Muraközy Balázs: Mennyi fixszel viccel? (A menedzserfizetések nyilvánosságáról)

  • Muraközy Balázs
  • 2004. november 18.

Publicisztika

Az Európai Bizottság 2003-ban hozzáfogott az uniós társasági jog korszerûsítéséhez. Ennek egyik lépése az idén áprilisban javaslatként megjelent és októberben el-fogadott elõterjesztés a "vezetõk megfelelõ díjazásának elõsegítésérõl". A javaslat legfõbb elemei a következõk.

Az Európai Bizottság 2003-ban hozzáfogott az uniós társasági jog korszerûsítéséhez. Ennek egyik lépése az idén áprilisban javaslatként megjelent és októberben el-fogadott elõterjesztés a "vezetõk megfelelõ díjazásának elõsegítésérõl". A javaslat legfõbb elemei a következõk.

A tõzsdén jegyzett vállalatok közgyûlésén a részvényeseknek el kell fogadniuk a vállalati vezetõk javadalmazásának elveit. Ezenkívül a részvényeseket tájékoztatni kell arról, hogy a vállalat melyik vezetõje mennyit keresett. Ebbe nem csak a fix fizetését és a jutalmát kell bele-érteni, hanem azt is, hogy az általa kapott egyéb juttatások (részvények, opciók) mennyibe kerültek a vállalatnak. A hatályos magyar jog szerint csak az igazgatótanács és a felügyelõbizottság tagjainak fizetésérõl dönt a közgyûlés, és az õ fizetésüket kell nyilvánosságra hozni, a vállalat valódi vezetõire nem vonatkoztak ezek a szabályok. Bár az igazgatótanács és a felügyelõbizottság tagjai sem keresnek keveset (fõleg ahhoz képest, hogy mennyit dolgoznak), az igazán komoly fizetést a vállalat vezetõi kapják. Az Európai Bizottság ajánlása alapján tehát az õ javadalmazásuk is nyilvánosságra kerülne, vagyis az esti hírmûsorban a kétfejû boszorkányok létezésérõl szóló exkluzív beszámoló mellett az is kiderülne, hogy pontosan mennyit vágott zsebre Csányi Sándor.

Miért jó ez azonkívül, hogy így kiszorul a mûsorból a távolbaköpõ- verseny gyõztesével készült riport? És miért rossz amellett, hogy Csányi Sándort valószínûleg nem boldogítja, ha a kocsmában meg-beszélik, hogy mennyivel keresett kevesebbet, mint tavaly?

H

Ki dönt a menedzserek fizetésérõl?

Az egyik lehetõség az, hogy õk maguk (mint ahogy a többi munkavállaló esetében is a vezetõk döntenek a bérrõl). Ez az eljárás azonban csak mérsékelten üdvös, hiszen ekkor pusztán a vezetõk természetes szemérmessége vethet gátat a fizetésük növelésének, erre pedig az emberiség jelen fejlettségi fokán talán nem érdemes alapozni. A helyzeten valamennyit javít, ha a részvényesek legalább tudnak róla, hogy a menedzserek mekkora összeggel jutalmazták meg magukat. 'k mint a vállalat tulajdonosai érdekeltek abban, hogy a vezetõk ne fizessenek ki maguknak túl sokat, mert ezt a ki nem fizetett pénzt osztalékként kivehetik a vállalatból. Ezért ha a részvényesek értesülnek arról, hogy melyik vezetõ mennyit kapott, akkor - amenynyiben az összeget túl magasnak találják - kirúghatják a vállalat vezetõit. Ez az információ annál többet ér, minél pontosabb. A vezetõk fizetésérõl nyilvánosságra hozott adatok segítenek tehát abban, hogy a részvényesek kordában tudják tartani a vállalat vezetõit.

