Több mint kétmilliós prémiumot kaptak a Klebelsberg Központ vezetői

Belpol

Időt húzva, sokadik próbálkozásra és csak az ellenük kezdeményezett adatvédelmi vizsgálat után akkor is göngyölített adatokat adott meg a Klebelsberg Központ és a tankerületi központok a Narancs.hu és a Momentum közérdekű adatigénylésére. Arra voltunk kíváncsaik, hogy mekkora prémiumot, szóhasználatuk szerint motivációs elismeréseket vettek fel a közoktatás vezetői. Kiderült: a 15 fős vezetői állomány 34,2 milliós elismerésben részesült.

Idén január végén, egymástól függetlenül, sőt akkor egymás kezdeményezéséről nem is tudva, közérdekű adatigényléssel fordult portálunk a Gyulai Tankerülethez, míg a Momentum a Klebelsberg Központhoz (KK) és az összes tankerülethez. Arra voltunk kíváncsiak, hogy az utóbbi időszakban a KK és a tankerületi központok vezetői mekkora jutalomban, premizálásban vagy motivációs elismerésben részesültek.

Ahogy korábban megírtuk, az adatigénylést azért nyújtottuk be, mert a Narancs.hu-t egymástól függetlenül több gyulai és Békés megyei tanár kereste meg az elmúlt év végén és az idei év elején azzal, hogy az utóbbi egy-másfél évben a gyulai tankerületi vezetők és intézményvezetők jelentős jutalmakat vettek fel. 

Az egyik intézmény pedagógusa portálunknak elmondta, 2021 végén 21 ezer forint értékű ajándékcsomagot kapott iskolája közel félszáz tanára. Viszont a teljes tantestület ajándékával megegyező nagyságrendű, milliós összegű pénzt vehetett fel motivációs céljuttatás/elismerés címszó alatt az intézményvezető. Ez pedig legalább ötvenszeres különbség. 

Az információs törvény értelmében a közérdekű adat megismerésére irányuló igénynek az adatot kezelő közfeladatot ellátó szervnek az igény beérkezését követő legrövidebb idő alatt, legfeljebb 15 napon belül kell eleget tenni. Ha azonban az adatigénylés esetlegesen jelentős terjedelmű és nagyszámú adatra vonatkozik, akkor ez további 15 nappal meghosszabbítható. A mögöttünk hagyott időszak a pandémia miatt a veszélyhelyzet jegyében telt, így egy kormánydöntés felhatalmazta az adatgazdákat, hogy erre hivatkozva akár kétszer 45 nappal is meghosszabbítsák a válaszadást.

Ezt használta ki tavaly nyáron Müller Cecília országos tisztifőorvos, amikor arra a kérdésre kellett válaszolnia, milyen nyilvántartást vezetnek az oltottakról. A Narancs.hu megkeresésére ugyanígy cselekedett a Teleki-Szávai Krisztina vezette Gyulai Tankerületi Központ, amely így összesen a maximális 105 napot tartotta fent magának, hogy megkeresésünkre válaszoljon. Érvelésük szerint adatkérésünk „határidőben való teljesítése veszélyezteti a Gyulai Tankerületi Központ veszélyhelyzettel összefüggő koordinációs és adminisztrációs feladatai ellátását”. De hogy miért, miközben nem rendeltek el az adott időszakban online oktatást, nem derült ki.

A Gyulai Tankerület – „együttműködése” jeléül – kivárta a legutolsó határidőt, majd szám szerint harmadik válaszlevelükben április legvégén azt írták a már említett információs törvényre hivatkozva: „A kért adatot korábban elektronikus formában nyilvánosságra hozták, az igény teljesíthető az adatot tartalmazó nyilvános forrás megjelölésével”. Majd pedig két linket mellékeltek.

Ez a két link a Gyulai Tankerületi Központ 2020-as és 2021-es Elemi költségvetése. A több táblázatban összegfoglalt adatok a legkevésbé sem adnak választ a január végén elküldött konkrét kérdéseinkre. Nem beszélve arról, hogy a két link mögötti, az előző és a tavaly előtti évet táblázatba rendező büdzsé már az első pillanattól rendelkezésre állt, így aztán akár az adatkérés másnapján, február elsején két kattintással elküldhették volna. Ebben az esetben viszont egy szempillantás alatt kiderült volna: kérdéseinkre ez nem válasz. Ez az elhúzódó és a kérdésekre választ nem adó magatartás aligha tekinthető jóhiszemű eljárásnak a tankerület részéről.

