Mi lesz a nyugdíjakkal?

Elverték a jövőt

Belpol

Lehetetlen immár elfedni a magyar nyugdíjrendszer strukturális bajait. Lehet titkolni a kassza hiányát, lehet utalványt osztogatni – a demográfia, az elhibázott és a meg nem hozott kormányzati intézkedések baljós jövőt vetítenek előre. Aligha véletlen, hogy egyelőre a kormány­váltásra készülő erő próbálkozásai is harmatgyengék.

Nem adtak jó választ a nyugdíj és a nyugdíjrendszer kérdéseire az elmúlt 15 évben az Orbán-kormányok. Szinte egyetlen olyan intézkedés sem született 2010 óta, amely strukturálisan javította volna a rendszer fenntarthatóságát. Ami történt, csupán arra volt jó, hogy elkendőzze a problémákat és ebből újabb problémák szülessenek – mintha zöld-sárga szigetelőszalaggal tekernénk be azt, amit nem sikerült megjavítani, hátha úgy nem látszik. Mára azonban a legtöbb helyen elengedett a buhera. Az átlagnyugdíj az átlagbérhez viszonyítva egyre kevesebbet ér, viszont a költségvetés számára még ennek a finanszírozása is folyamatos többletteher. Politikai veszteség nélkül azonban nincs nyugdíjreform – és akkor még arról az igényről, hogy a szisztéma igazodjon a társadalom felépítéséhez, nem is beszéltünk.

A főbűn

A legtöbben nyilván a magánnyugdíjpénztári pillér bedöntését említenék meg elsőnek a hibás döntések közül, és valóban nehéz lenne ilyen rövid idő alatt komolyabb kárt okozni annál, mint amit ez a lépés tett. Az, hogy az államosított 3000 milliárd forintot pillanatok alatt elégette a kormány, csak a legkisebb baj volt. Sokkal súlyosabb problémákat okoz az, hogy ezt az összetett és egyébként hibáktól hemzsegő rendszert a bevezetése után nem sokkal nem megjavították, hanem megszüntették.

A magánnyugdíjpénztári rendszer mögötti elgondolás az volt, hogy néhány évtized alatt az állami pillért az erős magánpénztári és a hasonlóan erős önkéntes pénztári pillér fogja megtámogatni, így a jövő nyugdíjasai – tipikusan én, aki pályakezdőként kötelezően manyup-tag voltam – már sokkal kevesebbe fognak kerülni; és ami még fontosabb, a költségvetés nyugdíjkiadásai nem fognak kiszámíthatatlan mértékben emelkedni. Ezen évtizedek alatt a rendszer ráfizetéses lesz, mert amit én a manyup-számlára utaltam, azt az államnak ki kellett egészítenie, hiszen a mai nyugdíjasoknak valamiből járadékot kellett fizetni. De előbb-utóbb a magánnyugdíjpénztári láb, illetve az abból indított kifizetések könnyítettek volna az állam nyugdíjfizetési kötelezettségein.

A rendszer nagyjából ezen építkezési időszak felénél lett bedöntve. Hirtelen pénzbőség állt elő, felszabadultak a megtakarítások, és ezt a pénzt el lehetett verni; emellett kipótolni sem kellett már semmit a büdzsében. A nyugdíjrendszer finanszírozása papíron egyensúlyközeli állapotba került, de mindenki tudta, hogy ez átmeneti, hiszen a felosztó-kirovó rendszer fenntarthatatlan – nem csupán Magyarországon, máshol is. (Lásd erről két keretes írásunkat – a szerk.)

Járulékos kárt okozott, hogy megrendült a bizalom a hosszú távú megtakarítások és állami kedvezmények iránt. Az önkéntes pénz­táraknak annyi tagjuk van, mint húsz éve, az ott megtakarított vagyontömeg nem lesz elegendő arra, hogy mindenkinek érdemi ki­egészítést adjon a nyugdíja mellé – az állam pedig tovább gyengíti a rendszert azzal, hogy folyamatosan kapukat nyitogat, egyre több mindenre lehet költeni a nyugdíjcélú megtakarításokat, most például lakásfelújításra. A kormány lemondott arról, hogy hosszú távú megtakarításra ösztönözze a lakosságot, pedig ez iszonyatosan fontos lett volna.

