Nem a tanárokat, hanem Pintért, Maruzsát és a tankerületek vezetőit kellene kirúgni

Publicisztika

A kölcseys pedagógusok elbocsátása világossá tette: folytatni kell a polgári engedetlenséget, a társadalom részéről pedig a tanárok melletti sokkal határozottabb kiállásra, nagyobb szolidaritásra van szükség.

Egyelőre nem lehet tudni, hogy a budapesti Kölcsey Ferenc Gimnázium több tanárának kirúgása csak a pedagógusok megfélemlítését célozza-e, vagy a polgári engedetlenségben részt vevő más tanárok is megkapják a felmondásukat. Mindenesetre a tankerületektől nem állnak távol a megfélemlítő akciók: fenyegették a tanárokat elbocsátással, a sztrájkolni szándékozókat extra pénzlevonással. A miskolci Herman Ottó Gimnázium igazgatóhelyettesét a tankerület vezetője felmentette pozíciójából, mert korábban részt vett a pedagógusok polgári engedetlenségi akciójában.

A tankerületek nyilvánvalóan nem maguktól hoztak ilyen döntéseket, hanem felülről kaptak utasítást. A tankerületek ettől függetlenül teljesen felesleges sóhivatalok, a központosított oktatásirányítás kártékony intézményei. Azért hozták létre őket, amiért például a kormányhivatalokat. Egyrészt kifizetőhelyek. Lapunk írta meg elsőként a közelmúltban, hogy az utóbbi két évben több mint kétmilliós prémiumot kaptak a Klebelsberg Központ vezetői. De jut máshogy is a dőzsölésre. Ugyancsak megírta a Narancs.hu, hogy a szigetvári tankerület munkatársai augusztus végén csapatépítőre mentek: borkóstolóval egybekötött vacsorán vettek részt, hajókáztak a Dráván, majd megebédeltek egy halászcsárdában. 

Másrészt a tankerületek azért vannak - és itt is lehetne párhuzamként említeni a kormányhivatalokat -, hogy folyamatosan vegzálják, megnehezítsék a tanárok munkáját. (A kormányhivatalok ugyanezt csinálják az önkormányzatokkal.)  Agyatlan bürokráciával - erre ebben a cikkünkben említünk példákat -, vagy ha kell, a tanárok meghurcolásával. Nem volt olyan régen, biztos sokan emlékeznek rá, mit művelt a hódmezővásárhelyi tankerület vezetője a vasalódeszkás tornatanár néven ismertté vált pedagógussal.

A tankerületek és vezetőik gyalázatos tevékenységére az egyébként teljesen jogosan tiltakozó tanárok megfélemlítésén kívül is bőven van példa. A gödöllői Török Ignác Gimnáziumban az iskola felújítási munkálatai miatt jelenleg nincs tető, se fűtés, ráadásul a nagy esőzések miatt a falakról, konnektorokból is folyik a víz, a termek jó részét bezárták - írtuk meg a napokban. Ugyanebben a gimnáziumban úgy bontották az azbeszttartalmú tetőt, hogy a diákok közben az iskolában tartózkodtak. A Dunakeszi Tankerületi Központ szerint azonban az épületben elegendő tanterem van a tanításra alkalmas állapotban. A tankerület vezetője, Szabóné Forgács Gabriella fórumot szervezett a szülők és diákok tiltakozásának hatására, majd nem jelent meg rajta. A hibákat egyébként pofátlan módon az önkormányzatra mint volt fenntartóra próbálta hárítani a tankerület. Mit lehet erre mondani? Üljön a munkahelyén Szabóné Forgács Gabriella meg azok, akik így kezelték a helyzetet, úgy, hogy közben csöpög a fejükre a víz, és bontják fölöttük az azbeszttartalmú tetőt. 

Az persze csak az érem egyik oldala, hogy a tankerületi vezetők nem kis hányada - tisztelet a kivételnek - a Fidesz által odaültetett, -ejtőernyőztetett csinovnyik. Buzgón dolgoznak a felülről jövő utasítások végrehajtásán, a közoktatás leépítésén.