Az adatok pontosságával kapcsolatban adódik azonban még egy kérdés. A nyugat-európai országokban és az Egyesült Államokban felfigyeltek arra a jelenségre, amit a közgazdaságtan megbízó-ügynök problémaként ismer. A részvényesek és a vállalat vezetõinek érdekei nem csak abból a szempontból térnek el, hogy a vezetõk mekkora fizetéssel jutalmazzák meg magukat. A tulajdonosok célja az, hogy a vállalat részvényei minél többet érjenek, vagyis hogy minél nagyobb legyen a vállalat profitja. A menedzserek célja viszont - a magas fizetés mellett - az, hogy kellemes körülmények között dolgozzanak (értékes festmények és csinos titkárok/titkárnõk között), valamint, hogy minél nagyobb legyen a vállalat, mert annál több embert irányíthatnak. Ha a vezetõk ezeket a célokat helyezik elõtérbe, akkor csökken a profit, és ezért a vállalat tu-lajdonosai rosszul járnak. Ennek orvoslására elterjedt az a módszer, hogy a vezetõk javadalmazásának csak egy részét fizetik ki készpénzben, a másik részét részvényben vagy opciókban kapják meg. Az opció azt jelenti, hogy a menedzser jogot kap arra, hogy elõre meghatározott áron megvegye a vállalat részvényeinek egy részét. Ha a vállalat részvényei többet érnek ennél az elõre meghatározott árnál, akkor a vezetõ lehívja az opciót, eladja a részvényt, és az aktuális részvényár és az elõre meghatározott ár különbségét zsebre vágja. Ha egy igazgató elég sok részvénnyel és opcióval rendelkezik, akkor a jövedelme attól függ, hogy mennyit érnek a részvények, és így ugyan-abban lesz érdekelt, mint a rész-vényesek, vagyis hogy megnõjön a papírok értéke.

H

Az opciók használata azonban veszélyekkel is jár. A részvényesek úgy érzékelhetik, hogy a fizetésnek ez a módja nem jár költséggel, hiszen az adott évben nem kell semmit kifizetni. Ez azonban egyáltalán nem igaz: amikor a menedzser lehívja az opciókat, akkor részvényeket kap. Mivel ezután a vállalat értéke több részvény között oszlik meg, egy részvény kevesebbet ér az opció lehívása után. A bizott-ság egyik fõ problémája az, hogy a részvényopciók rendszere telje-sen áttekinthetetlen lehet, és ezért a részvényesek nem érzékelik, hogy valójában mennyit fizettek az adott évben a vezetõknek. Az ilyen - gyakran bonyolult - pénzügyi konstrukciók használatával a vezetõk elrejthetik saját jövedelmüket a részvényesek elõl. Ezért fontos, hogy e megoldás költségeit pontosan kimutassák, és a részvényesek ez alapján dönthessenek a vezetõk díjazásáról. A nyilvánosság másik elõnye, hogy a részvényesek megtudják: saját vállalatuk vezetõinek fizetése hogyan viszonyul más vállalatok vezetõinek fizetéséhez, ami segíti õket a fizetések helyes megállapításában.

Az eddigi érvelés alapján a tõzsdén jegyzett részvénytársaságok esetében indokolt a menedzseri fizetések nyilvánosságra hozatala. A vállalatok körét azonban könynyen kibõvíthetjük egy másik irányba is: az olyan vállalatok esetén is elvárhatjuk, hogy nyilvánosságra hozzák ezeket az információkat, amelyekben az állam tulajdonos, hogy az emberek megítélhessék, hogy az állam mint tulajdonos hatékonyan képviseli-e az adófizetõk érdekeit.

Ha a részvényesek megfelelõen tudják felügyelni a vezetõk tevékenységét, az nem csak számukra hasznos. Ha az ellenõrzés nem elég hatékony, akkor a menedzserek könnyedén "elkényelmesedhetnek". Ez jelentheti azt, hogy nem hajtják végre a szükséges átalakításokat, vagy nem indokolt beruházásokat hajtanak végre. Vagyis ha a szabályozás nem biztosítja a menedzserek megfelelõ ellenõrzésének feltételeit, az az egész gazdaság számára káros, csökkenhet a gazdasági növekedés, így a fizetések vagy a nyugdíjak is.

