Vitassuk meg a feldolgozatlan történelmi problémákat!

  • 1997. február 13.

Publicisztika

A Népszabadságba néha olyan hülye emberek írnak cikkeket, hogy a fal adja a másikat, de mindegy tulajdonképpen, mert hülyéből más lapoknál is akad szép számmal, sőt a fajlagos hülye-szám a Népszabadságnál még biztos alacsonyabb is, mint más lapoknál, nincs az a statisztika, ami ezt ne mutatná ki. De hogy von Dönitz admirális épp a Népszabadság
A Népszabadságba néha olyan hülye emberek írnak cikkeket, hogy a fal adja a másikat, de mindegy tulajdonképpen, mert hülyéből más lapoknál is akad szép számmal, sőt a fajlagos hülye-szám a Népszabadságnál még biztos alacsonyabb is, mint más lapoknál, nincs az a statisztika, ami ezt ne mutatná ki. De hogy von Dönitz admirális épp a Népszabadság Érvek, vélemények rovatában (tényleg nem a cseszegetés kedvéért mondjuk, de szerkeszti: Miklós Gábor) lel két hű barátra, az azért mégiscsak, fogalmazzunk így, váratlan kissé. A két illető, írjuk ide a nevüket is: Számvéber Norbert és Keresztes Lajos, a magyarországi SS-nyugdíjak kapcsán tesz nagy lépést a történelmi tisztánlátás felé. Többek közt azt írják a lap hétfői (február 10.) számában, hogy "a nyugati szövetségesekkel szemben földön, levegőben és vízen a német csapatok tartják magukat az előírásokhoz (ti. a nemzetközi hadijog előírásaihoz). Ezt a tengeralattjáró-háború kapcsán Nürnbergben Dönitz bizonyította is", valamint "a megszállói feladatokra - melyet döntően helyiekből toborzott csapatok láttak el - számban elégtelen, pszichológiailag felkészületlen emberanyaga a hágai megállapodással ellentétes, az erőszak állandó eszkalációjában érdekelt partizán harcmodorra hasonlóan kegyetlen eszközökkel válaszolt" (sic). Ez a mondat többé-kevésbé értelmetlen, annyi azonban valószínűnek tűnik, hogy a két szerző úgy képzeli, hogy a szegény, pszichológiailag felkészületlen SS - a szívnek kell megszakadni - csak a partizánok kegyetlen harcmodorára válaszolt. Például a kegyetlen zsidó fűszeres partizánok meg háziorvos partizánok kegyetlen harcmodorára. És a kegyetlen lengyel, jugoszláv, szovjet partizánok voltak érdekeltek az "erőszak eszkalációjában", a jugoszláviai falvakban kedves szokásként dívó tizedelésekben meg az ukrajnai és belorussziai akasztottak erdejében. És egyébként is, írják a szerzők, a keleti fronton "a sztálini hadviselés miatt szó sem lehetett a játékszabályok betartásáról". Na ja. Ha csak amiatt nem. Maguktól ez az egész szinte eszükbe sem jutott volna. Sőt. Ha nincs Sztálin, az SS csokit osztani jön a keleti frontra.

Vannak országok, hogy ne menjünk nagyon messzire: Németország, ahol az ehhez hasonló állítások szerzői jogáért becsukják a tulajdonost. Nálunk nem. Számvéber és Keresztes, e két derék SS-apologéta, akik persze csak tisztázó szándékú felszólalást eszközöltek, az újság tanúsága szerint az ELTE Politikaelméleti Tanszékén valamik. Hogy mik, az nem derül ki.

Még az is lehet, hogy tanítanak.

Figyelmébe ajánljuk

Egy szatyor fing-e vagy?

Ebben az országban alighanem Sulyok Tamásnak lenne a legtöbb esélye szabad embernek lenni, és visszautasítani azt a dilemmát, amit ez a rendszer a magyar népnek kínál.