Nyamvadt sovén magyar sajtó

  • 1997. július 24.

Publicisztika

Miközben a remek szoclib/szocnac magyarországi újságok hörögnek és vért köpnek a felvidéki magyar iskolák szlovák borítójú bizonyítványai miatt (harmadosztályú disznóság), és nemzetiszínű tivornyát rendeznek amiatt, hogy Kolozsvár vasgárdista polgármestere, Funar nem hajlandó fogadni a magyar főkonzult (jó neki), végtelen számú méltatlankodó cikkben - amúgy vö. egy izgalmas könyvvel: Balázs Sándor & Schwartz Róbert: Funar-korszak Kolozsváron, 1992-96, Kolozsvár: Erdélyi Híradó, 1997, 496 lap, ISBN 973-97623-2-8, ár nélkül -, arról csak mínuszos hír szól, hogy a Constantinescu-Ciorbea-kormányzat oktatási rendelete véget vetett az évtizedes magyarellenes diszkriminációnak, meghozta a világon eddig ismert legnagylelkűbb kisebbségpolitikai rendszabályt - forradalmi úton, a román parlament feje fölött, szembeszállva mindenkivel, nehogy az erdélyi magyar nebulók jogai egy percig csorbuljanak akár. A demokratikus-euroatlanti mámorban izzó, következetesen magyarbarát román libszoc kormányzat egy jó szót sem kap az állítólag antinac. 3 nagy lapban és 3-4 rádióműsorban - a nagy képmutató magyarkodásban, a jelentéktelen és befolyás nélküli Funar szidalmazásában elsikkad az, hogy Jászi Oszkár óta először történt valami a magyar-román testvériesülés irányában. De a szoclib/szocnac napisajtó csak olához tovább. És még nekünk áll euroatlantilag följebb! Szégyen, gyalázat.

Miközben a remek szoclib/szocnac magyarországi újságok hörögnek és vért köpnek a felvidéki magyar iskolák szlovák borítójú bizonyítványai miatt (harmadosztályú disznóság), és nemzetiszínű tivornyát rendeznek amiatt, hogy Kolozsvár vasgárdista polgármestere, Funar nem hajlandó fogadni a magyar főkonzult (jó neki), végtelen számú méltatlankodó cikkben - amúgy vö. egy izgalmas könyvvel: Balázs Sándor & Schwartz Róbert: Funar-korszak Kolozsváron, 1992-96, Kolozsvár: Erdélyi Híradó, 1997, 496 lap, ISBN 973-97623-2-8, ár nélkül -, arról csak mínuszos hír szól, hogy a Constantinescu-Ciorbea-kormányzat oktatási rendelete véget vetett az évtizedes magyarellenes diszkriminációnak, meghozta a világon eddig ismert legnagylelkűbb kisebbségpolitikai rendszabályt - forradalmi úton, a román parlament feje fölött, szembeszállva mindenkivel, nehogy az erdélyi magyar nebulók jogai egy percig csorbuljanak akár. A demokratikus-euroatlanti mámorban izzó, következetesen magyarbarát román libszoc kormányzat egy jó szót sem kap az állítólag antinac. 3 nagy lapban és 3-4 rádióműsorban - a nagy képmutató magyarkodásban, a jelentéktelen és befolyás nélküli Funar szidalmazásában elsikkad az, hogy Jászi Oszkár óta először történt valami a magyar-román testvériesülés irányában. De a szoclib/szocnac napisajtó csak olához tovább. És még nekünk áll euroatlantilag följebb! Szégyen, gyalázat.

Figyelmébe ajánljuk

Minden nap egy forradalom

A történelem nem ismétli magát, hanem rímel. Paul Thomas Anderson egy szinte anakronisztikusan posztmodern filmet rendezett; bár felismerjük őrült jelenünket, láz­álomszerűen mosódik össze a hatvanas évek baloldali radikalizmusa a nyolcvanas évek erjedt reaganizmusával és a kortárs trumpista fasisztoid giccsel.

Japán teaköltemény

A 19. század derekán, miután a Perry-expedíció négy, amerikai lobogókkal díszített „fekete hajója” megérkezett Japánba, a szigetország kénytelen volt feladni több évszázados elszigeteltségét, és ezzel együtt a kultúrája is nagyot változott.

Maximál minimál

A nyolcvannyolc éves Philip Glass életműve változatos: írt operákat, szimfóniákat, kísérleti darabokat, izgalmas kollaborációkban vett részt más műfajok képviselőivel, és népszerű filmzenéi (Kundun; Az órák; Egy botrány részletei) révén szélesebb körben is ismerik a nevét. Hipnotikus minimalista zenéje tömegeket ért el, ami ritkaság kortárs zeneszerzők esetében.

Egy józan hang

Romsics Ignác saját kétkötetes önéletírása (Hetven év. Egotörténelem 1951–2021, Helikon Kiadó) után most egy új – és az előszó állítása szerint utolsó – vaskos kötetében ismét kedves témája, a historiográfia felé fordult, és megírta az egykori sztártörténész, 1956-os elítélt, végül MTA-elnök Kosáry Domokos egész 20. századon átívelő élettörténetét.