Nicsak, ki beszél

  • 1997. február 13.

Publicisztika

Horn Gyula nehézkes, számos egyeztetési hibával súlyosbított beszédmódja, groteszk gesztusai unalomig ismertek. Amit azonban az Országgyűlés hétfői munkanapján bemutatott, az miniszterelnökségének eddigi legkínosabb produkciója volt. Harminc perc húsz másodpercig beszélt folyamatosan anélkül, hogy mondandója a szövegkoherencia legelemibb feltételeinek megfelelt volna. Kormánya teljesítményének, az úgynevezett stabilizációnak az értékelésekor, úgy-ahogy, hozta azt a nívót, amit mondjuk egy nyolcvanas évekbeli pártkongresszus megkövetelt a kiválasztott kádertől (
Horn Gyula nehézkes, számos egyeztetési hibával súlyosbított beszédmódja, groteszk gesztusai unalomig ismertek. Amit azonban az Országgyűlés hétfői munkanapján bemutatott, az miniszterelnökségének eddigi legkínosabb produkciója volt. Harminc perc húsz másodpercig beszélt folyamatosan anélkül, hogy mondandója a szövegkoherencia legelemibb feltételeinek megfelelt volna. Kormánya teljesítményének, az úgynevezett stabilizációnak az értékelésekor, úgy-ahogy, hozta azt a nívót, amit mondjuk egy nyolcvanas évekbeli pártkongresszus megkövetelt a kiválasztott kádertől (nehézségek, áldozatok, de előttünk a jövő, ilyenek). Beszédének ama része viszont, amelyben a magyar társadalmat kísérelte, úgymond, megszólítani, még az előbbi elvárásnak sem tudott megfelelni: megígérte, hogy idén jobb lesz a magas vérnyomásúaknak meg a cukorbetegeknek is; megköszönte a lakosságnak, hogy elviseli kormányát; kifejezte háláját az egyházaknak, amiért lelki vigaszt, támaszt nyújtanak a nehéz időkben; majd felkérte a Magyar Tudományos Akadémiát, hogy a magyar nyelv tisztaságát védendő segítse a kormány erőfeszítéseit, mert ő, Horn Gyula miniszterelnök úgy látja, ami a médiákban megy e téren, az tarthatatlan. És így tovább, és így tovább.

A Szokai-Tocsik-ügy árnyékában, a botrányban elsősorban érintett párt elnökeként, természetesen nem lehetett hallgatni; ám ebben Horn semmi újat nem mondott: a kormány szorgalmazza a teljes körű vizsgálatot. Ugyanakkor a miniszterelnöki beszéd sokkal inkább tűnt egy bajba jutott ember védekezésének, mint egy politikailag szorult helyzetbe került pártvezér manőverezésének. Horn az átlagosnál többet foglalkozott saját személyével: a tizenvalahanyadik perc magasságában például, lényegében minden átmenet nélkül, arról kezdett értekezni, hogy ő törvénytisztelő állampolgárként alávetette magát az átvilágító bírák vizsgálatának. Ugyan miért volt ez fontos egy, az ország jelenlegi helyzetét értékelni óhajtó beszédben?

A pártban egyre nyíltabban beszélnek arról, hogy nem szabad Hornnal nekivágni 1998-nak. A Magyar Köztársaság miniszterelnöke hétfőn szánalmas ember benyomását keltette. Mint akinek már nem sok van hátra.

Figyelmébe ajánljuk

Valóra vált forgatókönyv

1984-ben került a mozikba Rob Reiner első filmje, A turné (This Is Spinal Tap). Az áldokumentumfilm egyik főszereplője maga a rendező volt, aki az éppen amerikai turnén levő fiktív brit hard rock zenekar, a Spinal Tap történetét próbálta kibogozni.

Nézőpont

A filozófus-író (Denis Podaly­dès) tüdeje és mája közt apró kis foltot mutat ki az MRI-vizsgálat, de biztosítják afelől, hogy (egyelőre!) nem veszélyes a dolog.

Amikor győznek a hippik

  • - turcsányi -

Blaze Foley-nak volt egy kabátja. Ha egészen pontosak akarunk lenni, ez az egy kabátja volt neki – ez sem túl jó bőrben. Az ujját például vastag ezüstszínű ragasztószalaggal kellett megerősíteni, jól körbetekerni, mindkettőt – hogy le ne essenek.

Hibamátrix

  • Dékei Krisztina

Szűcs művészete a klasszikus, realista festészeti hagyományokon alapul, de távol áll a „valóságtól”.

Ozmózisok

Nádas Péter e hosszú, több mint négyszáz oldalas memoárját Mészöly Miklós, Polcz Alaine és Esterházy Péter köré fűzi föl. Könyvének témája négyük viszonya, vonzásaik és választásaik, személyiségük szerkezetének összeillő és egymáshoz nem illeszkedő elemei. És a háttérben természetesen ott van a korszak, a lassú hetvenes–nyolcvanas évek a kádári provinciában.

Mozaikkockák

A hazai neoavantgárd egyik meghatározó alakjaként Erdély Miklós (1928–1986) a sok műfajban alkotó, polihisztor művészek közé tartozott.

Abúzus, család

  • Balogh Magdolna

Egyéni hangú, markáns képviselője Ivana Dobrakovová a szlovák kritika által expat-prózaként emlegetett prózai iránynak. Ezzel az angol „expatriate”, azaz tartósan vagy ideiglenesen külföldön élő szóból eredő kifejezéssel azokra a művekre utalnak, amelyek a rendszerváltozás adta lehetőségekkel élve külföldön szerencsét próbáló fiatalok problémáiról beszélnek.