Menni, nekimenni

Publicisztika

"Ellenzékben, persze, megtehetnénk, hogy nem foglalkozunk a realitásokkal, és csak verjük az asztalt még több pénzért, és ha a kormány nem tudja az igényeket kielégíteni - persze, hogyan is tudná? -, akkor azonnal nemzethalált kiáltunk, és a kormány fejét követeljük. Bizony, így mentek nálunk ezek a dolgok az elmúlt húsz évben, igen, ezt tette velünk is a mai kormánypárt a megelőző nyolc évben" - mondta Gyurcsány Ferenc a Corinthia Grand Hotel Royal szállodában, a múlt héten.

"Ellenzékben, persze, megtehetnénk, hogy nem foglalkozunk a realitásokkal, és csak verjük az asztalt még több pénzért, és ha a kormány nem tudja az igényeket kielégíteni - persze, hogyan is tudná? -, akkor azonnal nemzethalált kiáltunk, és a kormány fejét követeljük. Bizony, így mentek nálunk ezek a dolgok az elmúlt húsz évben, igen, ezt tette velünk is a mai kormánypárt a megelőző nyolc évben" - mondta Gyurcsány Ferenc a Corinthia Grand Hotel Royal szállodában, a múlt héten.

Puch László meg azt mondta kevéssel e beszéd előtt, hogy "Szerintem a balközép státus hívei lesznek többen, és ebben az esetben Gyurcsánynak döntenie kell: alkalmazkodik vagy kilép" - a pártból, tudniillik.

Annyit megkockáztathatunk, hogy Gyurcsány e "balközép státus" jelenlegi "híveinek" pillanatnyi és a közeli jövőre belőhető programját írta le a fenti idézetben. Így viszont adódik - immár sokadszor - a kérdés, hogy akkor mi a bánatot is akarnak ezek egymástól? Ringatózik egy mentőcsónak a magyar politika zavaros vizén, és az van ráírva az oldalára Kuka vagy Morgó helyett, hogy MSZP? És ebbe a lélekvesztőbe csimpaszkodik Gyurcsány, Puch, ki-ki az appendixeivel, és gyepálják egymást, hogy melyik kapaszkodhat föl rá?

Ha így van, nevezettek - te jó isten, a magyar parlamenti ellenzék legerősebb pártja (számszerűségében feltétlenül) - szimpla érzéki csalódás áldozatai, ami érthető is lenne, hisz az egymás fogságában lehúzott kilenc esztendő alatt, illetve most, a túlélésért folytatott harcban annyira összegabalyodtak, hogy nem látnak rendesen kifelé. Útban vannak egymásnak. Gyurcsány Ferencre szokás - inkább kötelező - mondani, hogy teljesen elhasználódott az Orbánnal és a saját pártjával vívott kétfrontos harcban, kicsinálta az őszödi beszéd, satöbbi, mondhat már akármit, nagy bajnak kell ahhoz esnie, hogy újra versenyképes legyen. Arról ritkábban esik szó, hogy a MSZP vajh mennyivel lehet jobb állapotban - nos, rossz hír, jó hír: alig is. Sőt, ha összevetjük mondjuk Gyurcsány beszédét Mesterházy Orbán-beszédre adott reakciójával, akkor nyilvánvaló, hogy még mindig a volt miniszterelnök érti jobban Orbánt, s ő képes a szocialisták közül egyedül valamennyire is elfogadható ellenajánlatra - de tudjuk, vele nem megy.

Azt is jól láthatja mindenki, hogy Magyarország az elmúlt egy évben gyökeres fordulatot vett a demokrácia intézményeinek kezelésében, eddigiekhez nem hasonlítható módon születnek a törvények, más rugóra jár a parlament, csupán az ország gazdaságában nem következett be sarkalatos változás, s innen jöhetne a szokott vers a nagy ellátórendszerek átalakításáról meg a többiről, épp ma mondta be a tévé, hogy a februárra ígért fideszes gazdasági csoda immár egészen biztosan elmarad. Itt állunk szügyig a semmiben, összebalhézva Európa értelmesebbik felével, a döntő többség birtokában a kormány pénzt szed be innen-onnan, a kormánypárt pedig Orbán Viktor hatalmának örökké tételén fáradozik lankadatlan buzgalommal. Ilyen még nem volt - hogyan hiheti bárki is, hogy a szokásos módszerekkel, de akár csak a szokott struktúrákban is lehet mindevvel szemben eredményes ellenzéki politikát folytatni?

Puch Lászlónak igaza van: Gyurcsánynak tényleg mennie kell. Alapítson új pártot, s hívják azt bárhogy, hacsak nem MDF vagy SZDSZ lesz a neve, biztosan ér majd annyit, mint az MSZP. Mennyit? Lehet, hogy semmit, lehet, hogy először csak öt százalék körül valamit, vagy mind a nyolcat-kilencet, amennyit most az MSZP ér. De mennie kell, és ebbe a begyepesedett ellenzéki struktúrába is bele kell vágni a csákányt, de még inkább egy gránátot, mert annak is mennie kell. Röpülnie. Ugyanis vége van. Ha nincs vége, marad jó sokáig a Fidesz, mondjuk addig, amíg Kadhafi trónolt a kies Líbiában.

Ha Gyurcsány Ferenc alapít egy pártot, akkor a vele szövetkezőknek csak az lesz a gondjuk, hogyan tartsák kordában a szereplési vágyát - de legalább nem kell kardozniuk Puch Lászlóval, Szanyi Tiborral meg a többivel. Ilyenformán törődhetnek avval, hogy mit raknak az eddigi ellenzéki látszattevékenység helyibe, és Szanyiéknak sem lesz egyéb bajuk. Kezdődhetne a műhelymunka, jöhetnének az új doktrínák. Vagy együtt mehetnek a levesbe.

Figyelmébe ajánljuk

Cserna-Szabó András: „Csinálnék egy kocsmát”

Megjelent új novelláskötete, az ösztöndíjakat és a kitüntetéseket elfogadja, ha adnak neki, és nem kérnek cserébe, de abbahagyná az írást, ha rengeteg pénze lenne. Épp ezért senki ne adjon neki! Az utolsó magyarokért is kár lett volna. Cserna-Szabó Andrással beszélgettünk.

Lefotózta a Kígyó-sziget egyik védőjét, aki visszaszólt az oroszoknak

Emeric Lhuisset fotográfus fényképein valódi harctereket és igazi katonákat látunk, még akkor is, ha a kompozíció klasszikus festményeket idéz. Mi a viszonya valóságnak és beállításnak, hogyan nyerhetik vissza hangjukat a történelem tényleges főszereplői, és hogyan sikerült lefotózni a Kígyó-sziget védőjét, aki rádión szólt be az orosz hadihajónak? Budapesti kiállítása apropóján beszélgettünk.