Olajbugi

  • 2000. július 13.

Publicisztika

Kedves Olvasóink, feltáró jellegű vallomást adunk közre.

n Kedves Olvasóink, feltáró jellegű vallomást adunk közre.

"Pomócsi Béla bogdányi lakos vagyok, ott éltem szüleimmel és Miska kecskével együtt (Gyimóthy Géza ajándékozta anyámnak), meg volt nyolc kaptár méhünk is, ezeket átállítottuk mézről pakurára. Az egész a parlamentben kezdődött, valaki azt kiáltotta: Hordót a szónoknak, ezt az általam megnevezni nem kívánt özvegy Eocénné Margitka, ÁVH-kisnyugdíjas, Kapolyi László anyósa úgy értette félre, hogy hordót a Szolnoknak, és így másnap Romániából Tőkés László utasítására két szerelvény érkezett a nevezett városba. Az egyikből Várhelyi Attila fürdőkádjába, a másikból Swajda György zenekari árkába eresztettük az erősen cukrozott kőolajcefrét, amit helyi közmunkások és segédszínészek olcsó, de jó minőségű albán hidrogénnel (Horn Gyula szerezte, Delhusa Gjon segítségével) szőkítettek, néhány túlbuzgó dolgozó melírozásra is vállalkozott. Amikor elfogyott a hidrogén, a Szegedi Szabadtéri Játékok helyszínére szállítottuk, és a napon folyt tovább a szőkítés, ifjabb Komócsin Zoltán vezetésével, ami olyan jól sikerült, hogy napolajként került értékesítésre a nyugati piacon, nem, a józsefvárosin. A háromszáz millió forintot használt ötforintosokban dr. Torgyán József útmutatása szerint korpa közé keverve öntöttük a Pénzügyminisztérium elé, ahol a beépített emberek elektromágnes segítségével vonták ki az aranyfedezetet.

Kérdés: Milyen arany volt?

Válasz: Fekete, kezicsókolom, NDK márkára váltották feketén, csak sajnos öt évvel az újraegyesítés után, nem tudom, mi lett vele, mindenesetre Mattheus szeptembertől a Bogdányi Olajbányászban játszik mint fedezet."

Nógrádi Zsolt vallomásából e pillanatban egy árva, megveszekedett kukkot sem hiszünk el. Ezen a véleményünkön viszont az ügymenet bármely további szakaszában készek vagyunk változtatni. Minthogy a parlamenti vizsgálóbizottság előtt a beidézett "tanúk" még csak megjelenésre sem kötelezhetők, hát még igazmondásra (a parlamenti bizottságoknak sem a távolmaradás, sem a hazudozás szankcionálására nincs jogi lehetőségük), a Nógrádi-vallomás részleteinek megerősítését vagy cáfolatát csak az ügyészségtől várhatjuk.

És, szablyánkra, várjuk is! Pallag László a fővárosi főügyészségen nem ismeretlen tettes ellen tett feljelentést, és a Nógrádi-vallomás elolvasása után nagyon hülyének kéne lennünk ahhoz, hogy e nem ismeretlen tettesek közé ne gondoljuk oda Pintér Sándor belügyminisztert is. Ezt támasztja alá az a tény is, hogy a fővárosi főügyészségről az aktát már továbbpasszolták az ügyészségi nyomozóhivatalhoz. Nem a rendőrség dönt majd tehát arról, hogy megindítják-e a vallomás alapján a nyomozást, hanem az a szerv, amelynek például a rendőrök vagy civil főnökeik, vagy országgyűlési képviselők elleni vizsgálódás a feladata.

Mindez nem csak azért érdekes, mert most fordul elő először, hogy egy kormánypárti képviselő feljelenti koalíciós miniszterét; vagy mert Pepó Pál legfelsőbb szinten kezdeményezett lemondatása épp Pallag buzgó tényfeltárásának idejére esett; és mert ez a malőr ezer nyilatkozatnál szebben beszél a kormánykoalícióban uralkodó állapotokról. A nyomozás elrendelése vagy el nem rendelése, majd az esetleges vádemelési javaslat, majd az esetleges vádemelés volt és jelenlegi politikusok ellen most már bajosan történhetne a nyilvánosság kizárásával, az állami élet ama meghitt, félhomályos zugaiban, ahol összebújik politikai hatalom és igazságszolgáltatás. A Nógrádi-vallomás önmagában nyilván kevés lenne a vádemeléshez (ezért is rendelt el az ügyészségi nyomozóhivatal feljelentéskiegészítést): viszont részletei - technikai, rendőri értelemben - könnyedén ellenőrizhetők. Alátámaszthatók vagy cáfolhatók: és ez a köz tekintete előtt fog zajlani. Amire nemcsak a sajtó a biztosíték, hanem az lehet a parlamenti vizsgálóbizottság is.