Albűnök

A megmaradt rendszert további intézkedések erodálták. A költségvetés számára életmentő volt 2013-ban a nyugdíjjárulék plafonjának eltörlése – korábban az egyéni járulékot az átlagbér háromszorosáig kellett csak fizetni, fölötte nem, azóta a teljes bér járulékköteles. A plafon eltörlése révén a nyugdíjjárulékból befolyó összeg megugrott, egyensúlyba került a nyugdíjkassza, a bevételből finanszírozni lehetett a kiadást.

Ám ez csak átmeneti állapot volt. A járulékplafonnal ugyanis együtt járt a járadékplafon is, vagyis ami után nem kellett járulékot fizetni, az után nyugdíj sem járt. Nem voltak milliós nyugdíjak, a kifizetés korlátos, tehát tervezhető, egyben társadalmi szempontból igazságosabb volt. Már nincs ilyen korlát, így egyre nagyobb a nyugdíjak közti különbség. Van, aki százezer forintot kap, más milliós összeget. És ma már sokkal többe kerül ezeket az extra összegeket kifizetni, mint amennyi plusz a járulékokból befolyik.

A cikk további része csak előfizetőink számára elérhető.
Soha nem volt nagyobb szükség önre! A sajtó az olvasókért szabad, és fennmaradásunk előfizetőink nélkül nem lehetséges. Legyen előfizetőnk, tegyen egy próbát velünk és támogassa a demokratikus és liberális Magyarország ügyét!

Maradjanak velünk!


Ez a Narancs-cikk most véget ért – de még oly sok mindent ajánlunk Önnek! Oknyomozást, riportot, interjúkat, elemzést, okosságot – bizonyos valóságot arról, hogy nem, a nem veszett el, még ha komplett hivatalok és testületek meg súlyos tízmilliárdok dolgoznak is az eltüntetésen.

Tesszük a dolgunkat. Újságot írunk, hogy kiderítsük a tényeket. Legyen ebben a társunk, segítse a munkánkat, hogy mi is segíthessünk Önnek. Fizessen elő a Narancs digitális változatára!

Jó emberek írják jó embereknek!

Figyelmébe ajánljuk

Vérző papírhold

  • - ts -

A rendszeresen visszatérő témák veszélyesek: mindig felül kell ütni a tárgyban megfogalmazott utolsó állítást. Az ilyesmi pedig egy filmzsánerbe szorítva a lehetőségek folyamatos korlátozását hozza magával.

Szűznemzés

Jobb pillanatban nem is érkezhetett volna Guillermo del Toro új Frankenstein-adaptációja. Egy istent játszó ifjú titán gondolkodó, tanítható húsgépet alkot – mesterséges intelligenciát, ha úgy tetszik.

Bárhol, kivéve nálunk

Hajléktalan botladozik végig a városon: kukákban turkál; ott vizel, ahol nem szabad (mert a mai, modern városokban szabad még valahol, pláne ingyen?); már azzal is borzolja a kedélyeket, hogy egyáltalán van.

Brahms mint gravitáció

A kamarazenélés közben a játékosok igazán közel kerülnek egymáshoz zeneileg és emberileg is. Az alkalmazkodás, kezdeményezés és követés alapvető emberi kapcsolatokat modellez. Az idei Kamara.hu Fesztivál fókuszában Pablo Casals alakja állt.

Scooter inda Művhaus

„H-P.-t, Ferrist és Ricket, a három technoistent két sarkadi vállalkozó szellemű vállalkozó, Rácz István és Drimba Péter mikrobusszal és személyautóval hozza Sarkadra május 25-én. Ezen persze most mindenki elhűl, mert a hármuk alkotta Scooter együttes mégiscsak az európai toplista élvonalát jelenti. Hogy kerülnének éppen Magyarországra, ezen belül Sarkadra!?” – írta a Békés Megyei Népújság 1995-ben arról a buliról, amelyet legendaként emlegetnek az alig kilencezer fős határ menti kisvárosban.

Who the Fuck Is SpongyaBob?

Bizonyára nem véletlen, hogy az utóbbi években sorra születnek a legfiatalabb felnőtteket, a Z generációt a maga összetettségében megmutató színházi előadások. Elgondolkodtató, hogy ezeket rendre az eggyel idősebb nemzedék (szintén nagyon fiatal) alkotói hozzák létre.

A Mi Hazánk és a birodalom

A Fidesz főleg az orosz kapcsolat gazdasági előnyeit hangsúlyozza, Toroczkai László szélsőjobboldali pártja viszont az ideo­lógia terjesztésében vállal nagy szerepet. A párt­elnök nemrég Szocsiban találkozott Dmitrij Medvegyevvel, de egyébként is régóta jól érzi magát oroszok közt.