Nem adtak jó választ a nyugdíj és a nyugdíjrendszer kérdéseire az elmúlt 15 évben az Orbán-kormányok. Szinte egyetlen olyan intézkedés sem született 2010 óta, amely strukturálisan javította volna a rendszer fenntarthatóságát. Ami történt, csupán arra volt jó, hogy elkendőzze a problémákat és ebből újabb problémák szülessenek – mintha zöld-sárga szigetelőszalaggal tekernénk be azt, amit nem sikerült megjavítani, hátha úgy nem látszik. Mára azonban a legtöbb helyen elengedett a buhera. Az átlagnyugdíj az átlagbérhez viszonyítva egyre kevesebbet ér, viszont a költségvetés számára még ennek a finanszírozása is folyamatos többletteher. Politikai veszteség nélkül azonban nincs nyugdíjreform – és akkor még arról az igényről, hogy a szisztéma igazodjon a társadalom felépítéséhez, nem is beszéltünk.
A főbűn
A legtöbben nyilván a magánnyugdíjpénztári pillér bedöntését említenék meg elsőnek a hibás döntések közül, és valóban nehéz lenne ilyen rövid idő alatt komolyabb kárt okozni annál, mint amit ez a lépés tett. Az, hogy az államosított 3000 milliárd forintot pillanatok alatt elégette a kormány, csak a legkisebb baj volt. Sokkal súlyosabb problémákat okoz az, hogy ezt az összetett és egyébként hibáktól hemzsegő rendszert a bevezetése után nem sokkal nem megjavították, hanem megszüntették.
A magánnyugdíjpénztári rendszer mögötti elgondolás az volt, hogy néhány évtized alatt az állami pillért az erős magánpénztári és a hasonlóan erős önkéntes pénztári pillér fogja megtámogatni, így a jövő nyugdíjasai – tipikusan én, aki pályakezdőként kötelezően manyup-tag voltam – már sokkal kevesebbe fognak kerülni; és ami még fontosabb, a költségvetés nyugdíjkiadásai nem fognak kiszámíthatatlan mértékben emelkedni. Ezen évtizedek alatt a rendszer ráfizetéses lesz, mert amit én a manyup-számlára utaltam, azt az államnak ki kellett egészítenie, hiszen a mai nyugdíjasoknak valamiből járadékot kellett fizetni. De előbb-utóbb a magánnyugdíjpénztári láb, illetve az abból indított kifizetések könnyítettek volna az állam nyugdíjfizetési kötelezettségein.
A rendszer nagyjából ezen építkezési időszak felénél lett bedöntve. Hirtelen pénzbőség állt elő, felszabadultak a megtakarítások, és ezt a pénzt el lehetett verni; emellett kipótolni sem kellett már semmit a büdzsében. A nyugdíjrendszer finanszírozása papíron egyensúlyközeli állapotba került, de mindenki tudta, hogy ez átmeneti, hiszen a felosztó-kirovó rendszer fenntarthatatlan – nem csupán Magyarországon, máshol is. (Lásd erről két keretes írásunkat – a szerk.)
Járulékos kárt okozott, hogy megrendült a bizalom a hosszú távú megtakarítások és állami kedvezmények iránt. Az önkéntes pénztáraknak annyi tagjuk van, mint húsz éve, az ott megtakarított vagyontömeg nem lesz elegendő arra, hogy mindenkinek érdemi kiegészítést adjon a nyugdíja mellé – az állam pedig tovább gyengíti a rendszert azzal, hogy folyamatosan kapukat nyitogat, egyre több mindenre lehet költeni a nyugdíjcélú megtakarításokat, most például lakásfelújításra. A kormány lemondott arról, hogy hosszú távú megtakarításra ösztönözze a lakosságot, pedig ez iszonyatosan fontos lett volna.
Albűnök
A megmaradt rendszert további intézkedések erodálták. A költségvetés számára életmentő volt 2013-ban a nyugdíjjárulék plafonjának eltörlése – korábban az egyéni járulékot az átlagbér háromszorosáig kellett csak fizetni, fölötte nem, azóta a teljes bér járulékköteles. A plafon eltörlése révén a nyugdíjjárulékból befolyó összeg megugrott, egyensúlyba került a nyugdíjkassza, a bevételből finanszírozni lehetett a kiadást.
Ám ez csak átmeneti állapot volt. A járulékplafonnal ugyanis együtt járt a járadékplafon is, vagyis ami után nem kellett járulékot fizetni, az után nyugdíj sem járt. Nem voltak milliós nyugdíjak, a kifizetés korlátos, tehát tervezhető, egyben társadalmi szempontból igazságosabb volt. Már nincs ilyen korlát, így egyre nagyobb a nyugdíjak közti különbség. Van, aki százezer forintot kap, más milliós összeget. És ma már sokkal többe kerül ezeket az extra összegeket kifizetni, mint amennyi plusz a járulékokból befolyik.
A cikk további része csak előfizetőink számára elérhető.
Soha nem volt nagyobb szükség önre! A sajtó az olvasókért szabad, és fennmaradásunk előfizetőink nélkül nem lehetséges. Legyen előfizetőnk, tegyen egy próbát velünk és támogassa a demokratikus és liberális Magyarország ügyét!
