Mindenki veszítene Putyin háborújával

Publicisztika

Az orosz elnök háborúval fenyegetőzött, és már ott tartunk, hogy egyre nehezebb kihátrálni ebből a fenyegetésből.

Bonyolultabb a helyzet, mint amitől tartani lehetett. Most, hogy tudjuk, hiszen Vlagyimir Putyin maga mondta, hogy azért gyakorol nyomást az ukrán határra, mert biztosítékot akar kapni az Egyesült Államoktól, hogy Ukrajna sosem csatlakozik az Atlanti Szövetséghez, még kevésbé látszik, hogyan lehetne elejét venni a háborúnak ebben a válságban.

Lesújtóak a kilátások, annál is inkább, mert egy háborúval mindenki csak veszítene. Veszítene Oroszország; az emberéleteken és a támadás költségein túl az Északi Áramlat-2 gázvezetéktől várt bevételeket is, mert egy Ukrajna elleni orosz offenzíva esetén egy jó időre elnapolnák a vezeték üzembe helyezését. Veszítene Vlagyimir Putyin, mert bármilyen formában is zajlana le, ezt a támadást aligha üdvözölnék az oroszok, akiknek folyamatosan csökken az életszínvonala, és akik biztosan nem szeretnék, ha a Covid áldozataihoz egy háború áldozatai is hozzáadódnának, pláne, ha újabb amerikai és európai szankciókat kellene elszenvedniük.

Veszítene Németország és jó néhány uniós ország gazdasága; mert ha ugyan nem is lehetetlen, de drága és bonyolult lenne alternatívát találni az orosz földgázra. Veszítene Ukrajna, mert nem elég gazdag és nem elég stabil ahhoz, hogy komoly kockázatok és károk nélkül szembenézzen egy orosz hadsereggel. Veszítene az Egyesült Államok és az elnöke, akik nyilván nem bánnák, ha nem kellene frontot nyitni Oroszország ellen, miközben minden diplomáciai és katonai erőforrásukat a Kínával folytatott verseny és a Tajvanra gyakorolt növekvő katonai nyomás foglalja le.

A stratégiai ostobaság minden határán túlmenne, ha háborúig fajulna ez az összetűzés.

Hiszen Franciaország és Németország is ellenzi Ukrajna NATO-csatlakozását, és minden eszközük megvan hozzá, hogy meg is akadályozzák. Ennek ellenére a háború már nem valószínűtlen forgatókönyv, ugyanis az orosz elnök nyilvánosan egy olyan kötelezettségvállalástól tette függővé az orosz mozgósítás befejezését Ukrajna határainál, amelyet Joe Biden nem tud vállalni.

Az Egyesült Államok elnökeként Joe Biden nem tehet úgy, mintha egyedül ő döntené el, hogy ki csatlakozhat és ki nem az Atlanti Szövetséghez, és végképp nem vonhatja vissza az ukrán NATO-csatlakozási kérelmet Ukrajna helyett. Ha megpróbálná, az egész Republikánus Párt és a demokraták nagy része is a szemére vetné, hogy engedett az orosz elnök zsarolásának. Egy évvel a félidős választások előtt nemcsak saját magát járatná le, de megalázó helyzetbe hozná az Egyesült Államokat is, amelynek hitelessége súlyosan csorbulna Európában és, ami még rosszabb, Ázsiában.

Joe Biden nem tudja és nem is fogja megadni Putyinnak, amit követel.

Az orosz elnök olyan helyzetbe hozta magát, hogy vagy vissza kell vonulnia, beismerve, hogy túl magasra tette magának a lécet, vagy olyan háborúba kell bocsátkoznia, amelyből nem jönne ki jól.

Nem tudná ugyanis két óra leforgása alatt lezavarni a műveletet a most már harcedzett ukrán hadsereggel szemben. Ráadásul a területek, amelyeket végül elfoglalna, komolyan növelnék a költségvetési hiányát. Az Európai Uniót is egységbe forrasztaná saját maga ellen, és a háború mérlege nagyrészt negatív lenne az orosz belpolitikai színtéren is.

Udvariasan úgy fogalmazhatnánk, hogy Vlagyimir Putyin nem volt túl ügyes. Úgy viselkedett, mint aki tegnap kezdte a nemzetközi politikát, vagy mint olyasvalaki, aki annyira az ereje végén jár, hogy már nem tudja, mit csinál.

Mindenesetre kockára tette az európai stabilitást, és csak úgy lehetne megakadályozni, hogy túlságosan elfajuljon a válság, ha megkérdeznék tőle, milyen garanciákat tudna adni Ukrajnának, hogy nem fog beavatkozni, azután, hogy elcsatolta a Krím-félszigetet és megszállta a Donyec-medencét. Más szóval: sürgősen meg kell próbálni globális tárgyalásokat kezdeményezni az európai határok tiszteletben tartásának feltételeiről.

(Bernard Guetta francia európai parlamenti képviselő, a centrista-liberális Renew Europe frakció tagja 2019 óta. Franciaországban újságíróként ismert: a nyolcvanas években a Le Monde kelet-európai tudósítója, majd közel harminc évig a France Inter közszolgálati rádió külpolitikai kommentátora volt.)

Kedves Olvasónk!

Elindult hírlevelünk, ha szeretné, hogy önnek is elküldjük heti ajánlónkat, kattintson ide a feliratkozásért.

A Magyar Narancs független, szabad politikai és kulturális hetilap.

Jöjjön el mindennap: fontos napi híreink ingyenesen hozzáférhetők. De a nyomtatott Narancs is zsákszám tartalmaz fontos, remek cikkeket, s ezek digitálisan is előfizethetők itt.

Fizessen elő, vagy támogassa a független sajtót! Olvassa a Magyar Narancsot!

Figyelmébe ajánljuk