A vállalatok szabályozásának kialakítása során a fejlett országokban egyre inkább figyelembe szokták venni a részvényeseken kívül más érdekeltek szempontjait is. Mivel a vállalat mûködése - a tulajdonosain kívül - sok ember életére van hatással (például a munkavállalókéra, az alvállalkozókéra, a helyi lakosokéra), a vállalat vezetése felelõsséggel tartozik irántuk is. Egyre inkább normává válik, hogy a vállalatok ezen érdekeltek szempontjait is figyelembe veszik, például egyeztetnek velük az õket érintõ kérdésekben. Ezért indokolt lehet õket bizonyos adatok nyil-vánosságra hozatalára kötelezni. Jogos lehet az az elvárás, hogy a munkavállalók tisztában legyenek a vállalatot irányító vezetõ fizetésével vagy avval, vajon az igazgató is részt vállal-e az esetleges megszorításokból. E felfogás szerint a nagyvállalatok esetében indokolt lehet a vezetõk fizetésének nyil-vánosságra hozatala, függetlenül attól, hogy a vállalatokat jegyzik-e a tõzsdén vagy nem.

A vállalati vezetõk fizetésével kapcsolatos információk nyilvánosságra hozatala felvet ennél mélyebb társadalmi kérdéseket is. Az összegek megjelenése az esti hírmûsorokban szembesíti a társadalmat a benne uralkodó egyenlõtlenséggel. Ez a szembesítés komoly viharokat is okozhat, mint ez az Egyesült Államokban történt. Ott a nyilvános részvénytársaságok vezérigazgatójának fizetését nyilvánosságra kell hozni. Az adatokat különféle, a részvényesek vagy a dolgozók érdekeit védõ szervezetek gyûjtik, és könnyen hozzáférhetõvé teszik. A szakszervezetek honlapjáról megtudhatjuk például, hogy a McDonald's Corporation elnök-vezérigazgatója 2002-ben 9 122 413 dollárt keresett. Emellett 1 228 073 dollár értékben hívott le részvényopciókat, amelyeket a korábbi években kapott. Mivel ezek az adatok évrõl évre nyilvánosságra kerülnek, folyamatosan vitát keltenek. A 80-as évek elején körülbelül 40-szeres volt a különbség egy átlagos munkás és egy átlagos vezérigazgató bére között. Azóta ez tovább nõtt, jelenleg 300-400-szoros. A jól követhetõ egyenlõtlenségnövekedésrõl sokat vitatkoznak Amerikában. A kisrészvényesek szervezeteket alapítottak, amelyek célja, hogy le tudják törni a vezetõk fizetését. Ez a társadalmi vita nagyon hasznos lehet abból a szempontból, hogy az emberek meg-ismerik a kapitalizmus alapvetõ természetét, és megvitatják, hogy mi okozza az egyenlõtlenségeket. A menedzserek fizetésének megismerése új dimenziót adhat az osztályharcnak.

H

Vajon a magyar társadalom eléggé érett-e ehhez a szembesüléshez? A nagyon magas fizetések nyilvánosságra hozatala növelheti az emberek elégedetlenségét a fennálló viszonyokkal, esetleg populista politikusok összeesküvéselméletek kidolgozására vagy bizonyítására használhatják fel ezeket az információkat. Ez a veszély nem elhanyagolható: a tandíj szó káromkodássá változtatása például elképesztõ károkat okozott az ország felsõoktatásának, mert erõsen behatárolja a politikailag elfogadott reformok körét. (Ugyanez a folyamat megfigyelhetõ más, a kapitalizmussal kapcsolatos kifejezések esetében is, mint mondjuk privatizáció, bankár, külföldi befektetõ stb.) Mindennek ellenére nem gondolom, hogy a populista politikusok ellen az információk eltitkolásával kellene védekezni. Éppen ellenkezõleg: még több információt kell nyilvánosságra hozni. Nagyon fontos társadalmi érdek, hogy az emberek széles körben elfogadható magyarázatot kapjanak arra, miért olyan magasak a menedzseri fizetések. Egyáltalán: hogy abban valami közmegegyezés-féleség szülessen, mi a magas, és mi az alacsony. Ha pedig netán nincs ilyen magyarázat, és ha a társadalom épp elég soknak fogja gondolni azt, amit a vállalatvezetõk túl kevésnek, akkor errõl a felfogásbéli különbségrõl kell beszélni.

