Vitassuk meg a feldolgozatlan történelmi problémákat!

  • 1997. február 13.

Publicisztika

A Népszabadságba néha olyan hülye emberek írnak cikkeket, hogy a fal adja a másikat, de mindegy tulajdonképpen, mert hülyéből más lapoknál is akad szép számmal, sőt a fajlagos hülye-szám a Népszabadságnál még biztos alacsonyabb is, mint más lapoknál, nincs az a statisztika, ami ezt ne mutatná ki. De hogy von Dönitz admirális épp a Népszabadság
A Népszabadságba néha olyan hülye emberek írnak cikkeket, hogy a fal adja a másikat, de mindegy tulajdonképpen, mert hülyéből más lapoknál is akad szép számmal, sőt a fajlagos hülye-szám a Népszabadságnál még biztos alacsonyabb is, mint más lapoknál, nincs az a statisztika, ami ezt ne mutatná ki. De hogy von Dönitz admirális épp a Népszabadság Érvek, vélemények rovatában (tényleg nem a cseszegetés kedvéért mondjuk, de szerkeszti: Miklós Gábor) lel két hű barátra, az azért mégiscsak, fogalmazzunk így, váratlan kissé. A két illető, írjuk ide a nevüket is: Számvéber Norbert és Keresztes Lajos, a magyarországi SS-nyugdíjak kapcsán tesz nagy lépést a történelmi tisztánlátás felé. Többek közt azt írják a lap hétfői (február 10.) számában, hogy "a nyugati szövetségesekkel szemben földön, levegőben és vízen a német csapatok tartják magukat az előírásokhoz (ti. a nemzetközi hadijog előírásaihoz). Ezt a tengeralattjáró-háború kapcsán Nürnbergben Dönitz bizonyította is", valamint "a megszállói feladatokra - melyet döntően helyiekből toborzott csapatok láttak el - számban elégtelen, pszichológiailag felkészületlen emberanyaga a hágai megállapodással ellentétes, az erőszak állandó eszkalációjában érdekelt partizán harcmodorra hasonlóan kegyetlen eszközökkel válaszolt" (sic). Ez a mondat többé-kevésbé értelmetlen, annyi azonban valószínűnek tűnik, hogy a két szerző úgy képzeli, hogy a szegény, pszichológiailag felkészületlen SS - a szívnek kell megszakadni - csak a partizánok kegyetlen harcmodorára válaszolt. Például a kegyetlen zsidó fűszeres partizánok meg háziorvos partizánok kegyetlen harcmodorára. És a kegyetlen lengyel, jugoszláv, szovjet partizánok voltak érdekeltek az "erőszak eszkalációjában", a jugoszláviai falvakban kedves szokásként dívó tizedelésekben meg az ukrajnai és belorussziai akasztottak erdejében. És egyébként is, írják a szerzők, a keleti fronton "a sztálini hadviselés miatt szó sem lehetett a játékszabályok betartásáról". Na ja. Ha csak amiatt nem. Maguktól ez az egész szinte eszükbe sem jutott volna. Sőt. Ha nincs Sztálin, az SS csokit osztani jön a keleti frontra.

Vannak országok, hogy ne menjünk nagyon messzire: Németország, ahol az ehhez hasonló állítások szerzői jogáért becsukják a tulajdonost. Nálunk nem. Számvéber és Keresztes, e két derék SS-apologéta, akik persze csak tisztázó szándékú felszólalást eszközöltek, az újság tanúsága szerint az ELTE Politikaelméleti Tanszékén valamik. Hogy mik, az nem derül ki.

Még az is lehet, hogy tanítanak.

Figyelmébe ajánljuk

Jens Lekman: Songs for Other People’s Weddings

„Ha valaha szükséged lenne egy idegenre, hogy énekeljen az esküvődön, akkor szólj nekem” énekelte Jens Lekman az első lemezén. A több mint két évtizede megjelent dal persze nem egy apróhirdetés akart lenni eredetileg, hanem az énekes legkedvesebb témájáról, az elérhetetlen szerelemről szólt.

