Mickeymaussolini

  • 1999. február 18.

Publicisztika

Mondjuk nekünk tényleg nincs semmi gondunk azzal, hogy buta, reformnyilas klónok grasszálnak a Várban, mert hát ugye mit is csinálnának a buta, reformnyilas klónok, mint hogy grasszálnak a Várban, esetleg levonulnak a Gerbeaud-ba, hogy begyalázzanak egy adag flódnit, aztán meg irány a Viking Klub, ahol évszaktól függetlenül mindig színvonalas programok várják a fasiszta fiatalokat.

Ez természetes és törvényszerû, hiszen Európa egyetlen városában sem lehet buta, reformnyilas fiataloknak grasszálni sehol, mert: a) azt mondja nekik a helyi hatalom, hogy ugyan már, húzzanak az elõbõrfejû rohadt rokonukba, vagy b) a helyi gondolkodó erõk dupla létszámmal megjelennek, aztán addig verik egy letépett Zsiguli-ajtóval az arcukat, míg vissza nem lapoznak az általános iskolai történelemkönyvben.

Szerencsére nálunk ez nincs így. Nálunk, és egyedül nálunk Európában, összejöhetnek ezek a fiatalok a népek barátsága jegyében, évrõl évre, és a rendõrség még meg is védi, mintegy biztosítja hagyományõrzõ sétájukat, és eszébe se jutna ezeket a példás rendben és rendezett ruházatban vonuló illetõket vegzálni csak azért, mert Európa némely kultúrállamaiban amiatt, amit itt mûveltek, hosszú idõre becsuknák õket, és mert Magyarországon is törvény tiltja az önkényuralmi jelképek használatát.

Rögtön tovább is lehetne fejleszteni a - már-már hagyományosnak tûnõ - budapesti náci felvonulást, és erre kisebb, mintegy helyi érdekû turisztikai ipart alapozni. Elsõ körben tök jó statisztákat lehetne bérelni a Filmgyártól, akik sokkal jobban tudnak kart lengetni, aztán elõállhatnánk a csak fehéreknek, csak fehér személyzet jellegû szállodai szolgáltatásokkal, meg persze Fehér Karácsony, Fehér Holló és Fehér Szén jellegû extrákkal. A jól sikerült, a Gulasch-partyra hajazó rendezvények végén demokratikus rendõrségünk huszár-, csikós- és ulánusjelmezben verhetné õket kissé végig, hogy legyen mirõl anekdotázniuk e fiataloknak a müncheni sörházakban, és hogy rendõrségünk is tanúságot tehessen tettrekészségérõl, valamint történelmi tisztánlátásáról.

Figyelmébe ajánljuk

Köszönjük meg a Fidesznek a sok-sok leleplezést!

A Fidesz számára úgy kell a titkos terveket szövő ellenség leleplezése, mint a levegő: egyszerre mutat rá az ellenség vélt szándékaira, és tereli el a figyelmet önmaga alkalmatlanságáról. De hogyan lehet leleplezni hetente valamit, amit már mindenki tud? Hányféle leleplezés van? És hogy jön ide a konyhában ügyködő Magyar Péter? Ezt fejtettük meg.

Nemcsak költségvetési biztost, hanem ÁSZ-vizsgálatot és büntetést is kapott Orosháza

Nincs elég baja Békés megye egykor virágzó ipari centrumának, Orosházának, amhova nemrégiben költségvetési biztost neveztek ki. Állami számvevőszéki vizsgálat is folyik az önkormányzatnál, a korábbi fideszes vezetés miatt súlyos visszafizetési kötelezettségek terhelik, ráadásul kormánypárti településekkel ellentétben egyelőre nem kap pótlólagos forrásokat a működésére.

Tej

Némi hajnali bevezetés után egy erősen szimbolikus képpel indul a film. Tejet mér egy asszonykéz egyre idősebb gyerekei csupraiba. A kezek egyre nagyobbak, és egyre feljebb tartják a változatlan méretű csuprokat. Aztán szótlanul reggelizik a család. Nyolc gyerek, húsztól egyévesig.

Dal a korbácsolásról

„Elégedetlen vagy a családoddal? (…) Rendelj NUKLEÁRIS CSALÁDOT az EMU-ról! Hagyományos értékek! Az apa férfi, az anya nő! Háromtól húsz gyerme­kig bővíthető, szja-mentesség, vidéki csok! Bővített csomagunkban: nagymama a vármegyében! Emelt díjas ajánlatunk: főállású anya és informatikus apa – hűséges társ, szenvedélye a család!”

Sötét és szenvedélyes séta

Volt már korábban egy emlékezetes sétálószínházi előadása az Anyaszínháznak az RS9-ben: a Budapest fölött az ég. Ott az indokolta a mozgást, hogy a történet a város különböző pontjain játszódik. Itt a vár hét titkot rejtő terme kínálja magát a vándorláshoz. Az RS9 helyszínei, a boltozatos pincehelyiségek, az odavezető meredek lépcső, ez a föld alatti világ hangulatában nagyon is illik a darabhoz.

Egymásra rajzolt képek

A kiállított „anyag első pillantásra annyira egységes, hogy akár egy művész alkotásának is tűnhet” – állítja Erhardt Miklós a kiállítást megnyitó szövegében. Ezt csak megerősíti a képcímkék hiánya; Széll Ádám (1995) és Ciprian Mureșan (1977) művei valóban rezonálnak egymásra.