Vitassuk meg a feldolgozatlan történelmi problémákat!

  • 1997. február 13.

Publicisztika

A Népszabadságba néha olyan hülye emberek írnak cikkeket, hogy a fal adja a másikat, de mindegy tulajdonképpen, mert hülyéből más lapoknál is akad szép számmal, sőt a fajlagos hülye-szám a Népszabadságnál még biztos alacsonyabb is, mint más lapoknál, nincs az a statisztika, ami ezt ne mutatná ki. De hogy von Dönitz admirális épp a Népszabadság
A Népszabadságba néha olyan hülye emberek írnak cikkeket, hogy a fal adja a másikat, de mindegy tulajdonképpen, mert hülyéből más lapoknál is akad szép számmal, sőt a fajlagos hülye-szám a Népszabadságnál még biztos alacsonyabb is, mint más lapoknál, nincs az a statisztika, ami ezt ne mutatná ki. De hogy von Dönitz admirális épp a Népszabadság Érvek, vélemények rovatában (tényleg nem a cseszegetés kedvéért mondjuk, de szerkeszti: Miklós Gábor) lel két hű barátra, az azért mégiscsak, fogalmazzunk így, váratlan kissé. A két illető, írjuk ide a nevüket is: Számvéber Norbert és Keresztes Lajos, a magyarországi SS-nyugdíjak kapcsán tesz nagy lépést a történelmi tisztánlátás felé. Többek közt azt írják a lap hétfői (február 10.) számában, hogy "a nyugati szövetségesekkel szemben földön, levegőben és vízen a német csapatok tartják magukat az előírásokhoz (ti. a nemzetközi hadijog előírásaihoz). Ezt a tengeralattjáró-háború kapcsán Nürnbergben Dönitz bizonyította is", valamint "a megszállói feladatokra - melyet döntően helyiekből toborzott csapatok láttak el - számban elégtelen, pszichológiailag felkészületlen emberanyaga a hágai megállapodással ellentétes, az erőszak állandó eszkalációjában érdekelt partizán harcmodorra hasonlóan kegyetlen eszközökkel válaszolt" (sic). Ez a mondat többé-kevésbé értelmetlen, annyi azonban valószínűnek tűnik, hogy a két szerző úgy képzeli, hogy a szegény, pszichológiailag felkészületlen SS - a szívnek kell megszakadni - csak a partizánok kegyetlen harcmodorára válaszolt. Például a kegyetlen zsidó fűszeres partizánok meg háziorvos partizánok kegyetlen harcmodorára. És a kegyetlen lengyel, jugoszláv, szovjet partizánok voltak érdekeltek az "erőszak eszkalációjában", a jugoszláviai falvakban kedves szokásként dívó tizedelésekben meg az ukrajnai és belorussziai akasztottak erdejében. És egyébként is, írják a szerzők, a keleti fronton "a sztálini hadviselés miatt szó sem lehetett a játékszabályok betartásáról". Na ja. Ha csak amiatt nem. Maguktól ez az egész szinte eszükbe sem jutott volna. Sőt. Ha nincs Sztálin, az SS csokit osztani jön a keleti frontra.

Vannak országok, hogy ne menjünk nagyon messzire: Németország, ahol az ehhez hasonló állítások szerzői jogáért becsukják a tulajdonost. Nálunk nem. Számvéber és Keresztes, e két derék SS-apologéta, akik persze csak tisztázó szándékú felszólalást eszközöltek, az újság tanúsága szerint az ELTE Politikaelméleti Tanszékén valamik. Hogy mik, az nem derül ki.

Még az is lehet, hogy tanítanak.

Figyelmébe ajánljuk