Péterfy-Novák Éva: A Nevers-vágás

A szerző olyannyira nem bízik az olvasóiban, hogy már az első novella előtt, a mottó vagy az ajánlás helyén elmagyarázza, hogyan kell értelmezni a kötet címét, noha a könyv második felében elhelyezett címadó novella elég egyértelműen kifejti, hogy miről is van szó.

Mocskos játszma

  • SzSz

Shane Black farzsebében több mint harminc éve ott lapul a Play Dirty cím – anno a Halálos fegyver folytatásának szánta. Az eredeti forgatókönyv minden bennfentes szerint zseniális volt, sötétebb, mocskosabb, mint a zsarupáros meséje, ám épp ezért a stúdió, a producer és Richard Donner rendező is elutasította. Black viszont szeret ötleteket újrahasznosítani – ennek belátásához elég csak ránézni filmográfiájára –, így amikor jött a lehetőség, hogy Donald E. Westlake Parker-könyveiből készítsen filmet, gyorsan előkapta a régi címet.

33 változat Haydn-koponyára

Négy év után újra, ugyanott, ugyanazon alkotók közreműködésével mutatták be Esterházy Péter darabját; Kovács D. Dániel rendező a korábbitól alig különböző verziót hozott létre. A 2021-es premiert az író halála után közvetlenül tartották meg, így azt a veszteség drámaisága hatotta át, most viszont új szemszögből lehet(ne) megnézni Haydn koponyáját, és rajta keresztül az egyik legönironikusabb magyar szerzőt.

Suede: Antidepressants

A Brett Anderson vezette Suede nem nagyon tud hibázni a visszatérése óta. A 2010-es években készítettek egy ún. színes albumtrilógiát (Bloodsports, 2013; Night Thoughts, 2016; The Blue Hour, 2018), jelen évtizedben pedig megkezdtek egy újabb, ezúttal fekete-fehér háromrészes sorozatot. Ennek első része volt az Autofiction négy évvel ezelőtt, amelyet a tagok a Suede punklemezének neveztek.

Az elveszett busz

  • - ts -

A katasztrófafilmről okkal gondolhatnánk, hogy rövid idő adatott neki. Fénykorát a hetvenes években élte, de rögtön ki is fáradt, s a kilencvenes évekre már kicsit cikivé is vált. Utána pedig már csak a fejlődő filmkészítési technikák gyakorló pályáján jutott neki szerep.

Rokonidők

Cèdric Klapisch filmjei, legyenek bár kevésbé (Párizs; Tánc az élet) vagy nagyon könnyedek (Lakótársat keresünk és folytatásai), mindig diszkréten szórakoztatók. Ez a felszínes kellemesség árad ebből a távoli rokonok váratlan öröksége köré szerveződő filmből is.

Metrón Debrecenbe

A kiadó az utószóban is rögzíti, Térey szerette volna egy kötetben megjelentetni a Papp Andrással közösen írt Kazamatákat (2006), az Asztalizenét (2007) és a Jeremiás, avagy az Isten hidegét (2008). A kötet címe Magyar trilógia lett volna, utalva arra, hogy a szerző a múlt, jelen, jövő tengely mentén összetartozónak érezte ezeket a drámákat, első drámaíró korszakának műveit. 

Pénzeső veri

  • SzSz

„Az ajtók fontosak” – hangzik el a film ars poeticája valahol a harmincadik perc környékén, majd rögtön egyéb, programadó idézetek következnek: néha a játék (azaz színészkedés) mutatja meg igazán, kik vagyunk; a telefonok bármikor beszarhatnak, és mindig legyen nálad GPS.

Az elfogadás

Az ember nem a haláltól fél, inkább a szenvedéstől; nem az élet végességétől, hanem az emberi minőség (képességek és készségek, de leginkább az öntudat) leépülésétől. Nincs annál sokkolóbb, nehezebben feldolgozható élmény, mint amikor az ember azt az ént, éntudatot veszíti el, amellyel korábban azonosult. 

Mozaik

Öt nő gyümölcsök, öt férfi színek nevét viseli, ám Áfonya, Barack, vagy éppen Fekete, Zöld és Vörös frappáns elnevezése mögött nem mindig bontakozik ki valódi, érvényes figura. Pedig a történetek, még ha töredékesek is, adnának alkalmat rá: szerelem, féltékenység, árulás és titkok mozgatják a szereplőket.