Nem lépegyszerre

  • 2002. március 7.

Publicisztika

Ezután minden hiába: az újoncok hozhatják a hamis papírt az öröklött elmebajról, a súlyos krumplihéj- és Wim-allergiáról, a krónikus társadalmi beilleszkedési zavarokról (klasszikus idióma, túlélte a Kádár-kort), mindnek megtalálják a helyét a seregben - akinek meg mégsem, az örülhet, ha jogosítványa elvesztése nyomán legalább a szavazati joga megmarad. Nem véletlen a legfelsőbb szintről sugalmazott kormányzati akarat: hazánk fiatalsága mostanában nem rajong túlzottan a katonáskodásért, ami kevéssé érthető, hiszen mi is lehetne szebb e hazában, mint eltölteni 6-8 hónapot kannásboros katatóniában, gyakorló elmebetegek társaságában, s közben hozzászokni a gondolathoz, hogy hátralévő életünkben is ezekhez hasonló pszichopaták fognak parancsolgatni. Mindez persze korántsem véletlen: a civilizációs betegségként jelentkező puhányság mellett joggal hibáztatható a defetista, uszító propaganda és a deheroizáló történeti iskola is, melyek folyton csak az elvesztett háborúkkal jönnek, pedig, ahogy a megszállott totózók is tudják, egyszer minden rossz sorozat megszakad (előbb-utóbb valaki biztosan beleszalad majd a nyitott késbe).

n Ezután minden hiába: az újoncok hozhatják a hamis papírt az öröklött elmebajról, a súlyos krumplihéj- és Wim-allergiáról, a krónikus társadalmi beilleszkedési zavarokról (klasszikus idióma, túlélte a Kádár-kort), mindnek megtalálják a helyét a seregben - akinek meg mégsem, az örülhet, ha jogosítványa elvesztése nyomán legalább a szavazati joga megmarad. Nem véletlen a legfelsőbb szintről sugalmazott kormányzati akarat: hazánk fiatalsága mostanában nem rajong túlzottan a katonáskodásért, ami kevéssé érthető, hiszen mi is lehetne szebb e hazában, mint eltölteni 6-8 hónapot kannásboros katatóniában, gyakorló elmebetegek társaságában, s közben hozzászokni a gondolathoz, hogy hátralévő életünkben is ezekhez hasonló pszichopaták fognak parancsolgatni. Mindez persze korántsem véletlen: a civilizációs betegségként jelentkező puhányság mellett joggal hibáztatható a defetista, uszító propaganda és a deheroizáló történeti iskola is, melyek folyton csak az elvesztett háborúkkal jönnek, pedig, ahogy a megszállott totózók is tudják, egyszer minden rossz sorozat megszakad (előbb-utóbb valaki biztosan beleszalad majd a nyitott késbe).

Nem is az a nagy baj a sok nyomorult szimulánssal (kezelésükre lásd: Svejk - kininnyalóka, beöntés, gyomormosás), hogy megkerülik a katonaságot, úgy is, mint vezető államférfiaink szerint nélkülözhetetlen szocializációs fázist. Hanem az, hogy ezáltal nem sajátítják el, nem alakítják ki azon készségeket és lelki beidegződéseket, melyek nélkül például a jelenlegi kormány működése elvesztené minden értelmét - legalábbis a külvilág, a befogadók felé. Kellő örömkatonai tapasztalat híján nem értik, hogy miért gurítják a szögletest, és miért viszik a gömbölyűt - pedig nyilvánvaló: ha mindent visznek, ami nincs lebetonozva vagy leszögezve, akkor a többi már csak részletkérdés. Ha hiányzik a kellő tréning, amely a repetitív butaság elviseléséhez kell, akkor a puhány elájul a zászlóátadáson vagy a kolbásztöltésen, a körmeneten vagy az 1082. fröccsöntött Szt. István avatásán. Az ilyen ember fel nem tudja fogni, miért vezetik hazánkat, nem is csekély számban, deliráló idióták, mint ahogy homályban marad számára, hogyan, s főként kinek a jóvoltából kerülhetett a HM élére két ekkora inkompetens balfék, s persze azt sem fogja megérteni, hogy ha egyszer zászlóalj-KISZ-titkári szinten megrekedt vezetői gondos munkával elszabotálták a haderőreformot, akkor most miért neki, a legszívesebben lábával szavazó, potenciális alkoholbetegnek kell megszívnia az egészet? S legfőképpen: ha egyszer hetvenes IQ alatt nem lehet valaki sorozott katona, akkor miért nem érvényesül ez a limit felsőbb szinteken is - különös tekintettel a tágan értelmezett parancsnoki karra?

Figyelmébe ajánljuk

Jön a bolond!

  • - turcsányi -

William McKinley-vel jól elbánt Hollywood. Az Egyesült Államok 25. elnöke mind ez idáig az egyetlen, aki merénylet áldozataként négy elhunyt potus közül nem kapott játékfilmet, de még csak egy részletet, epizódot sem.

Út a féktelenbe

Már a Lumière testvérek egyik első filmfelvételén, 1895-ben is egy érkező vonat látványa rémisztette halálra a párizsi közönséget.

Cica az istállóban

„Attól, hogy egy kóbor macska a Spanyol Lovasiskola istállójában szüli meg a kiscicáit, még nem lesznek lipicaiak” – imigyen szólt egy névtelen kommentelő a film rendezőjének honosítási ügyét olvasva.

A hegyek hangja

„Ez a zene nem arra való, hogy hallgassuk, hanem arra, hogy táncoljunk rá” – magyarázza a film – eredeti címén, a Sirāt – egyik szereplője a sivatagi rave-partyban eltűnt lánya után kutató Luisnak (Sergi López) a film magját alkotó technozene értelmét. Az apa fiával, Estebannal (Bruno Núñez Arjona) és kutyájukkal, Pipával érkezik a marokkói sivatag közepén rendezett illegális rave-fesztiválra, hogy elszántan, de teljesen felkészületlenül előkerítse Mart.

A jóság hímpora

Krasznahorkai László első poszt-Nobel-regénye játékos, bonyolult, színpompás mű. Főszereplője egy múzeumi lepketudós, entomológus (azaz a rovartan szakértője), akit váratlanul egy bonyolult elméleti problémával keres meg a munkájában elakadt író, bizonyos Krasznahorkai László, aki kísértetiesen emlékeztet a nyilvános fellépésekből és megnyilatkozásokból ismert Krasznahorkai Lászlóra.