H

Arról természetesen már most is több elmélet szól, hogy miért is olyan magasak a menedzserfizetések. Az egyik szerint valóban ennyit ér a munkájuk. A menedzserek fontos feladatot látnak el a vállalatnál, és egy valóban jó menedzser nagy értéket teremthet a részvényesek számára. Miközben ez nyilván igaz, nem könnyû megmagyarázni, hogy miért növekedett a bérkülönbség ilyen mértékben az Egyesült Államokban. Egy másik magyarázat szerint a részvényesek nem képesek megfelelõen fellépni a vezetõk fizetésemelési próbálkozásai ellen. Ennek több oka lehet. Egyrészt elképzelhetõ, hogy egy vállalat tulajdonosai között túl sok a kisrészvényes, akik nem tudnak egységesen cselekedni. A másik ok az lehet, hogy a részvényesek nem rendelkeznek megfelelõ mennyiségû információval, nem tudják, hogy mennyit ér valójában a vezetõk munkája. Ezen elmélet szerint a részvényesek nem jelentenek valódi korlátot a vezetõk számára, akik addig emelik a bérüket, amíg nem lesz felháborítóan magas. Míg a fizetés mértéke nem nyilvános, ez a korlát kissé magasabb, hiszen nem a részvényesek, hanem a vezetõ saját ingerküszöbe jelenti a korlátot. Amennyiben ez az elmélet helytálló, akkor az információk nagyobb nyilvánossága segíthet a részvényesek alkupozíciójának javításában.

A legtöbb közgazdász viszont kissé másképp magyarázza a menedzseri fizetések alakulását. Az egyik magyarázat a megbízó-ügynök megközelítésen alapul. Az egyszerûbb munkákat végzõ alkalmazottak esetén a teljesítmény erõsen összefügg a munka eredményével, ezért az ilyen munkások könnyen ösztönözhetõk, például darabbérrel. Az viszont, hogy a vezetõ mekkora erõfeszítést fejt ki a vállalat profitjának növelésére, és energiáinak mekkora részét fekteti birodalomépítésbe vagy csinos titkárnõk hajkurászásába, nem áll túl erõs kapcsolatban a vállalat profitjával, mert azt sok más is befolyásolja.

Mivel az utóbbi tevékenységek meglehetõsen szórakoztatóak, sokat kell fizetni, hogy a menedzser lemondjon róluk, és a profit növelésének kissé unalmasabb munkáját válassza. Egy másik, szintén apologetikus magyarázat úgy érvel, hogy a vállalat különféle szintû vezetõit kissé másképp lehet erõfeszítésekre ösztönözni. Aki jobban végzi a munkáját, azt elõléptetik. A jobb munkához az elõléptetést nagyon vonzóvá kell tenni. Egy ilyen modellben a legmagasabb beosztású fizetésének nagyon vonzónak kell lennie, ezért lesz különösen magas.

Magyarországon mindezek mellett figyelembe kell venni azt is, hogy a topmenedzserek piacán nemzetközi verseny van. Sok külföldi tulajdonú cég hoz külföldrõl vezetõket, akiknek versenyképes fizetést kell biztosítani. Ezért a menedzserek bérét sokkal inkább befolyásolja az európai bérek szintje, mint mondjuk a titkárokét vagy a titkárnõkét. Mivel az európai bérek magasak, a menedzserek és más alkalmazottak közötti bérkülönbség nagyon magas lehet.

