Nem a tanárokat, hanem Pintért, Maruzsát és a tankerületek vezetőit kellene kirúgni

Publicisztika

A kölcseys pedagógusok elbocsátása világossá tette: folytatni kell a polgári engedetlenséget, a társadalom részéről pedig a tanárok melletti sokkal határozottabb kiállásra, nagyobb szolidaritásra van szükség.

Egyelőre nem lehet tudni, hogy a budapesti Kölcsey Ferenc Gimnázium több tanárának kirúgása csak a pedagógusok megfélemlítését célozza-e, vagy a polgári engedetlenségben részt vevő más tanárok is megkapják a felmondásukat. Mindenesetre a tankerületektől nem állnak távol a megfélemlítő akciók: fenyegették a tanárokat elbocsátással, a sztrájkolni szándékozókat extra pénzlevonással. A miskolci Herman Ottó Gimnázium igazgatóhelyettesét a tankerület vezetője felmentette pozíciójából, mert korábban részt vett a pedagógusok polgári engedetlenségi akciójában.

A tankerületek nyilvánvalóan nem maguktól hoztak ilyen döntéseket, hanem felülről kaptak utasítást. A tankerületek ettől függetlenül teljesen felesleges sóhivatalok, a központosított oktatásirányítás kártékony intézményei. Azért hozták létre őket, amiért például a kormányhivatalokat. Egyrészt kifizetőhelyek. Lapunk írta meg elsőként a közelmúltban, hogy az utóbbi két évben több mint kétmilliós prémiumot kaptak a Klebelsberg Központ vezetői. De jut máshogy is a dőzsölésre. Ugyancsak megírta a Narancs.hu, hogy a szigetvári tankerület munkatársai augusztus végén csapatépítőre mentek: borkóstolóval egybekötött vacsorán vettek részt, hajókáztak a Dráván, majd megebédeltek egy halászcsárdában. 

Másrészt a tankerületek azért vannak - és itt is lehetne párhuzamként említeni a kormányhivatalokat -, hogy folyamatosan vegzálják, megnehezítsék a tanárok munkáját. (A kormányhivatalok ugyanezt csinálják az önkormányzatokkal.)  Agyatlan bürokráciával - erre ebben a cikkünkben említünk példákat -, vagy ha kell, a tanárok meghurcolásával. Nem volt olyan régen, biztos sokan emlékeznek rá, mit művelt a hódmezővásárhelyi tankerület vezetője a vasalódeszkás tornatanár néven ismertté vált pedagógussal.

A tankerületek és vezetőik gyalázatos tevékenységére az egyébként teljesen jogosan tiltakozó tanárok megfélemlítésén kívül is bőven van példa. A gödöllői Török Ignác Gimnáziumban az iskola felújítási munkálatai miatt jelenleg nincs tető, se fűtés, ráadásul a nagy esőzések miatt a falakról, konnektorokból is folyik a víz, a termek jó részét bezárták - írtuk meg a napokban. Ugyanebben a gimnáziumban úgy bontották az azbeszttartalmú tetőt, hogy a diákok közben az iskolában tartózkodtak. A Dunakeszi Tankerületi Központ szerint azonban az épületben elegendő tanterem van a tanításra alkalmas állapotban. A tankerület vezetője, Szabóné Forgács Gabriella fórumot szervezett a szülők és diákok tiltakozásának hatására, majd nem jelent meg rajta. A hibákat egyébként pofátlan módon az önkormányzatra mint volt fenntartóra próbálta hárítani a tankerület. Mit lehet erre mondani? Üljön a munkahelyén Szabóné Forgács Gabriella meg azok, akik így kezelték a helyzetet, úgy, hogy közben csöpög a fejükre a víz, és bontják fölöttük az azbeszttartalmú tetőt. 

