"Ellenzékben, persze, megtehetnénk, hogy nem foglalkozunk a realitásokkal, és csak verjük az asztalt még több pénzért, és ha a kormány nem tudja az igényeket kielégíteni - persze, hogyan is tudná? -, akkor azonnal nemzethalált kiáltunk, és a kormány fejét követeljük. Bizony, így mentek nálunk ezek a dolgok az elmúlt húsz évben, igen, ezt tette velünk is a mai kormánypárt a megelőző nyolc évben" - mondta Gyurcsány Ferenc a Corinthia Grand Hotel Royal szállodában, a múlt héten.
Puch László meg azt mondta kevéssel e beszéd előtt, hogy "Szerintem a balközép státus hívei lesznek többen, és ebben az esetben Gyurcsánynak döntenie kell: alkalmazkodik vagy kilép" - a pártból, tudniillik.
Annyit megkockáztathatunk, hogy Gyurcsány e "balközép státus" jelenlegi "híveinek" pillanatnyi és a közeli jövőre belőhető programját írta le a fenti idézetben. Így viszont adódik - immár sokadszor - a kérdés, hogy akkor mi a bánatot is akarnak ezek egymástól? Ringatózik egy mentőcsónak a magyar politika zavaros vizén, és az van ráírva az oldalára Kuka vagy Morgó helyett, hogy MSZP? És ebbe a lélekvesztőbe csimpaszkodik Gyurcsány, Puch, ki-ki az appendixeivel, és gyepálják egymást, hogy melyik kapaszkodhat föl rá?
Ha így van, nevezettek - te jó isten, a magyar parlamenti ellenzék legerősebb pártja (számszerűségében feltétlenül) - szimpla érzéki csalódás áldozatai, ami érthető is lenne, hisz az egymás fogságában lehúzott kilenc esztendő alatt, illetve most, a túlélésért folytatott harcban annyira összegabalyodtak, hogy nem látnak rendesen kifelé. Útban vannak egymásnak. Gyurcsány Ferencre szokás - inkább kötelező - mondani, hogy teljesen elhasználódott az Orbánnal és a saját pártjával vívott kétfrontos harcban, kicsinálta az őszödi beszéd, satöbbi, mondhat már akármit, nagy bajnak kell ahhoz esnie, hogy újra versenyképes legyen. Arról ritkábban esik szó, hogy a MSZP vajh mennyivel lehet jobb állapotban - nos, rossz hír, jó hír: alig is. Sőt, ha összevetjük mondjuk Gyurcsány beszédét Mesterházy Orbán-beszédre adott reakciójával, akkor nyilvánvaló, hogy még mindig a volt miniszterelnök érti jobban Orbánt, s ő képes a szocialisták közül egyedül valamennyire is elfogadható ellenajánlatra - de tudjuk, vele nem megy.
Azt is jól láthatja mindenki, hogy Magyarország az elmúlt egy évben gyökeres fordulatot vett a demokrácia intézményeinek kezelésében, eddigiekhez nem hasonlítható módon születnek a törvények, más rugóra jár a parlament, csupán az ország gazdaságában nem következett be sarkalatos változás, s innen jöhetne a szokott vers a nagy ellátórendszerek átalakításáról meg a többiről, épp ma mondta be a tévé, hogy a februárra ígért fideszes gazdasági csoda immár egészen biztosan elmarad. Itt állunk szügyig a semmiben, összebalhézva Európa értelmesebbik felével, a döntő többség birtokában a kormány pénzt szed be innen-onnan, a kormánypárt pedig Orbán Viktor hatalmának örökké tételén fáradozik lankadatlan buzgalommal. Ilyen még nem volt - hogyan hiheti bárki is, hogy a szokásos módszerekkel, de akár csak a szokott struktúrákban is lehet mindevvel szemben eredményes ellenzéki politikát folytatni?
Puch Lászlónak igaza van: Gyurcsánynak tényleg mennie kell. Alapítson új pártot, s hívják azt bárhogy, hacsak nem MDF vagy SZDSZ lesz a neve, biztosan ér majd annyit, mint az MSZP. Mennyit? Lehet, hogy semmit, lehet, hogy először csak öt százalék körül valamit, vagy mind a nyolcat-kilencet, amennyit most az MSZP ér. De mennie kell, és ebbe a begyepesedett ellenzéki struktúrába is bele kell vágni a csákányt, de még inkább egy gránátot, mert annak is mennie kell. Röpülnie. Ugyanis vége van. Ha nincs vége, marad jó sokáig a Fidesz, mondjuk addig, amíg Kadhafi trónolt a kies Líbiában.
Ha Gyurcsány Ferenc alapít egy pártot, akkor a vele szövetkezőknek csak az lesz a gondjuk, hogyan tartsák kordában a szereplési vágyát - de legalább nem kell kardozniuk Puch Lászlóval, Szanyi Tiborral meg a többivel. Ilyenformán törődhetnek avval, hogy mit raknak az eddigi ellenzéki látszattevékenység helyibe, és Szanyiéknak sem lesz egyéb bajuk. Kezdődhetne a műhelymunka, jöhetnének az új doktrínák. Vagy együtt mehetnek a levesbe.