H

Bármelyik magyarázat is igaz, erõs érvek szólnak amellett, hogy a vállalati felsõ vezetõk fizetését megismerjék a részvényesek, hiszen ez a tudás szükséges ahhoz, hogy megfelelõ döntéseket tudjanak hozni. Ennek mintegy melléktermékeként mások számára is ismertté válik ez az adat, ami fontos vitákhoz vezethet, bár adalékul szolgálhat összeesküvés-elméletekhez is. Ahhoz viszont, hogy a nemzetközi szinten gondolkodó befektetõk magyar vállalatok részvényeibe invesztáljanak, mindenképpen szükség van arra, hogy vállalataink mûködése annyira át-látható legyen, amennyire az más európai országokban megszokott.

Figyelmébe ajánljuk

A kutya mellett

A filmművészetben a Baran című, egyszerre realista és költői remekmű (Madzsid Madzsidi) jóvoltából csodálkozhatott rá a világ először az iráni afgán menekültek sorsára.

Iszony

Kegyetlen, utálatos film Veronika Franz és Severin Fiala legújabb munkája (ők a felelősek a 2014-es, hasonlóan bársonyos Jó éjt, anyu! című horrorért).

Elvis gyémánt félkrajcárja

  • - turcsányi -

Van a Hülye Járások Minisztériumának egy vígjátéki alosztálya, ott írták elő, hogy ha valaki el akarja kerülni a helyzetkomikumok – művészileg nyilván szerfelett alantas – eszköztárának használatát, hősét úgy kell járatnia (lehetőleg a medence partján), hogy a mozgása végig magán hordozza a szerepét.

Saját magány

A Comédie-Française évszázadok óta egyre bővülő, immár többezresre duzzadt repertoárjából most a klasszicista szerző modern köntösbe bújt, Guy Cassiers rendezésében újragondolt változatát hozták el Budapestre – pár hónappal a premier után.

Az én bilincsei

A Losoncról származó Koós Gábor (1986) a Képzőművészeti Egyetem grafikaszakán végzett, és még tanulmányai idején monumentális, több mint két méter magas munkáival lett ismert.

Kihaltunk volna

Ez az átfogó nőtörténeti mű nem Hatsepszut, az egyiptomi fáraónő, vagy Endehuanna, a sumér költőnő, és még csak nem is a vadászó férfi, gyűjtögető nő meséjével kezdődik, hanem egy mára kihalt, hüvelykujjnyi, rovarevő, tojásrakó, pocokszerű lénytől indulunk el, amely még a dinoszauruszok lába mellett osonva vadászott.

Megint vinnének egy múzeumot

Három évvel ezelőtt a Múzeumok Nemzetközi Tanácsa, az ICOM hosszas viták után olyan új múzeumi definíciót alkotott, amelyről úgy vélték, hogy minden tekintetben megfelel a kor követelményeinek. Szerintük a társadalom szolgálatában álló, nem profitorientált, állandó intézmények nevezhetők múzeumnak, amelyek egyebek közt nyitottak és befogadók, etikusak és szakszerűek…

A vezér gyermekkora

Eddig csak a kerek évfordulókon – először 1999-ben, a rejtélyes okból jócskán túlértékelt első Orbán-kormány idején – emlékeztek meg szerényen arról, hogy Orbán Viktor egy nem egész hét (7) perces beszéddel 1989-ben kizavarta a szovjet hadsereget Magyarországról.

Alexandra, maradj velünk!

"Alexandra velünk marad. S velünk marad ez a gondolkodásmód, ez a tempó is. A mindenkin átgázoló gátlástalanság. Csak arra nincs garancia, hogy tényleg ilyen vicces lesz-e minden hasonló akciójuk, mint ez volt. Röhögés nélkül viszont nehéz lesz kihúzni akár csak egy évet is."

Dal a farkasoknak

Június 12-én Orbán Viktor exkluzív élő „interjút” adott Menczer Tamásnak a Harcosok Klubja tagjai számára a Fidesz békeharcáról. A miniszterelnök feltehetően úgy vélte, hogy saját online zászlóalja is gondban van, amikor az állandóan háborúban álló békekormány ideájának belső ellentmondását kell valahogyan feloldania azok számára, akiknek ebben a vakhit nem siet a segítségükre.