n Kedves Olvasóink, feltáró jellegű vallomást adunk közre.
"Pomócsi Béla bogdányi lakos vagyok, ott éltem szüleimmel és Miska kecskével együtt (Gyimóthy Géza ajándékozta anyámnak), meg volt nyolc kaptár méhünk is, ezeket átállítottuk mézről pakurára. Az egész a parlamentben kezdődött, valaki azt kiáltotta: Hordót a szónoknak, ezt az általam megnevezni nem kívánt özvegy Eocénné Margitka, ÁVH-kisnyugdíjas, Kapolyi László anyósa úgy értette félre, hogy hordót a Szolnoknak, és így másnap Romániából Tőkés László utasítására két szerelvény érkezett a nevezett városba. Az egyikből Várhelyi Attila fürdőkádjába, a másikból Swajda György zenekari árkába eresztettük az erősen cukrozott kőolajcefrét, amit helyi közmunkások és segédszínészek olcsó, de jó minőségű albán hidrogénnel (Horn Gyula szerezte, Delhusa Gjon segítségével) szőkítettek, néhány túlbuzgó dolgozó melírozásra is vállalkozott. Amikor elfogyott a hidrogén, a Szegedi Szabadtéri Játékok helyszínére szállítottuk, és a napon folyt tovább a szőkítés, ifjabb Komócsin Zoltán vezetésével, ami olyan jól sikerült, hogy napolajként került értékesítésre a nyugati piacon, nem, a józsefvárosin. A háromszáz millió forintot használt ötforintosokban dr. Torgyán József útmutatása szerint korpa közé keverve öntöttük a Pénzügyminisztérium elé, ahol a beépített emberek elektromágnes segítségével vonták ki az aranyfedezetet.
Kérdés: Milyen arany volt?
Válasz: Fekete, kezicsókolom, NDK márkára váltották feketén, csak sajnos öt évvel az újraegyesítés után, nem tudom, mi lett vele, mindenesetre Mattheus szeptembertől a Bogdányi Olajbányászban játszik mint fedezet."
Nógrádi Zsolt vallomásából e pillanatban egy árva, megveszekedett kukkot sem hiszünk el. Ezen a véleményünkön viszont az ügymenet bármely további szakaszában készek vagyunk változtatni. Minthogy a parlamenti vizsgálóbizottság előtt a beidézett "tanúk" még csak megjelenésre sem kötelezhetők, hát még igazmondásra (a parlamenti bizottságoknak sem a távolmaradás, sem a hazudozás szankcionálására nincs jogi lehetőségük), a Nógrádi-vallomás részleteinek megerősítését vagy cáfolatát csak az ügyészségtől várhatjuk.
És, szablyánkra, várjuk is! Pallag László a fővárosi főügyészségen nem ismeretlen tettes ellen tett feljelentést, és a Nógrádi-vallomás elolvasása után nagyon hülyének kéne lennünk ahhoz, hogy e nem ismeretlen tettesek közé ne gondoljuk oda Pintér Sándor belügyminisztert is. Ezt támasztja alá az a tény is, hogy a fővárosi főügyészségről az aktát már továbbpasszolták az ügyészségi nyomozóhivatalhoz. Nem a rendőrség dönt majd tehát arról, hogy megindítják-e a vallomás alapján a nyomozást, hanem az a szerv, amelynek például a rendőrök vagy civil főnökeik, vagy országgyűlési képviselők elleni vizsgálódás a feladata.
Mindez nem csak azért érdekes, mert most fordul elő először, hogy egy kormánypárti képviselő feljelenti koalíciós miniszterét; vagy mert Pepó Pál legfelsőbb szinten kezdeményezett lemondatása épp Pallag buzgó tényfeltárásának idejére esett; és mert ez a malőr ezer nyilatkozatnál szebben beszél a kormánykoalícióban uralkodó állapotokról. A nyomozás elrendelése vagy el nem rendelése, majd az esetleges vádemelési javaslat, majd az esetleges vádemelés volt és jelenlegi politikusok ellen most már bajosan történhetne a nyilvánosság kizárásával, az állami élet ama meghitt, félhomályos zugaiban, ahol összebújik politikai hatalom és igazságszolgáltatás. A Nógrádi-vallomás önmagában nyilván kevés lenne a vádemeléshez (ezért is rendelt el az ügyészségi nyomozóhivatal feljelentéskiegészítést): viszont részletei - technikai, rendőri értelemben - könnyedén ellenőrizhetők. Alátámaszthatók vagy cáfolhatók: és ez a köz tekintete előtt fog zajlani. Amire nemcsak a sajtó a biztosíték, hanem az lehet a parlamenti vizsgálóbizottság is.
Az, hogy a dolgok idáig jutottak, Pallag László június eleji emlékezetes sajtótájékoztatójának köszönhető. Ezért nyugodtan kalapot emelhetünk előtte. Különösen, ha elképzeljük, mi vár Pallagra akkor, ha a vádjai hamisnak bizonyulnak: a jól megérdemelt felnégyelés. Viszont ha a Nógrádi-vallomás eljut legalább a nyomozati szakaszba, akkor más is az eszünkbe juthat. Például egy bizonyos Willie Claes nevű belga szocialista politikus, aki valami helikopterbugi miatt bukott bele - a magyar belügyminiszteri posztnál némiképp magasabb sarzsinak tűnő - NATO-főtitkárságba.
Már a nyomozati szakaszban.