Ezért májusban a Nemzeti Adatvédelmi és Információszabadság Hatóságnál (NAIH) vizsgálatot kezdeményeztünk a Gyulai Tankerületi Központ ellen. Közben megjelent cikkeink felkeltették a Momentum érdeklődését. Tóth Endre, az ellenzéki párt országgyűlési képviselője, oktatáspolitikai kabinetvezetője, a parlament kulturális bizottságának tagja és megkereste lapunkat és beszámolt az általuk végzett munkáról. Ekkor derült ki, hogy csaknem egy időben és párhuzamosan ugyanazokra a kérdésekre vagyunk kíváncsiak. Azzal a különbséggel, hogy az ellenzéki párt az összes tankerületnek és a KK-nak is írt. Utóbb kiderült, az oktatásirányítás központosítása tökéletesre sikerült. Szó szerint ugyanazokat a hárító és időhúzó válaszokat kaptuk. Harmadjára is, amikor a konkrét kérdésekre azzal „feleltek”, hogy az ömlesztett költségvetési számsorokra hívták fel a figyelmet. Ezért a Momentum is a NAIH-hoz fordult.

Ezek után aligha véletlen, hogy múlt szerdán, egy időben kapott választ lapunk és a Momentum. A Narancs.hu a Gyulai Tankerületi Központtól, míg az ellenzéki politikus a KK-tól és a Dél-Budai Tankerületi Központtól. A gyulai tankerület válasza maga az elhallgatás és az ellentmondás. Egy már részükről lezárt ügyet nyitottak újra és – nem hivatkozva semmire és senkire – „kiegészítő választ” adtak. Bár elhallgatták, hogy e mögött a NAIH vizsgálata áll, amelyről mint kezdeményező még nem kaptunk hivatalos értesítést, de ez minden valószínűség szerint azzal zárult le, hogy a kért adatokat az adatigénylő rendelkezésére kell bocsátani. Ezt, ha fogcsikorgatva és messze nem a kért, személyekre lebontott formában, de megadni látszik közel háromnegyed év után a Gyulai Tankerületi Központ. Bár nem mulasztották el megjegyezni, hogy az általam „benyújtott adatigénylésben megjelölt érintetti kategóriák nem feleltethetőek meg a jogszabályi definícióknak”.

Ezzel két gond biztosan akad. Az egyik, nem akarják érteni, hogy az alapbéren és egyéb juttatásokon felüli premizálásról, saját szóhasználatukban motivációs elismerésről van szó. A másik: ez az aggály az eltelt több mint kétszáz napban egyszer sem merült fel. Mindannyiszor abban a szellemben válaszoltak, hogy értik a kérdést, adatigénylésünket, válaszolnának is, de a veszélyhelyzet közepette ez nem megy olyan gyorsan.

„A Gyulai Tankerület válasza pontosan az, aminek látszik. Mellébeszélés, időhúzás és áljogászkodás. Mindenesetre az ügyben született közérdekű adatigénylések és az ennek nyomán született cikknek annyi eredménye már van, ha jól tudom, hogy ebben az évben állítólag fentről minden ilyen kifizetést letiltottak”

– reagált a Narancs.hu-nak egy az ügyre rálátó, de névtelenséget kérő Békés megyei tanár.

Ami a Gyulai Tankerület 2020-as és 2021-es – igencsak hosszú adatsorokat tartalmazó nehezen áttekinthető – költségvetéséből kiolvasható: normatív jutalom, céljuttatás és projektprémium címén 2020-ben 22,6, míg 2021-ben 32,5 millió forintot kaptak a tankerületnél dolgozó vezetők és az intézményeket irányítók. Összesen 35-en. Ez előbbi esetben 650 ezer, míg tavaly 930 ezer forintot jelentett átlagosan. Közben világos, aligha azonos összegű jutalmat kapott a tankerület vezetője és egy beosztottja, legyen az osztályvezető vagy intézményvezető.

Tóth Endre adatkérése nyomán a Dél-Budai Tankerületi Központban 41 kormánytisztviselő összesen közel 20 milliós motivációs elismerést kapott, ami átlagosan közel félmillió forintnak felel meg, míg a tankerület 9 vezető beosztású munkatársa több mint 6,5 millió forintot kapott, ami átlagosan bruttó 724 ezer forint.

Ennél nagyobb pénzeső volt a Klebelsberg Központban, ahol 92 fő kapott összesen közel 97 milliós motivációs elismerést, ami átlagosan is több egymillió forintnál.

