Most lépni kellene

  • Dercsényi Dávid
  • 2014. június 3.

Publicisztika

Amikor Jürgen Habermas a nemrég Budapesten lezajlott sajtóbeszélgetésén visszakérdezett a Helyi Téma újságírójának, még nem gondoltam, hogy szavai ennyire húsba vágóak lesznek. A Helyi Téma arról érdeklődött, mit lehet tenni, ha a pártok ennyire szkeptikusak az EU-val szemben. Mire a 84 éves filozófus: „Ezt miért tőlem kérdezi? Ezt önmagától kéne megkérdeznie!”

Mindez úgy jön ide, hogy a reklámadó tervezete és az Origo főszerkesztőjének felmentése egy olyan sajtóélet mindennapjaiban történik, amikor a média kellően atomizált és, hát, heveny széklet-visszatartási kihívásokkal küszködik. A sajtó torz önképéhez az is hozzátartozik, hogy dörgő hangon mondja fel a társadalomnak a szolidaritás, a kiállás, a civil szféra megerősödésének imperatívuszát, miközben arra nem képes, hogy egy rendes figyelmeztető sztrájkot, egy üres címlapos gesztust összehozzon.

Vagy mégis? Még mindig nem késő.

A politikától nem szabad és nem is kell támogatást kérni, ez most a sajtó, a társadalom ügye. És a sajtónak most kellene jó példával elöl járnia: tessék, ezt hívják szolidaritásnak, amikor az is kiáll valakiért, akinek konkrét érdeke látszólag nem fűződik hozzá. A politika amúgy sosem volt a sajtó közszolgálatiságának elkötelezett híve, hisz már az első, 1994-es médiatörvény és kivitelezése (a most éppen megbüntetendő tévécsatornák kiválasztása) is azt az összpolitikai igényt tükrözte, hogy „minél kevesebb politikát a népnek”. Hogy az embereket nem érdekli a közélet? Tessék megnézni pár görög médiumot, hány vitaműsor, hány közéleti magazin él és virul. A közéletet is lehet érdekessé tenni, ha van rá szándék.

De az egyre kevésbé van.

Úgyhogy a sajtónak valamit le kéne tennie az asztalra. Ez lenne a minimum. Hogy ne kelljen leszegett fejjel hallgatni Habermast. És mert tartozunk ezzel a kirúgottaknak, a megfélemlítetteknek. A társadalomnak.

Figyelmébe ajánljuk

Önarckép feketével

  • - turcsányi -

Ha van igazság a földön, Bert Schneiderből hétcsillagos hollywoodi aranyifjú válik. Egy léha, semmirekellő alak a sztárjelöltek örökké vidám, szőke és bikinis karéjában, a nyitott tetejű sport Mercije oldalának támaszkodva, golfhoz öltözve néz el a távolba, s számolja Los Angeles mindig felhőtlen egén az angyalokat.

Kiszámolós

Ha Ed Sheerannek van harminc kamionja, hat pengető alakú óriáskivetítője, öt saját fejlesztésű looper pedálja a forgószínpad öt különböző pontján, és 135 percet játszik – saját állítása szerint – nagyjából 70 ezer embernek, akkor hány keringős lüktetésű balladát játszhat el?

Az egyedüli boldogság

  • Balogh Magdolna

A dán írónő (1917–1976) bő öt évtizeddel ezelőtt befejezett, 1967 és 1971 között írt ön­életrajzi trilógiája azt az utat mutatja meg, ahogyan egy szegény sorsú, munkáskörnyezetben felnőtt lányból ismert és népszerű, számos díjjal kitüntetett szerző válik.

Térerő

A modern nagyváros az ipari forradalom következménye; a korábbiaktól gyökeresen eltérő termelési struktúra nyomán alakult ki az a térszövet, amelyben az európai civilizáció máig élni, bár lassan inkább csak túlélni próbál.

A vasutasok kérték

Talán Stephenson óta nem fordult elő, hogy egy működő vasúttársaság arra biztatta volna utasait, hogy ne vegyék igénybe a szolgáltatásait.

Magyar western fűnyíróval

Ha azt mondom, vásári bábjáték, azt mondod, Vitéz László. És persze Kemény Henrik. A műfaj magyarországi történetének meghatározó alakjai máig ott állnak minden, e hagyományt követő előadás mögött.

Veszélyes álmok

  • Eörsi Mátyás

Mire gondol az olvasó, ha azt hallja: „Zöld, biztonságos, versenyképes”? Vagy ezt: „Helyreállítás, erő és a hovatartozás érzése”? Esetleg ezt: „Együtt. Ellen­álló. Európa.”?