Vitassuk meg a feldolgozatlan történelmi problémákat!

  • 1997. február 13.

Publicisztika

A Népszabadságba néha olyan hülye emberek írnak cikkeket, hogy a fal adja a másikat, de mindegy tulajdonképpen, mert hülyéből más lapoknál is akad szép számmal, sőt a fajlagos hülye-szám a Népszabadságnál még biztos alacsonyabb is, mint más lapoknál, nincs az a statisztika, ami ezt ne mutatná ki. De hogy von Dönitz admirális épp a Népszabadság
A Népszabadságba néha olyan hülye emberek írnak cikkeket, hogy a fal adja a másikat, de mindegy tulajdonképpen, mert hülyéből más lapoknál is akad szép számmal, sőt a fajlagos hülye-szám a Népszabadságnál még biztos alacsonyabb is, mint más lapoknál, nincs az a statisztika, ami ezt ne mutatná ki. De hogy von Dönitz admirális épp a Népszabadság Érvek, vélemények rovatában (tényleg nem a cseszegetés kedvéért mondjuk, de szerkeszti: Miklós Gábor) lel két hű barátra, az azért mégiscsak, fogalmazzunk így, váratlan kissé. A két illető, írjuk ide a nevüket is: Számvéber Norbert és Keresztes Lajos, a magyarországi SS-nyugdíjak kapcsán tesz nagy lépést a történelmi tisztánlátás felé. Többek közt azt írják a lap hétfői (február 10.) számában, hogy "a nyugati szövetségesekkel szemben földön, levegőben és vízen a német csapatok tartják magukat az előírásokhoz (ti. a nemzetközi hadijog előírásaihoz). Ezt a tengeralattjáró-háború kapcsán Nürnbergben Dönitz bizonyította is", valamint "a megszállói feladatokra - melyet döntően helyiekből toborzott csapatok láttak el - számban elégtelen, pszichológiailag felkészületlen emberanyaga a hágai megállapodással ellentétes, az erőszak állandó eszkalációjában érdekelt partizán harcmodorra hasonlóan kegyetlen eszközökkel válaszolt" (sic). Ez a mondat többé-kevésbé értelmetlen, annyi azonban valószínűnek tűnik, hogy a két szerző úgy képzeli, hogy a szegény, pszichológiailag felkészületlen SS - a szívnek kell megszakadni - csak a partizánok kegyetlen harcmodorára válaszolt. Például a kegyetlen zsidó fűszeres partizánok meg háziorvos partizánok kegyetlen harcmodorára. És a kegyetlen lengyel, jugoszláv, szovjet partizánok voltak érdekeltek az "erőszak eszkalációjában", a jugoszláviai falvakban kedves szokásként dívó tizedelésekben meg az ukrajnai és belorussziai akasztottak erdejében. És egyébként is, írják a szerzők, a keleti fronton "a sztálini hadviselés miatt szó sem lehetett a játékszabályok betartásáról". Na ja. Ha csak amiatt nem. Maguktól ez az egész szinte eszükbe sem jutott volna. Sőt. Ha nincs Sztálin, az SS csokit osztani jön a keleti frontra.

Vannak országok, hogy ne menjünk nagyon messzire: Németország, ahol az ehhez hasonló állítások szerzői jogáért becsukják a tulajdonost. Nálunk nem. Számvéber és Keresztes, e két derék SS-apologéta, akik persze csak tisztázó szándékú felszólalást eszközöltek, az újság tanúsága szerint az ELTE Politikaelméleti Tanszékén valamik. Hogy mik, az nem derül ki.

Még az is lehet, hogy tanítanak.

Figyelmébe ajánljuk

Megjött Barba papa

A Kőszegi Várszínház méretes színpada, több száz fős nézőtere és a Rózsavölgyi Szalon intim kávéház-színháza között igen nagy a különbség. Mégis működni látszik az a modell, hogy a kőszegi nagyszínpadon nyáron bemutatott darabokat ősztől a pesti szalonban játsszák. 

Fűző nélkül

Berlin, Du bist so wunderbar – fogad a híres dal, amelynek a karrierje egy német sörreklámból indult. Nehéz is lenne másképpen összefoglalni a város hangulatát, amelyet az itthon alig ismert grafikus, illusztrátor és divatfotós Santhó Imre munkássága is visszatükröz.

Gyógyító morajlás

Noha a szerző hosszú évek óta publikál, a kötet harminckét, három ciklusba rendezett verse közül mindössze három – a Vénasszonyok nyara után, a Hidegűző és A madár mindig én voltam – jelent meg korábban. Maguk a szövegek egységes világot alkotnak. 

Elmondható

  • Pálos György

A dán szerzőnek ez a tizedik regénye, ám az első, amely magyarul is olvasható. Thorup írásainak fókuszában főként nők állnak, ez a műve is ezt a hagyományt követi. A történet 1942-ben, Dánia német megszállása után két évvel indul.

Gyulladáspont

Első ránézésre egy tipikus presztízskrimi jegyeit mutatja Dennis Lehane minisorozata: ellentétes temperamentumú nyomozópáros, sötétszürke tónusok, az Ügy, a magánélet és a lassacskán feltáruló múltbeli traumák kényelmetlen összefonódásai.

Londoni randevúk

„Ne ijedjetek meg, de azt hiszem, én vagyok a generációm hangja. Vagyis valamelyik generációé” – fogalmazott Hannah Horvath a Csajok első részében. A 2012–2017 között futó, hat évadot megélő sorozatban Lena Dunham pont így tett: hangot adott azoknak a fiataloknak, akiknek mindennél nagyobb szabadságot és jólétet ígértek, ám a világválság ennek az anyagi, az egzisztenciális szorongás pedig a lelki fedezetét egyszerűen felélte.

Mármint

A hullamosói szakma aránylag ritkán szerepel fiatalemberek vágyálmai közt. Először el is hányja magát Szofiane, a tanulmányait hanyagoló, ezért az idegenrendészet látókörébe kerülvén egy muszlim temetkezési cégnél munkát vállalni kénytelen arab aranyifjú.

Tíz vállalás

Bevált recept az ifjúsági regényekben, hogy a szerző a gyerekközösség fejlődésén keresztül fejti ki mondanivalóját. A nyári szünidőre a falusi nagymamához kitelepített nagyvárosi rosszcsontoknak az új környezetben kell rádöbbenniük arra, hogy vannak magasztosabb cselekedetek is a szomszéd bosszantásánál vagy az énekesmadár lecsúzlizásánál. Lehet tűzifát aprítani, visszavinni az üres üvegeket, és megmenteni a kocsiból kidobott kutyakölyköt. Ha mindez közösségben történik, még jobb.