420 - a dilettantizmus árfolyama

Publicisztika

Mindig azt ütik, aki a leggyengébb. De olyan elég ritkán fordul elő, hogy valaki tíz éven át kitartóan dolgozzon azon, hogy a leggyengébb lehessen.

A gyenge forint a kormányzati politika kudarca. Nemcsak azé a politikáé, ami a brüsszeli pénzekért folytatott kuncsorgásban és az orosz seggek kinyalásában merül ki, nem is csak azé, amely esztelen osztogatás révén tákolmánnyá silányította a költségvetést 2021-22-ben. A kormányzati politika nagyjából tíz éve totális tévedés. És ennek jött most el a böjtje. De kurvára.

Teljesen mindegy, mit mond Gulyás Gergely. Ő élő szövet kesztyűbábon, aki azért kapja az aránytalanul magas fizetését, hogy elmondja mindazt a sületlenséget, amit a Karmelitában megfelelő magyarázatnak gondolnak. Hogy ki miatt van, ami nyilván nem miattuk van. Hanem például az euró miatt, ami egy nagy rakás..., nyilván. "Ha a dollár gyengül az euróval szemben, akkor a forint is gyengül az euróval szemben. Jelentős kilengések voltak az elmúlt időszakban, ettől még mindenhol nagy mozgások vannak." Ezt mondta. Trendszinten van összefüggés a két árfolyam között, valóban, ha valakit érdekel, meg tudja nézni az USD/EUR és az EUR/HUF ábrát egy évre. Csak hát az a baj, hogy a cseh korona és a lengyel zloty rohadtul nem ezt az ívet írta le az elmúlt 12 hónapban. Szóval ez nem Newton negyedik törvénye. És az összefüggésnek semmi jelentősége.

Biztos, ami biztos, a Gyurcsány, Soros, háború (vagyis ukránok), Brüsszel, szankciók lista az MNB-vel is bővült, Gulyás szerint ugyanis a beavatkozás a jegybank feladata. Értsd, nem a kormányé. A kormány ugyanis mindent nagyon jól csinált és csinál és csinálni fog.

Jó, valljuk be, nem túlságosan nehéz fogást találni Matolcsy Györgyön és csapatán. Kezdve azzal, hogy amióta a balsors odaszigszalagozta Orbán Viktor kezéhez a stafétát, a forint folyamatosan, az elmúlt öt évben pedig látványosan gyengül. Nem magától. Hanem mert a jegybank hagyta. Talán kicsit más lenne a helyzet, ha nem 350-es árfolyamnál szaladtunk volna bele 2022 februárjába. Tíz éve folyamatosan gyengül a forint, mert az jó az exportnak (persze, a 90 százalékban importvezérelt exportnak), és el lehetett mondani, hogy a Fidesz-kormányok alatt még a jegybank is profitot termel. Amit el lehet verni festményre, szoborra, szőnyegre, ingatlanra és mindenféle hülyeségre, amit most sajnálatos módon nem lehet felhasználni az árfolyam megtartására. 

A jegybanknak most kellene megvillantania zsenialitását, de hát látjuk, hogy ez nem nagyon megy. 2016 nyara óta emeli az irányadó kamatát, az akkor 0,6 százalékos alapkamat 2022 februárjában, épp az orosz támadás előtt egy nappal ugrott 3,40 százalékra. Vagyis az inflációs nyomás már több éve tart. Csak hát az államnak a kordában tartott infláció mindig jó, bármit is kummantson bármilyen miniszter. Amikor elszabadult a pokol - minden fronton -, akkor a jegybank sem tehetett mást, huzigálta fölfelé a kamatot. Ez ideig-óráig az árfolyamot is tartotta. Aztán nagy magabiztosan beröffentette az MNB, hogy lassul a kamatemelési ciklus - miközben az infláció száguld, és mint tudjuk, a jegybank elsődleges célja az infláció normális mederben tartása. Ebből a nagy lassításból aztán lett 125 bázispont, 11,75-ről 13 százalékra ugrott a kamat. Éljen a hitelesség, a jegybankok egyik legerősebb fegyvere.

Doktor Matolcsy ezen a ponton azt mondja, véget ért a kamatemelés - 13 százalék az alapkamat, 15 az infláció, vagyis negatív a reálhozam, a költségvetés romokban, az energiárak miatt az államháztartás finanszírozása egyre nagyobb kihívás. A speki meg azt mondja, fogd meg a söröm. Nesze, itt a 420.

