Hatvanpuszta két hintáját nem Hatvanpusztán, hanem Budajenőn lengeti a szél egy takaros portán, vagyis egy takaros porta előtt, ez még nem eldöntött száz százalékig.

Két akol

Magyar Péter azt mondta a 444 élő műsorában, hogy egy válságban lévő országban a választási törvény módosítása nem fér bele az 50 legfontosabb kérdésbe. Amennyiben jövőre ők győznek, az éppen annak a bizonyítéka lesz, hogy még ebben az egyfordulós rendszerben, ilyen „gusztustalan állami propaganda” mellett is lehetséges felülmúlni az uralkodó pártot.

„Saját félelmeink rossz utakra visznek”

Kevés helye van kritikának Izraellel szemben a zsidó közösségben. De vajon mi történik a porba rombolt Gázában, és miben különbözik az arab kultúra az európaitól? A Hunyadi téri Ábrahám sátra zsinagóga vezetője egyenesen beszél ezekről a kérdésekről.

Szenes Zoltán volt vezérkari főnök: A NATO-nak át kell vennie a drónvédelemmel kapcsolatos ukrán tapasztalatokat

A NATO alapvetően jól reagált az orosz csali drónok lengyelországi berepülésére, de az eset rávilágít arra, hogy a szövetség még nem készült fel a dróntámadásokra. A NATO-t politikai széttagoltsága is hátrányba hozza az orosz hibrid hadviselés elleni védekezésben – erről is beszélt nekünk a védelmi szövetség déli parancsnokság volt logisztikai főnöke.

„Előbb lövetem le magam, mint hogy letérdeljek”

Az elmúlt fél évben háromszor is országos hír lett Szolnok ellenzéki – MSZP-s – polgármesterének fellépéséből, egy tömegverekedés után például Pintér Sándor belügyminisztertől kért rendőröket a közbiztonság javításáért. Fideszes elődje örökségéről, Szolnok helyzetéről és a nagypolitikáról kérdeztük a 43 éves városvezetőt.