Az persze csak az érem egyik oldala, hogy a tankerületi vezetők nem kis hányada - tisztelet a kivételnek - a Fidesz által odaültetett, -ejtőernyőztetett csinovnyik. Buzgón dolgoznak a felülről jövő utasítások végrehajtásán, a közoktatás leépítésén.

A tankerületekre és a tanárokat kirúgó vezetőikre semmi szükség. Nem kellenek olyan közpénzégető hivatalok, amelyek a munkájukat tisztességesen végezni próbáló pedagógusok mindennapos ellehetetlenítésében élik ki magukat.

Ennél több magyarázat ehhez nem is szükséges.

Az érem másik oldala ugyanakkor az, hogy a tanárok és a közoktatás tönkretétele nem most kezdődött. Sokkal, sokkal korábban; akkor, amikor a miniszterelnök belapátolta egy minisztériumba mindazt, ami nem érdekelte és amit nem lehetett ellopni: az egészségügyet, az oktatást, a szociális ellátást, satöbbit. E tárcák élére mindig megtalálta azokat a minisztereket, akik lelkesen vagy dilettantizmusból fakadóan végrehajtották az akaratát: szentfazék református püspököt, félhülye orvosprofesszort, egykori BM-es rendőrtisztet. Hasonló körből kerültek ki az oktatással foglalkozó államtitkárok: volt köztük a Kádár-korszakból átmentett fogalmatlan KDNP-s percemberke, nagypofájú korábbi egyetemi rektor (aki bár a felsőoktatásért felelt, de a legnyeglébb, legérzéketlenebb szövegével neki sikerült felheccelnie a tanárokat), meg simulékony hivatalnokalkat, aki most is viseli e tisztséget. A miniszterelnökkel együtt valamennyiüket súlyos felelősség terheli azért az elképesztő aljasságért, amit a tanárokkal és a közoktatással műveltek. Ez most a kölcseys tanárok elbocsátásában csúcsosodik ki.

Azt, hogy mi az üzenete a társadalom számára ennek a szemétségnek, más hasonló kormányzati gaztettek kapcsán már sokan megírták. A kérdés sokkal inkább az, mit lehet, mit érdemes tenni. Lehet azt követelni, hogy váltsák le Pintér Sándort, Maruzsa Zoltánt és egyes tankerületi vezetőket, mert persze, logikusan ennek kéne következnie (nem véltelenül ezt a gondolatot választottuk cikkünk címéül). Csakhogy a NER-ben élünk, ahol ez nem fog bekövetkezni. Ám az egyszeri állampolgárnak ilyen aljasság láttán sem szabad apátiába süllyednie, feladnia a tiltakozás jogát, a szolidaritást, a kiállást, és erre kell buzdítania másokat is. A tanároknak folytaniuk kell a polgári engedetlenséget, a sztrájkot, a diákoknak, szülőknek meg az egész társadalomnak a tanárok melletti határozott kiállást. Egy teljes tantestületet nem lehet kirúgni, mert akkor nem lesz, aki tanítson - mondják sokan. Ki kell ábrándítanunk őket: de, ezek erre is képesek. Pont azért, mert a közoktatás nem érdekli a Fideszt. Tanár nélkül nincs jövő? Ezt akarják! Most meg pláne bekeményítenek.

A kölcseys tanárok kirúgására nem lehet mást mondani, csak azt: megtorlás. 

A megtorlásra adott válasznak pedig ott kell kezdődnie, hogy senki sem hátrál meg, hanem hallatja a hangját. Ha támadják a tanárokat, még inkább ki kell mellettük állni, ha még akkor is támadják, még több embernek még keményebben kell kiállnia mellettük. Ismerős ez a "csakazértis" politika? Korunk egyik nagy gondolkodójától származik. Hát ezt kell most csinálni.

Maradjanak velünk!


Ez a Narancs-cikk most véget ért – de még oly sok mindent ajánlunk Önnek! Oknyomozást, riportot, interjúkat, elemzést, okosságot – bizonyosságot arról, hogy nem, a valóság nem veszett el, még ha komplett hivatalok és testületek meg súlyos tízmilliárdok dolgoznak is az eltüntetésén.

