Makovecz-akadémia az Orbán-alkotmányban

Publicisztika

Megépül a majommalom, lesz sok majommajonéz, győzve győz a győzhetetlen győzedelmes majomész: a hétfőn elfogadott Orbán-alkotmány akadémiai szintre emel egy eddig civil szervezetként működő, bár magát kétségkívül akadémiának (Magyar Művészeti Akadémia) nevező csoportot. Hétfőtől ők a magyar kultúra legfőbb őrei, örökétig tartó apanázzsal (momentán egy évre 100 millió forint) kistafírozva ülhetnek be az állami pénzen felújított Vigadó nekik kijelölt irodáiba, s örökös elnökük, Makovecz Imre vezetésével szabhatnak irányt a magyar kultúra további folyásának.

Megépül a majommalom, lesz sok majommajonéz, győzve győz a győzhetetlen győzedelmes majomész: a hétfőn elfogadott Orbán-alkotmány akadémiai szintre emel egy eddig civil szervezetként működő, bár magát kétségkívül akadémiának (Magyar Művészeti Akadémia) nevező csoportot. Hétfőtől ők a magyar kultúra legfőbb őrei, örökétig tartó apanázzsal (momentán egy évre 100 millió forint) kistafírozva ülhetnek be az állami pénzen felújított Vigadó nekik kijelölt irodáiba, s örökös elnökük, Makovecz Imre vezetésével szabhatnak irányt a magyar kultúra további folyásának.

Egyfelől: ahogy azt Móricka elképzeli. A kultúrának már sokan akartak irányt szabni, nem mellesleg mind egyféleképpen, s mind sikertelenül, mindazonáltal súlyos kártéteményektől sem visszariadva.

Másfelől: micsoda disznóság ez! Hiszen a magyar államnak már létezik egy akadémiai szervezete, ami a kultúra dolgaiban illetékes, ez a Széchenyi Irodalmi és Művészeti Akadémia. Azért hívják így őket, mert amikor a rendszerváltás után az MTA arra jutott, hogy akadémiai ténykedését a tudományok mellett a kultúrára is kiterjeszti, akkor azt Magyar Művészeti Akadémia néven tervezte, csakhogy Makovecz és barátai gyorsan elszaladtak bejegyeztetni maguknak ezt a nevet. Tényleg, mit is várhatunk egy olyan csoportozattól, amelyik már a nevét is így szerezte? Persze távolról sem volt hirtelen ötlettől vezérelt ez a névcsíny, hiszen mindenki előtt nyilvánvaló volt akkor is, hogy Makovecz és köre nem egyebet, mint ellenakadémiát akar létrehozni.

Ami sajnos idáig nem valósult meg, s maradtak - különösebb nyom nélkül - a civil szféra csak nevükben létezőknek fenntartott várótermében, a fene tudja, miért. Tán nem érezte magát elég erősnek hozzá előző kormányzása idején Orbán, vagy akkor még Nemeskürty volt a vár esze, s csak mostanában lépett előre Makovecz. Mely előlépés felette jogos voltának igazolásául máris egy idézettel kedveskednénk drága olvasóinknak: "Először is meg kell erősíteni Orbán Viktort, szerintem neki nincs alternatívája. Másrészt fel kell függesztenie az országnak az adósságtörlesztést. Harmadrészt pedig államosítani kell. Ezen belül nemcsak az MSZP-s és SZDSZ-es klientúra elszámoltatására van szükség, hanem vissza is kell szerezni az elrabolt állami vagyonrészeket. Miért Orbán? Tetszik a purizmusa, a nyugalma, a szerénysége. És nekem mint építésznek sokat elárul róla az az emberi léptékű ház, amelyhez egy kalotaszegi kapun lehet bejutni. Más, mint Gyurcsány kétes módon szerzett, hatalmas villája, amelyhez még aztán hozzá is építtetett. Mint akinek a szar sem elég büdös" - mondotta a magyar kultúra immár felkent főembere oly éleslátón, és oly egyenlőtlen küzdelmet vívva ezzel a sokat vert magyar nyelvvel.