Persze van néhány dolog, amit jobb lett volna nem elcseszni. Jobb lett volna nem arra használni a konjunktúra tíz évét, hogy szartól a versenyzongoráig minden szektorban ott legyen egy rokon, aki közel lehetetlenné teszi a versenyt, hanem esetleg a piacgazdaságra lehetett volna bízni a GDP-alakulását. Jobb lett volna, ha a példátlanul kedvező makrogazdasági környezetben nem barmolja szét az államháztartást a kormány. Az EU a Covidra hivatkozva engedte, hogy az államok az államháztartás terhére mentsék a gazdaságot (meg az embereket), engedte, hogy elszálljon a hiány, ezt pedig Magyarország 2021-ben és 2022-ben arra használta, hogy irdatlan pénzt vert el a választások előtti hangulat javítására abban bízva, hogy majd 2023-tól jön a korrekció.  Jobb lett volna nem gátlástalan módon lenyúlni az uniós pénzeket. Mert most már nincs miből támogatni a gazdaságot. Marad az árstop, a kamatstop, a rezsicsökkentés részbeni megtartása, ami úgy pusztít, mint a magas vérnyomás: láthatatlanul, de biztosan.

Jobb lett volna nem röhögve brüsszelezni abban a hitben, hogy azok úgyse csinálnak semmit. Mert az a helyzet, hogy pillanatnyilag Magyarország az, aki nem csinál semmit. A magyar államnak semmilyen eszköze nincs arra, hogy megvédje a gazdaságot. A költségvetés a széthullás szélén, az önkormányzatok a tönk szélén, a vállalkozások a csőd szélén, a lakosság pedig az út szélén. A magyar állam meg azt mondja, hogy Brüsszel, euró és amúgy meg a jegybank dolga.

Maradjanak velünk!


Ez a Narancs-cikk most véget ért – de még oly sok mindent ajánlunk Önnek! Oknyomozást, riportot, interjúkat, elemzést, okosságot – bizonyosságot arról, hogy nem, a valóság nem veszett el, még ha komplett hivatalok és testületek meg súlyos tízmilliárdok dolgoznak is az eltüntetésén.

Tesszük a dolgunkat. Újságot írunk, hogy kiderítsük a tényeket. Legyen ebben a társunk, segítse a munkánkat, hogy mi is segíthessünk Önnek. Fizessen elő a Narancs digitális változatára!

Jó emberek írják jó embereknek!

Figyelmébe ajánljuk

Jens Lekman: Songs for Other People’s Weddings

„Ha valaha szükséged lenne egy idegenre, hogy énekeljen az esküvődön, akkor szólj nekem” énekelte Jens Lekman az első lemezén. A több mint két évtizede megjelent dal persze nem egy apróhirdetés akart lenni eredetileg, hanem az énekes legkedvesebb témájáról, az elérhetetlen szerelemről szólt.

Péterfy-Novák Éva: A Nevers-vágás

A szerző olyannyira nem bízik az olvasóiban, hogy már az első novella előtt, a mottó vagy az ajánlás helyén elmagyarázza, hogyan kell értelmezni a kötet címét, noha a könyv második felében elhelyezett címadó novella elég egyértelműen kifejti, hogy miről is van szó.

Mocskos játszma

  • SzSz

Shane Black farzsebében több mint harminc éve ott lapul a Play Dirty cím – anno a Halálos fegyver folytatásának szánta. Az eredeti forgatókönyv minden bennfentes szerint zseniális volt, sötétebb, mocskosabb, mint a zsarupáros meséje, ám épp ezért a stúdió, a producer és Richard Donner rendező is elutasította. Black viszont szeret ötleteket újrahasznosítani – ennek belátásához elég csak ránézni filmográfiájára –, így amikor jött a lehetőség, hogy Donald E. Westlake Parker-könyveiből készítsen filmet, gyorsan előkapta a régi címet.

33 változat Haydn-koponyára

Négy év után újra, ugyanott, ugyanazon alkotók közreműködésével mutatták be Esterházy Péter darabját; Kovács D. Dániel rendező a korábbitól alig különböző verziót hozott létre. A 2021-es premiert az író halála után közvetlenül tartották meg, így azt a veszteség drámaisága hatotta át, most viszont új szemszögből lehet(ne) megnézni Haydn koponyáját, és rajta keresztül az egyik legönironikusabb magyar szerzőt.

Suede: Antidepressants

A Brett Anderson vezette Suede nem nagyon tud hibázni a visszatérése óta. A 2010-es években készítettek egy ún. színes albumtrilógiát (Bloodsports, 2013; Night Thoughts, 2016; The Blue Hour, 2018), jelen évtizedben pedig megkezdtek egy újabb, ezúttal fekete-fehér háromrészes sorozatot. Ennek első része volt az Autofiction négy évvel ezelőtt, amelyet a tagok a Suede punklemezének neveztek.

Az elveszett busz

  • - ts -

A katasztrófafilmről okkal gondolhatnánk, hogy rövid idő adatott neki. Fénykorát a hetvenes években élte, de rögtön ki is fáradt, s a kilencvenes évekre már kicsit cikivé is vált. Utána pedig már csak a fejlődő filmkészítési technikák gyakorló pályáján jutott neki szerep.

Rokonidők

Cèdric Klapisch filmjei, legyenek bár kevésbé (Párizs; Tánc az élet) vagy nagyon könnyedek (Lakótársat keresünk és folytatásai), mindig diszkréten szórakoztatók. Ez a felszínes kellemesség árad ebből a távoli rokonok váratlan öröksége köré szerveződő filmből is.