A tankerületekre és a tanárokat kirúgó vezetőikre semmi szükség. Nem kellenek olyan közpénzégető hivatalok, amelyek a munkájukat tisztességesen végezni próbáló pedagógusok mindennapos ellehetetlenítésében élik ki magukat.

Ennél több magyarázat ehhez nem is szükséges.

Az érem másik oldala ugyanakkor az, hogy a tanárok és a közoktatás tönkretétele nem most kezdődött. Sokkal, sokkal korábban; akkor, amikor a miniszterelnök belapátolta egy minisztériumba mindazt, ami nem érdekelte és amit nem lehetett ellopni: az egészségügyet, az oktatást, a szociális ellátást, satöbbit. E tárcák élére mindig megtalálta azokat a minisztereket, akik lelkesen vagy dilettantizmusból fakadóan végrehajtották az akaratát: szentfazék református püspököt, félhülye orvosprofesszort, egykori BM-es rendőrtisztet. Hasonló körből kerültek ki az oktatással foglalkozó államtitkárok: volt köztük a Kádár-korszakból átmentett fogalmatlan KDNP-s percemberke, nagypofájú korábbi egyetemi rektor (aki bár a felsőoktatásért felelt, de a legnyeglébb, legérzéketlenebb szövegével neki sikerült felheccelnie a tanárokat), meg simulékony hivatalnokalkat, aki most is viseli e tisztséget. A miniszterelnökkel együtt valamennyiüket súlyos felelősség terheli azért az elképesztő aljasságért, amit a tanárokkal és a közoktatással műveltek. Ez most a kölcseys tanárok elbocsátásában csúcsosodik ki.

Azt, hogy mi az üzenete a társadalom számára ennek a szemétségnek, más hasonló kormányzati gaztettek kapcsán már sokan megírták. A kérdés sokkal inkább az, mit lehet, mit érdemes tenni. Lehet azt követelni, hogy váltsák le Pintér Sándort, Maruzsa Zoltánt és egyes tankerületi vezetőket, mert persze, logikusan ennek kéne következnie (nem véltelenül ezt a gondolatot választottuk cikkünk címéül). Csakhogy a NER-ben élünk, ahol ez nem fog bekövetkezni. Ám az egyszeri állampolgárnak ilyen aljasság láttán sem szabad apátiába süllyednie, feladnia a tiltakozás jogát, a szolidaritást, a kiállást, és erre kell buzdítania másokat is. A tanároknak folytaniuk kell a polgári engedetlenséget, a sztrájkot, a diákoknak, szülőknek meg az egész társadalomnak a tanárok melletti határozott kiállást. Egy teljes tantestületet nem lehet kirúgni, mert akkor nem lesz, aki tanítson - mondják sokan. Ki kell ábrándítanunk őket: de, ezek erre is képesek. Pont azért, mert a közoktatás nem érdekli a Fideszt. Tanár nélkül nincs jövő? Ezt akarják! Most meg pláne bekeményítenek.

A kölcseys tanárok kirúgására nem lehet mást mondani, csak azt: megtorlás. 

A megtorlásra adott válasznak pedig ott kell kezdődnie, hogy senki sem hátrál meg, hanem hallatja a hangját. Ha támadják a tanárokat, még inkább ki kell mellettük állni, ha még akkor is támadják, még több embernek még keményebben kell kiállnia mellettük. Ismerős ez a "csakazértis" politika? Korunk egyik nagy gondolkodójától származik. Hát ezt kell most csinálni.

Maradjanak velünk!


Ez a Narancs-cikk most véget ért – de még oly sok mindent ajánlunk Önnek! Oknyomozást, riportot, interjúkat, elemzést, okosságot – bizonyos valóságot arról, hogy nem, a nem veszett el, még ha komplett hivatalok és testületek meg súlyos tízmilliárdok dolgoznak is az eltüntetésen.

