Sausic Attila

Hozza a kötelezőt

Az új német kormány járványpolitikájáról

Németországban megszigorították a járványellenes intézkedéseket. Angela Merkel megjelenésünk napján adja át irodáját a parlament által szerdán megválasztott szociáldemokrata kancellárnak. Olaf Scholz általános oltáskötelezettség bevezetését tervezi. S mennyi szép törekvés és nemes szándék említhető az új kormány programjából!

Elsőként például a jó öreg haszonnövényből, a kenderből előállítható tudatmódosító szerek rég­óta esedékes legalizálását emelhetjük ki. A kannabiszt fiatalkorúak által nem látogatható, tanács­adással is szolgáló szaküzletekben fogják árusítani. Dicsérhetjük a kiegyensúlyozott migránspolitikát is, amely nem szűkíti az üldözötteknek járó menedékjogot, csak éppen gyakorlatilag igyekszik távol tartani Németországtól a bevándorlókat: az uniós határőrség, a Frontex kiépítése mellett olyan ötletekkel, hogy a menedékjogi eljárásokat az EU holdudvarában, például Ukrajnában folytassák le, és a befogadásra jogosultakat osszák el az unióban. A joggal vagy a nélkül már Németországban élőket pedig próbálják gyorsabban integrálni, amennyiben az eddigi nyolc helyett már öt év után kérhetik honosításukat, rá­adásul eredeti állampolgárságuk megtartása mellett. Megkönnyítik a közvetlen rokonság behozatalát is: a később érkező hozzátartozóknak ezentúl a német nyelv minimális ismeretével sem kell rendelkezniük.

Méltathatjuk a szociális segélyezettekkel való kíméletesebb bánásmódot is: amíg jövő év végéig átdolgozzák a rájuk vonatkozó, de az alkotmánybíróság által kifogásolt törvényt, nem büntetik a segély fokozatos megvonásával azokat, akik nem jelennek meg a munkaközvetítésen, vagy elutasítják a felkínált állást. A bíróság szerint a 30 százaléknál nagyobb segélycsökkentés alkotmányellenes, mert nem biztosítja a létminimumot. A „polgárpénz”-re (Bürgergeld) átkeresztelt segély szintje amúgy marad a régi: a lakbéren kívüli, megélhetésre folyósított pénz 2022 elejétől csupán 3 euróval emelkedik havi 449 euróra az egyedül élők esetében. Erőteljesen emelik viszont a minimálbért, a jelenlegi óránként bruttó 9,60 euróról 12 euróra.

Szó eshetne még a kormányprogramból az unió keleti felében renitenskedő országoknak szóló üzenetről, az EU balkáni országokkal való további bővítése melletti kiállásról, a klímasemlegesség elérésének felgyorsításáról vagy a gazdaság- és infrastruktúra-fejlesztési tervekről.

A cikk további része csak előfizetőink számára elérhető.
Ha szeretné elolvasni, legyen ön is a Magyar Narancs előfizetője, vagy ha már előfizetett, jelentkezzen be!

Neked ajánljuk

Hurrá, itt a gyár!

Hollywood nincs jó bőrben. A Covid-járvány alatt a streamingszolgáltatók behozhatatlan előnyre tettek szert, egy rakás mozi zárt be, s az azóta is döglődő mozizási kedvet még lejjebb verte a jegyek és a popcorn egekbe szálló ára.

Profán papnők

Liane (Malou Khebizi), a fiatal influenszer vár. Kicsit úgy, mint Vladimir és Estragon: valamire, ami talán sosem jön el. A dél-franciaországi Fréjus-ben él munka nélküli anyjával és kiskamasz húgával, de másutt szeretne lenni és más szeretne lenni. A kiút talán egy reality show-ban rejlik: beküldött casting videója felkelti a producerek érdeklődését. Fiatal, éhes és ambiciózus, pont olyasvalaki, akit ez a médiagépezet keres. De a kezdeti biztatás után az ügy­nökség hallgat: Liane pedig úgy érzi, örökre Fréjus-ben ragad.

Vezető és Megvezető

Ha valaki megnézi a korabeli filmhíradókat, azt látja, hogy Hitlerért rajongtak a németek. És nem csak a németek. A múlt század harmincas éveinek a gazdasági válságból éppen csak kilábaló Európájában (korántsem csak térségünkben) sokan szerettek volna egy erőt felmutatni képes vezetőt.

Viszonyítási pontok

Ez a színház ebben a formában a jövő évadtól nem létezik. Vidovszky György utolsó rendezése még betekintést enged színházigazgatói pályázatának azon fejezetébe, amelyben arról ír, hogyan és milyen módszerrel képzelte el ő és az alkotógárdája azt, hogy egy ifjúsági színház közösségi fórumként (is) működhet.

Kliséből játék

A produkció alkotói minimum két olyan elemmel is élnek, amelyek bármelyikére nagy valószínűséggel mondaná egy tapasztalt rendező, hogy „csak azt ne”. Az egyik ilyen a „színház a színházban”, ami könnyen a belterjesség érzetét kelti (ráadásul, túl sokszor láttuk már ezt a veszélyesen kézenfekvő megoldást), a másik pedig az úgynevezett „meztelenül rohangálás”, amit gyakran társítunk az amatőr előadásokhoz.

Hallják, hogy dübörgünk?

A megfelelően lezárt múlt nem szólhat vissza – ennyit gondolnak történelmünkről azok a politikai aktorok, akik országuk kacskaringós, rejtélyekben gazdag, ám forrásokban annál szegényebb előtörténetét ideológiai támaszként szeretnék használni ahhoz, hogy legitimálják jelenkori uralmi rendszerüket, amely leg­inkább valami korrupt autokrácia.

Próbaidő

Az eredetileg 2010-es kötet az első, amelyet a szerző halála óta kézbe vehettünk, immár egy lezárt, befejezett életmű felől olvasva. A mű megjelenésével a magyar nyelvű regénysorozat csaknem teljessé vált. Címe, története, egész miliője, bár az újrakezdés, újrakapcsolódás kérdéskörét járja körül.