Ennél is beszédesebb, hogy a 15 fős vezetői állomány 34,2 milliós elismerést kapott, ami átlagosan 2,2 milliós összeget jelent. Itt sincs okunk feltételezni, hogy az első számú vezető éppen annyit kapott, mint a főosztályvezetői. Magyarán, az elismerések összegszerűen jelentősen eltérhetnek egymástól.

Tóth Endre és portálunk is újabb kérdésekkel fordul a KK-hoz és a tankerületekhez. A motivációs elismerések személyekre lebontott összegeire vagyunk kíváncsiak. Már az elejétől kezdve.

Maradjanak velünk!


Ez a Narancs-cikk most véget ért – de még oly sok mindent ajánlunk Önnek! Oknyomozást, riportot, interjúkat, elemzést, okosságot – bizonyosságot arról, hogy nem, a valóság nem veszett el, még ha komplett hivatalok és testületek meg súlyos tízmilliárdok dolgoznak is az eltüntetésén.

Tesszük a dolgunkat. Újságot írunk, hogy kiderítsük a tényeket. Legyen ebben a társunk, segítse a munkánkat, hogy mi is segíthessünk Önnek. Fizessen elő a Narancs digitális változatára!

Jó emberek írják jó embereknek!

Figyelmébe ajánljuk

Hurrá, itt a gyár!

Hollywood nincs jó bőrben. A Covid-járvány alatt a streamingszolgáltatók behozhatatlan előnyre tettek szert, egy rakás mozi zárt be, s az azóta is döglődő mozizási kedvet még lejjebb verte a jegyek és a popcorn egekbe szálló ára.

Profán papnők

Liane (Malou Khebizi), a fiatal influenszer vár. Kicsit úgy, mint Vladimir és Estragon: valamire, ami talán sosem jön el. A dél-franciaországi Fréjus-ben él munka nélküli anyjával és kiskamasz húgával, de másutt szeretne lenni és más szeretne lenni. A kiút talán egy reality show-ban rejlik: beküldött casting videója felkelti a producerek érdeklődését. Fiatal, éhes és ambiciózus, pont olyasvalaki, akit ez a médiagépezet keres. De a kezdeti biztatás után az ügy­nökség hallgat: Liane pedig úgy érzi, örökre Fréjus-ben ragad.

Vezető és Megvezető

Ha valaki megnézi a korabeli filmhíradókat, azt látja, hogy Hitlerért rajongtak a németek. És nem csak a németek. A múlt század harmincas éveinek a gazdasági válságból éppen csak kilábaló Európájában (korántsem csak térségünkben) sokan szerettek volna egy erőt felmutatni képes vezetőt, aki munkát ad, megélhetést, sőt jólétet, nemzeti öntudatot, egységet, nagyságot – és megnevezi azokat, akik miatt mindez hiányzik.

Viszonyítási pontok

Ez a színház ebben a formában a jövő évadtól nem létezik. Vidovszky György utolsó rendezése még betekintést enged színházigazgatói pályázatának azon fejezetébe, amelyben arról ír, hogyan és milyen módszerrel képzelte el ő és az alkotógárdája azt, hogy egy ifjúsági színház közösségi fórumként (is) működhet.

Kliséből játék

A produkció alkotói minimum két olyan elemmel is élnek, amelyek bármelyikére nagy valószínűséggel mondaná egy tapasztalt rendező, hogy „csak azt ne”. Az egyik ilyen a „színház a színházban”, ami könnyen a belterjesség érzetét kelti (ráadásul, túl sokszor láttuk már ezt a veszélyesen kézenfekvő megoldást), a másik pedig az úgynevezett „meztelenül rohangálás”, amit gyakran társítunk az amatőr előadásokhoz.

Hallják, hogy dübörgünk?

A megfelelően lezárt múlt nem szólhat vissza – ennyit gondolnak történelmünkről azok a politikai aktorok, akik országuk kacskaringós, rejtélyekben gazdag, ám forrásokban annál szegényebb előtörténetét ideológiai támaszként szeretnék használni ahhoz, hogy legitimálják jelenkori uralmi rendszerüket, amely leg­inkább valami korrupt autokrácia.

Próbaidő

Az eredetileg 2010-es kötet az első, amelyet a szerző halála óta kézbe vehettünk, immár egy lezárt, befejezett életmű felől olvasva. A mű megjelenésével a magyar nyelvű regénysorozat csaknem teljessé vált. Címe, története, egész miliője, bár az újrakezdés, újrakapcsolódás kérdéskörét járja körül, mégis mintha csak a szerzőt, vele együtt az életet, a lehetőségeket búcsúztatná.