De természetesen nem csak arról van most szó, hogy a hatalom megszerzésének valamelyik igyekvő nyüzsgöncét a siker után meg kellett küldeni valami jól hangzó stallummal. Persze arról is, de sokkal inkább arról a képzetről, ami Orbán Viktor fejében kialakult az egész vircsaftról, és ami szerint a magyar kultúra az, amit erővel lenyomunk az emberek torkán, a magyar kultúra az, amit ez a pár - magát titkon Németh Lászlónak vagy Illyésnek képzelő - félcédulás összehord a szívcsakrától a magyar-sumér rokonságon át egészen Tonuzóbáig. S aki nem ezt a nótát fújja, az nekik veszélyes, mert esetleg valóban gondol is valamit. De ezt már ismerjük, a magyar szellemi élet megosztottságáról kötetnyi duma forog közkézen. Zömmel előre megfontolt szándékkal elsütött hazugságok, amik azt a célt szolgálják, hogy a jelzett délibábok közt hadonászó vitézeket egy szintre emeljék a kultúra eddig használatos - jól körülírható és ma is, holnap is világszerte elfogadott - mércéje szerint kiemelkedőt teljesítőkkel.

S ha valakinek lennének is kétségei afelől, hogy a Makovecz-akadémia eleve a kultúra megosztásáért jött létre, hallgassa a mestert. "De valahogy úgy alakult, hogy a liberális gondolkodású emberek a Magyar Tudományos Akadémia, a konzervatív és nemzeti gondolkodásúak pedig a Művészeti Akadémia felé gravitáltak." Gravitáltak, ja, meg alakult. A frászt alakult: akik nem voltak elég jók az MTA-ba, azoknak csináltak egy másikat. S mától hivatalosan ők fújják a passzát szelet. Nyilván csak akarják, s ez sem fog nekik menni, s a kultúra majd őket is kiheveri - de addig elég sok kárt tehetnek, ne legyenek illúzióink.

A megosztó szándék most belevésetett az Alkotmányba. Így azon sincsen és nem is lesz soha mit csodálkozni, hogy ez az Alkotmány miért marad örökétig Orbán-alkotmány, s miért nem lesz soha magyar Alkotmány. Még a nevét is éppúgy csórták, mint a Makovecz-akadémiáét.

Figyelmébe ajánljuk

Gombaszezon

Michelle a magányos vidéki nénik eseménytelen, szomorú életét éli. Egyetlen barátnőjével jár gombászni, vagy viszi őt a börtönbe, meglátogatni annak fiát, Vincent-t.

Világító árnyak

A klasszikus balett alapdarabját annak leghíresebb koreográfiájában, az 1877-es Marius Petipa-féle változatában vitte színre Albert Mirzojan, Ludwig Minkus zenéjére.

Huszein imám mártíromsága

Az Izrael és Irán között lezajlott tizenkét napos háború újra rádöbbentette a régió népeit: új közel-keleti hatalmi rend van kialakulóban. Az egyre élesebben körvonalazódó kép azonban egyre többeket tölt el félelemmel.

„A lehetőségek léteznek”

Úgy tűnik, hogy az emberi történelem és politika soha nem fog megváltozni. Kőbalta, máglyán égő „eretnekek”, százéves háborúk, gulágok… Vagy­is mi sohasem fogunk megváltozni. Reménytelen.

Taxival Auschwitzba

Idén áprilistól a francia közszolgálati televízió közel kilenc­órányi dokumentumfilm-folyamban mutatta be azt a három történelmi pert, amelyek során 1987 és 1998 között a náci kollaboráns Vichy-rezsim egykori kiszolgálóinak kellett számot adniuk bűneikről. A három film mindegyike más-más oldalról mutatja be a megszállás időszakát. A YouTube-on is hozzáférhető harmadiknak van talán a leginkább megszívlelendő tanulsága.

Lábujjhegyen

A hízelgéseknek, a geopolitikai realitásoknak és a szerencsének köszönhetően jól zárult a hágai NATO-csúcs. Azonban az, hogy a tagállamok vezetői jól tudják kezelni az Egyesült Államok elnökének egóját, nem a transzatlanti kapcsolatok legszilárdabb alapja.

Milliókat érő repedések

Évekig kell még nézniük a tátongó repedéseket és leváló csempéket azoknak a lakóknak, akik 2016-ban költöztek egy budafoki új építésű társasházba. A problémák hamar felszínre kerültek, most pedig a tulaj­donosok perben állnak a beruházóval.

Egyenlőbbek

Nyilvánosan megrótta Szeged polgármestere azokat a képviselőket – köztük saját szövetségének tagjait –, akik nem szavazták meg, hogy a júliustól érvényes fizetésemelésük inkább a szociális alapba kerüljön. E képviselők viszont azt szerették volna, hogy a polgármester és az alpolgármesterek bérnövekménye is közcélra menjen.

Pillanatnyi nehézségek

Gyors viták, vetélkedő erős emberek, ügynöközés és fele-fele arányban megosztott tagság: megpróbáltuk összerakni a szép reményekkel indult, de a 2026-os választáson a távolmaradás mellett döntő liberális párt történetét.