A gyenge forint a kormányzati politika kudarca. Nemcsak azé a politikáé, ami a brüsszeli pénzekért folytatott kuncsorgásban és az orosz seggek kinyalásában merül ki, nem is csak azé, amely esztelen osztogatás révén tákolmánnyá silányította a költségvetést 2021-22-ben. A kormányzati politika nagyjából tíz éve totális tévedés. És ennek jött most el a böjtje. De kurvára.
Teljesen mindegy, mit mond Gulyás Gergely. Ő élő szövet kesztyűbábon, aki azért kapja az aránytalanul magas fizetését, hogy elmondja mindazt a sületlenséget, amit a Karmelitában megfelelő magyarázatnak gondolnak. Hogy ki miatt van, ami nyilván nem miattuk van. Hanem például az euró miatt, ami egy nagy rakás..., nyilván. "Ha a dollár gyengül az euróval szemben, akkor a forint is gyengül az euróval szemben. Jelentős kilengések voltak az elmúlt időszakban, ettől még mindenhol nagy mozgások vannak." Ezt mondta. Trendszinten van összefüggés a két árfolyam között, valóban, ha valakit érdekel, meg tudja nézni az USD/EUR és az EUR/HUF ábrát egy évre. Csak hát az a baj, hogy a cseh korona és a lengyel zloty rohadtul nem ezt az ívet írta le az elmúlt 12 hónapban. Szóval ez nem Newton negyedik törvénye. És az összefüggésnek semmi jelentősége.
Biztos, ami biztos, a Gyurcsány, Soros, háború (vagyis ukránok), Brüsszel, szankciók lista az MNB-vel is bővült, Gulyás szerint ugyanis a beavatkozás a jegybank feladata. Értsd, nem a kormányé. A kormány ugyanis mindent nagyon jól csinált és csinál és csinálni fog.
Jó, valljuk be, nem túlságosan nehéz fogást találni Matolcsy Györgyön és csapatán. Kezdve azzal, hogy amióta a balsors odaszigszalagozta Orbán Viktor kezéhez a stafétát, a forint folyamatosan, az elmúlt öt évben pedig látványosan gyengül. Nem magától. Hanem mert a jegybank hagyta. Talán kicsit más lenne a helyzet, ha nem 350-es árfolyamnál szaladtunk volna bele 2022 februárjába. Tíz éve folyamatosan gyengül a forint, mert az jó az exportnak (persze, a 90 százalékban importvezérelt exportnak), és el lehetett mondani, hogy a Fidesz-kormányok alatt még a jegybank is profitot termel. Amit el lehet verni festményre, szoborra, szőnyegre, ingatlanra és mindenféle hülyeségre, amit most sajnálatos módon nem lehet felhasználni az árfolyam megtartására.
A jegybanknak most kellene megvillantania zsenialitását, de hát látjuk, hogy ez nem nagyon megy. 2016 nyara óta emeli az irányadó kamatát, az akkor 0,6 százalékos alapkamat 2022 februárjában, épp az orosz támadás előtt egy nappal ugrott 3,40 százalékra. Vagyis az inflációs nyomás már több éve tart. Csak hát az államnak a kordában tartott infláció mindig jó, bármit is kummantson bármilyen miniszter. Amikor elszabadult a pokol - minden fronton -, akkor a jegybank sem tehetett mást, huzigálta fölfelé a kamatot. Ez ideig-óráig az árfolyamot is tartotta. Aztán nagy magabiztosan beröffentette az MNB, hogy lassul a kamatemelési ciklus - miközben az infláció száguld, és mint tudjuk, a jegybank elsődleges célja az infláció normális mederben tartása. Ebből a nagy lassításból aztán lett 125 bázispont, 11,75-ről 13 százalékra ugrott a kamat. Éljen a hitelesség, a jegybankok egyik legerősebb fegyvere.
Doktor Matolcsy ezen a ponton azt mondja, véget ért a kamatemelés - 13 százalék az alapkamat, 15 az infláció, vagyis negatív a reálhozam, a költségvetés romokban, az energiárak miatt az államháztartás finanszírozása egyre nagyobb kihívás. A speki meg azt mondja, fogd meg a söröm. Nesze, itt a 420.
Persze van néhány dolog, amit jobb lett volna nem elcseszni. Jobb lett volna nem arra használni a konjunktúra tíz évét, hogy szartól a versenyzongoráig minden szektorban ott legyen egy rokon, aki közel lehetetlenné teszi a versenyt, hanem esetleg a piacgazdaságra lehetett volna bízni a GDP-alakulását. Jobb lett volna, ha a példátlanul kedvező makrogazdasági környezetben nem barmolja szét az államháztartást a kormány. Az EU a Covidra hivatkozva engedte, hogy az államok az államháztartás terhére mentsék a gazdaságot (meg az embereket), engedte, hogy elszálljon a hiány, ezt pedig Magyarország 2021-ben és 2022-ben arra használta, hogy irdatlan pénzt vert el a választások előtti hangulat javítására abban bízva, hogy majd 2023-tól jön a korrekció. Jobb lett volna nem gátlástalan módon lenyúlni az uniós pénzeket. Mert most már nincs miből támogatni a gazdaságot. Marad az árstop, a kamatstop, a rezsicsökkentés részbeni megtartása, ami úgy pusztít, mint a magas vérnyomás: láthatatlanul, de biztosan.
Jobb lett volna nem röhögve brüsszelezni abban a hitben, hogy azok úgyse csinálnak semmit. Mert az a helyzet, hogy pillanatnyilag Magyarország az, aki nem csinál semmit. A magyar államnak semmilyen eszköze nincs arra, hogy megvédje a gazdaságot. A költségvetés a széthullás szélén, az önkormányzatok a tönk szélén, a vállalkozások a csőd szélén, a lakosság pedig az út szélén. A magyar állam meg azt mondja, hogy Brüsszel, euró és amúgy meg a jegybank dolga.