Tesszük a dolgunkat. Újságot írunk, hogy kiderítsük a tényeket. Legyen ebben a társunk, segítse a munkánkat, hogy mi is segíthessünk Önnek. Fizessen elő a Narancs digitális változatára!

Jó emberek írják jó embereknek!

Figyelmébe ajánljuk

A hatalom lába

A hetvenes években a brazíliai Recifét groteszk városi legenda tartotta lázban. Eszerint egy önálló életre kelt „szőrös láb” (perna cabeluda) terrorizálta a város lakosságát.

Akarsz-e?

Ha mindenki ennyire elviselhetetlen, mi értelme szaporodni? – ez valószínűleg csak nekem jutott eszembe, amikor elsötétült a kép, a filmkészítők nem hatoltak ilyen mélységekbe. Ellenkezőleg, valamiféle pozitív végkicsengést is ragasztottak a sztorihoz az utolsó két-három percben, de erről majd később.

Innen nézve

  • Pálos György

A szerző második regényének kiemelten fontos szereplője egy ház Brassó belvárosában, eredetileg a Sfântul Ioan (a szocialista diktatúra éveiben Majakovszkij) utcában, nem messze a nevezetes Aro szállodától.

A kék ég felettünk

Jobb hangversenyt elképzelni sem tudtunk volna Kurtág György 100. születésnapján: a koncert nemcsak muzsikusokat, hanem mindenféle jelességeket és a széles közönséget is a Müpába vonzotta, megközelíthetővé tette Kurtág György életművét, miközben miniatűröket és nagyobb műveket, a pianínótól a nagyzenekarig mindent felsorakoztatott. Meg egy világsztárt.

Bársonyos halálvágy

A Kurtág György 100. születésnapjára szervezett fesztivál zenetörténeti esemény. Száz évet megért, sőt azon túl is alkotó világhírű zeneszerzőre nem akad sok példa: a tengerentúlról a 2012-ben bekövetkezett haláláig aktívan komponáló, mások mellett Eötvös Péter által is nagyra becsült Elliott Carter nevét tudjuk felidézni egyedüliként, Európából pedig Kurtág Györgyét, akit a százegyedik esztendejébe lépve a Die Stechardin című új operájának bemutatásával ünnepeltek.

Szlava Ukraini!

Négy éve tart a háború Ukrajnában. Pontosabban a teljes körű katonai invázió tart négy éve, mert a háború már 2014-ben elkezdődött. Csak az akkor senkit sem érdekelt Ukrajna határain kívül. Valójában ez a háború sem érdekel már szinte senkit. Alig szerepel a vezető hírek között.

Rész és egész

  • Molnár T. Eszter

A mű és a befogadó viszonya mindig aktív, különösen igaz ez a performatív művészetekre, ahol a mű a befogadóval egy térben születik meg, lehetőséget teremtve az azonnali interakciókra is. De milyen színház az, amelyik a tervezhető nevetésen vagy megrendülésen túl is számít a közönség aktivitására? Mitől közösségi és mitől részvételi? Hogyan működik a beavató, illetve hogyan az osztályteremszínház?

A láthatatlan színész

Elsősorban rendezőként ismerjük Porogi Dorkát, ő rendezte egyebek közt az Antigonét a Radnóti Színházban, vagy az Elfriede Jelinek művéből készült Árnyékot a Trafóban. Jóval többet rendez azonban a határon túl, erdélyi magyar színházakban, talán azért is, mert a Marosvásárhelyi Művészeti Egyetemen végezte a rendező szakot.

Szerelmi csalódás

A Pelsőczy Réka – Perczel Enikő alkotópáros (előbbi rendezőként, utóbbi dramaturgként jegyzi a produkciót) az első jelenetben jelzi, hogy a tavaly 250 éve született Jane Austen legismertebb regényének új adaptációjával valamiképpen a mára is szeretnének reflektálni. Ennek jegyében a mű kerettörténetet kapott a „színház a színházban” technikával.