Nicsak, ki beszél

  • 1997. február 13.

Publicisztika

Horn Gyula nehézkes, számos egyeztetési hibával súlyosbított beszédmódja, groteszk gesztusai unalomig ismertek. Amit azonban az Országgyűlés hétfői munkanapján bemutatott, az miniszterelnökségének eddigi legkínosabb produkciója volt. Harminc perc húsz másodpercig beszélt folyamatosan anélkül, hogy mondandója a szövegkoherencia legelemibb feltételeinek megfelelt volna. Kormánya teljesítményének, az úgynevezett stabilizációnak az értékelésekor, úgy-ahogy, hozta azt a nívót, amit mondjuk egy nyolcvanas évekbeli pártkongresszus megkövetelt a kiválasztott kádertől (
Horn Gyula nehézkes, számos egyeztetési hibával súlyosbított beszédmódja, groteszk gesztusai unalomig ismertek. Amit azonban az Országgyűlés hétfői munkanapján bemutatott, az miniszterelnökségének eddigi legkínosabb produkciója volt. Harminc perc húsz másodpercig beszélt folyamatosan anélkül, hogy mondandója a szövegkoherencia legelemibb feltételeinek megfelelt volna. Kormánya teljesítményének, az úgynevezett stabilizációnak az értékelésekor, úgy-ahogy, hozta azt a nívót, amit mondjuk egy nyolcvanas évekbeli pártkongresszus megkövetelt a kiválasztott kádertől (nehézségek, áldozatok, de előttünk a jövő, ilyenek). Beszédének ama része viszont, amelyben a magyar társadalmat kísérelte, úgymond, megszólítani, még az előbbi elvárásnak sem tudott megfelelni: megígérte, hogy idén jobb lesz a magas vérnyomásúaknak meg a cukorbetegeknek is; megköszönte a lakosságnak, hogy elviseli kormányát; kifejezte háláját az egyházaknak, amiért lelki vigaszt, támaszt nyújtanak a nehéz időkben; majd felkérte a Magyar Tudományos Akadémiát, hogy a magyar nyelv tisztaságát védendő segítse a kormány erőfeszítéseit, mert ő, Horn Gyula miniszterelnök úgy látja, ami a médiákban megy e téren, az tarthatatlan. És így tovább, és így tovább.

A Szokai-Tocsik-ügy árnyékában, a botrányban elsősorban érintett párt elnökeként, természetesen nem lehetett hallgatni; ám ebben Horn semmi újat nem mondott: a kormány szorgalmazza a teljes körű vizsgálatot. Ugyanakkor a miniszterelnöki beszéd sokkal inkább tűnt egy bajba jutott ember védekezésének, mint egy politikailag szorult helyzetbe került pártvezér manőverezésének. Horn az átlagosnál többet foglalkozott saját személyével: a tizenvalahanyadik perc magasságában például, lényegében minden átmenet nélkül, arról kezdett értekezni, hogy ő törvénytisztelő állampolgárként alávetette magát az átvilágító bírák vizsgálatának. Ugyan miért volt ez fontos egy, az ország jelenlegi helyzetét értékelni óhajtó beszédben?

A pártban egyre nyíltabban beszélnek arról, hogy nem szabad Hornnal nekivágni 1998-nak. A Magyar Köztársaság miniszterelnöke hétfőn szánalmas ember benyomását keltette. Mint akinek már nem sok van hátra.

Figyelmébe ajánljuk

Megjött Barba papa

A Kőszegi Várszínház méretes színpada, több száz fős nézőtere és a Rózsavölgyi Szalon intim kávéház-színháza között igen nagy a különbség. Mégis működni látszik az a modell, hogy a kőszegi nagyszínpadon nyáron bemutatott darabokat ősztől a pesti szalonban játsszák. 

Fűző nélkül

Berlin, Du bist so wunderbar – fogad a híres dal, amelynek a karrierje egy német sörreklámból indult. Nehéz is lenne másképpen összefoglalni a város hangulatát, amelyet az itthon alig ismert grafikus, illusztrátor és divatfotós Santhó Imre munkássága is visszatükröz.

Gyógyító morajlás

Noha a szerző hosszú évek óta publikál, a kötet harminckét, három ciklusba rendezett verse közül mindössze három – a Vénasszonyok nyara után, a Hidegűző és A madár mindig én voltam – jelent meg korábban. Maguk a szövegek egységes világot alkotnak. 

Elmondható

  • Pálos György

A dán szerzőnek ez a tizedik regénye, ám az első, amely magyarul is olvasható. Thorup írásainak fókuszában főként nők állnak, ez a műve is ezt a hagyományt követi. A történet 1942-ben, Dánia német megszállása után két évvel indul.

Gyulladáspont

Első ránézésre egy tipikus presztízskrimi jegyeit mutatja Dennis Lehane minisorozata: ellentétes temperamentumú nyomozópáros, sötétszürke tónusok, az Ügy, a magánélet és a lassacskán feltáruló múltbeli traumák kényelmetlen összefonódásai.

Londoni randevúk

„Ne ijedjetek meg, de azt hiszem, én vagyok a generációm hangja. Vagyis valamelyik generációé” – fogalmazott Hannah Horvath a Csajok első részében. A 2012–2017 között futó, hat évadot megélő sorozatban Lena Dunham pont így tett: hangot adott azoknak a fiataloknak, akiknek mindennél nagyobb szabadságot és jólétet ígértek, ám a világválság ennek az anyagi, az egzisztenciális szorongás pedig a lelki fedezetét egyszerűen felélte.

Mármint

A hullamosói szakma aránylag ritkán szerepel fiatalemberek vágyálmai közt. Először el is hányja magát Szofiane, a tanulmányait hanyagoló, ezért az idegenrendészet látókörébe kerülvén egy muszlim temetkezési cégnél munkát vállalni kénytelen arab aranyifjú.

Tíz vállalás

Bevált recept az ifjúsági regényekben, hogy a szerző a gyerekközösség fejlődésén keresztül fejti ki mondanivalóját. A nyári szünidőre a falusi nagymamához kitelepített nagyvárosi rosszcsontoknak az új környezetben kell rádöbbenniük arra, hogy vannak magasztosabb cselekedetek is a szomszéd bosszantásánál vagy az énekesmadár lecsúzlizásánál. Lehet tűzifát aprítani, visszavinni az üres üvegeket, és megmenteni a kocsiból kidobott kutyakölyköt. Ha mindez közösségben történik, még jobb.