"Később Asperger-szindrómát és szelektív némaságot diagnosztizáltak nálam. Utóbbi azt jelenti, hogy csak akkor beszélek, amikor feltétlenül szükséges. Ez most egy ilyen alkalom."
Ezek Greta Thunberg mondatai.
A 16 éves lány TED talkja sok szempontból fontos nekem. Amióta először meséltem róla a lányaimnak, ő az egyik példaképük, szóval az a minimum, hogy minden felnőtthöz, akit csak ismerek, eljuttatom, amit mond és ahogy mondja.
Másrészt viszont anyaként az szeretném, hogy Greta példája szembesítsen mindenkit, akit ismerek, azzal, hogy a gyerekeinkhez túl korán eljutó túl sok, őket még tehetetlen és sérülékeny korukban elérő információ milyen rettenetes, erőn felül való teher.
Greta már kamaszlány és ki tud állni az ügyért, ami fontos neki. A beszéd elején elmondja, hogy 11 évesen (!) depressziós lett és 10 kg-ot fogyott, amikor megértette, hogy mi vár a Földre, ha nem sikerül a mérsékelni a karbonlábnyomunkat. Tök igaza volt. A klímaváltozással foglalkozók depressziója a létező legracionálisabb emberi reakció.
De mégis miért tudott 11 éves korára ilyen elképesztően nagy mennyiségű, feldolgozhatatlan információhoz jutni?
Greta kitartása csodálatos, ő teljes joggal példakép. Az én példaképeim legalábbis effélék. Ugyanakkor nekünk, közösségként azzal tesz nagy szolgálatot, hogy felébreszti a lelkiismeretünket és levakarhatatlan kitartásával fenntartja a figyelmünket. És ez így mégis csak modern kori gyermekáldozat.
A személyes életében tragédiát élt át, és a rá irányuló médiafigyelem miatt a davosi beszéde óta világszintű bullying áldozata.
Aránytalan árat fizet a mi kényelmes elragadtatásunkért.
"Azt akarom, hogy érezzétek a félelmet, amit én minden nap érzek" — mondta Greta a hallgatóságnak, mielőtt visszaszálltak volna a magánrepülőgépeikre, olvashatjuk a cikkekben, mielőtt továbbgörgetünk. Se a hallgatók, se az olvasók reakciója nincs arányban Greta minden napos félelmével.
És sokkal több gyerek szorong a természeti katasztrófák hírei miatt, mint ahányat engednek felszólalni Davosban.
Nem a gyerekeink dolga, hogy megmentsék a Földet, hanem a miénk.
Nem a gyerekeink dolga, hogy kikapcsolják a tévét, letegyék az okostelefont, és ne fogyasszanak többet annál, mint amire szükségük van, hanem a miénk.
Szülők, akik mindenhova autóval viszik a gyerekeiket, nehogy valami baj érje őket, miért nem érzik, hogy a koragyerekkori képernyőfüggőségtől és a nem nekik való tartalmaktól is meg kéne őket védeni?
Szép dolgokat vallunk, csak sajna pont nem vagyunk alkalmas tenni is értük. Kicsit belealszunk a rákészülésbe, nehogy elkapkodjunk valamit és a végén még kiderüljön, hogy hibáztunk. Először pironkodva, aztán röhincsélve nézünk félre, ha a saját kényelmünkből kéne engedni. Harmadszor már kikérjük magunknak, hogy miért ne érdemelnénk meg?!
Jó hangosan boncolgatjuk a 2000 után született generációk problémáit, nehogy a fény a mi függőségeinken is megcsillanjon. Mérgezzük őket kívül és belül, szar példát mutatunk és irtóra csodálkozunk, amiért nemet mondanak a mintáinkra? Hát wow, mély önismeretre vall, és olyan kezelhetetlenek ezek a mai fiatalok, de tényleg.
"Amikor a suli elkezdődött idén augusztusban, úgy döntöttem, elég volt. Kiültem a svéd parlament elé és klímasztrájkba kezdtem. Voltak, akik azt mondták, az iskolában lenne a helyem. Tanulnom kéne, hogy klímakutató lehessen belőlem, aki >>meg tudja oldani<< a klímaválságot. De a klímaválság már meg lett oldva! Minden tény és javaslat a rendelkezésünkre áll. Az egyetlen dolgunk, hogy felébredjünk és változtassunk végre. Minek tanuljak tényeket ebben az iskolarendszerben, ha a tények, amit ennek a rendszernek a legnagyobb tudósai közölnek, a politikusok és a társadalom számára egyáltalán nem jelentenek semmit?"
"2078-ban a 75. születésnapomat fogom ünnepelni. Ha lesznek gyerekeim és unokáim, talán velem töltik majd azt a napot. Talán rólatok is fognak kérdezni, az emberekről, akik 2018-ban éltek. És talán majd megkérdezik, miért nem tettetek semmit, mikor még nem volt késő. Mindaz, amit ma megteszünk, vagy elmulasztunk befolyásolja a további életemet - csakúgy, mint a gyerekeimét és az unokáimét."
Ddrukkolok nektek, Greta! Remélem, látszik.
_____
Nagy Petra Júlia magáról és foglalkozásáról a következőket írta, miután megkerestük: "igazából mugli háziasszony vagyok, de örülnék, ha azt írnátok, hogy magasugró világbajnok, higiéniai szakasszisztens vagy bogyósgyümölcs-kertész. Szoktam írni is, de ezt titkolom."
A fenti írás eredetileg a szerző Faceboon-oldalán jelent meg, a szöveget a beleegyezésével közöljük.