Tesszük a dolgunkat. Újságot írunk, hogy kiderítsük a tényeket. Legyen ebben a társunk, segítse a munkánkat, hogy mi is segíthessünk Önnek. Fizessen elő a Narancs digitális változatára!

Jó emberek írják jó embereknek!

Figyelmébe ajánljuk

Tej

Némi hajnali bevezetés után egy erősen szimbolikus képpel indul a film. Tejet mér egy asszonykéz egyre idősebb gyerekei csupraiba. A kezek egyre nagyobbak, és egyre feljebb tartják a változatlan méretű csuprokat. Aztán szótlanul reggelizik a család. Nyolc gyerek, húsztól egyévesig.

Dal a korbácsolásról

„Elégedetlen vagy a családoddal? (…) Rendelj NUKLEÁRIS CSALÁDOT az EMU-ról! Hagyományos értékek! Az apa férfi, az anya nő! Háromtól húsz gyerme­kig bővíthető, szja-mentesség, vidéki csok! Bővített csomagunkban: nagymama a vármegyében! Emelt díjas ajánlatunk: főállású anya és informatikus apa – hűséges társ, szenvedélye a család!”

Sötét és szenvedélyes séta

Volt már korábban egy emlékezetes sétálószínházi előadása az Anyaszínháznak az RS9-ben: a Budapest fölött az ég. Ott az indokolta a mozgást, hogy a történet a város különböző pontjain játszódik. Itt a vár hét titkot rejtő terme kínálja magát a vándorláshoz. Az RS9 helyszínei, a boltozatos pincehelyiségek, az odavezető meredek lépcső, ez a föld alatti világ hangulatában nagyon is illik a darabhoz.

Egymásra rajzolt képek

A kiállított „anyag első pillantásra annyira egységes, hogy akár egy művész alkotásának is tűnhet” – állítja Erhardt Miklós a kiállítást megnyitó szövegében. Ezt csak megerősíti a képcímkék hiánya; Széll Ádám (1995) és Ciprian Mureșan (1977) művei valóban rezonálnak egymásra.

Komfortos magány

  • Pálos György

A szerző az első regényével szinte az ismeretlenségből robbant be 2000-ben az irodalmi közéletbe, majd 2016-ban újra kiadták a művét. Számos kritika ekkor már sikerregényként emlegette, egyes kritikusok az évszázad regényének kiáltották ki, noha sem a szüzséje, sem az írásmódja nem predesztinálták a művet a sikerre.

„Legalább két generáció kell”

2023. október 7-i elrablása, majd másfél évvel későbbi kiszabadulása után Eli Sarabi Túsz című könyvében írta le az átélt megpróbáltatásokat. Most bátyja kíséretében a világot járja, hogy elmondja, mi segítette át a fogság napjain, milyen tapasztalatokat szerzett a fogva tartóiról, és hogyan hozott döntést arról, hogy nem szenvedéstörténet lesz mindez, hanem mentális küzdelem az életért.

A 11 cigánytörvény: így konzerválja a romák kirekesztését a jogrend

A szabad iskolaválasztás, a befagyasztott családi pótlék, a közmunka, a csok, a tankötelezettség csökkentése – papíron mind általános szabály, a gyakorlatban azonban osztályt és rasszt különít el. Ezek a rendelkezések nem a szó klasszikus értelmében „cigánytörvények”, hatásukban, működésükben, következményeikben mégis azok – írja Horváth Aladár.

„Hadd legyen már véleményem!”

Háromgyermekes anya, legidősebb lánya középsúlyos értelmi fogyatékos. Rendőr férjét, aki másodállásban is dolgozik, alig látja. Az állam magára hagyta őket – ahogyan a sorstársait is. Felszólalt Magyar Péter országjárása során, s a pártelnök segítséget ígért.