Az, hogy a dolgok idáig jutottak, Pallag László június eleji emlékezetes sajtótájékoztatójának köszönhető. Ezért nyugodtan kalapot emelhetünk előtte. Különösen, ha elképzeljük, mi vár Pallagra akkor, ha a vádjai hamisnak bizonyulnak: a jól megérdemelt felnégyelés. Viszont ha a Nógrádi-vallomás eljut legalább a nyomozati szakaszba, akkor más is az eszünkbe juthat. Például egy bizonyos Willie Claes nevű belga szocialista politikus, aki valami helikopterbugi miatt bukott bele - a magyar belügyminiszteri posztnál némiképp magasabb sarzsinak tűnő - NATO-főtitkárságba.

Már a nyomozati szakaszban.

Figyelmébe ajánljuk

Jens Lekman: Songs for Other People’s Weddings

„Ha valaha szükséged lenne egy idegenre, hogy énekeljen az esküvődön, akkor szólj nekem” énekelte Jens Lekman az első lemezén. A több mint két évtizede megjelent dal persze nem egy apróhirdetés akart lenni eredetileg, hanem az énekes legkedvesebb témájáról, az elérhetetlen szerelemről szólt.

Péterfy-Novák Éva: A Nevers-vágás

A szerző olyannyira nem bízik az olvasóiban, hogy már az első novella előtt, a mottó vagy az ajánlás helyén elmagyarázza, hogyan kell értelmezni a kötet címét, noha a könyv második felében elhelyezett címadó novella elég egyértelműen kifejti, hogy miről is van szó.

Mocskos játszma

  • SzSz

Shane Black farzsebében több mint harminc éve ott lapul a Play Dirty cím – anno a Halálos fegyver folytatásának szánta. Az eredeti forgatókönyv minden bennfentes szerint zseniális volt, sötétebb, mocskosabb, mint a zsarupáros meséje, ám épp ezért a stúdió, a producer és Richard Donner rendező is elutasította. Black viszont szeret ötleteket újrahasznosítani – ennek belátásához elég csak ránézni filmográfiájára –, így amikor jött a lehetőség, hogy Donald E. Westlake Parker-könyveiből készítsen filmet, gyorsan előkapta a régi címet.

33 változat Haydn-koponyára

Négy év után újra, ugyanott, ugyanazon alkotók közreműködésével mutatták be Esterházy Péter darabját; Kovács D. Dániel rendező a korábbitól alig különböző verziót hozott létre. A 2021-es premiert az író halála után közvetlenül tartották meg, így azt a veszteség drámaisága hatotta át, most viszont új szemszögből lehet(ne) megnézni Haydn koponyáját, és rajta keresztül az egyik legönironikusabb magyar szerzőt.

Suede: Antidepressants

A Brett Anderson vezette Suede nem nagyon tud hibázni a visszatérése óta. A 2010-es években készítettek egy ún. színes albumtrilógiát (Bloodsports, 2013; Night Thoughts, 2016; The Blue Hour, 2018), jelen évtizedben pedig megkezdtek egy újabb, ezúttal fekete-fehér háromrészes sorozatot. Ennek első része volt az Autofiction négy évvel ezelőtt, amelyet a tagok a Suede punklemezének neveztek.

Az elveszett busz

  • - ts -

A katasztrófafilmről okkal gondolhatnánk, hogy rövid idő adatott neki. Fénykorát a hetvenes években élte, de rögtön ki is fáradt, s a kilencvenes évekre már kicsit cikivé is vált. Utána pedig már csak a fejlődő filmkészítési technikák gyakorló pályáján jutott neki szerep.

Rokonidők

Cèdric Klapisch filmjei, legyenek bár kevésbé (Párizs; Tánc az élet) vagy nagyon könnyedek (Lakótársat keresünk és folytatásai), mindig diszkréten szórakoztatók. Ez a felszínes kellemesség árad ebből a távoli rokonok váratlan öröksége köré szerveződő filmből is.

Metrón Debrecenbe

A kiadó az utószóban is rögzíti, Térey szerette volna egy kötetben megjelentetni a Papp Andrással közösen írt Kazamatákat (2006), az Asztalizenét (2007) és a Jeremiás, avagy az Isten hidegét (2008). A kötet címe Magyar trilógia lett volna, utalva arra, hogy a szerző a múlt, jelen, jövő tengely mentén összetartozónak érezte ezeket a drámákat, első drámaíró korszakának műveit. 

Pénzeső veri

  • SzSz

„Az ajtók fontosak” – hangzik el a film ars poeticája valahol a harmincadik perc környékén, majd rögtön egyéb, programadó idézetek következnek: néha a játék (azaz színészkedés) mutatja meg igazán, kik vagyunk; a telefonok bármikor beszarhatnak, és mindig legyen nálad GPS.

Az elfogadás

Az ember nem a haláltól fél, inkább a szenvedéstől; nem az élet végességétől, hanem az emberi minőség (képességek és készségek, de leginkább az öntudat) leépülésétől. Nincs annál sokkolóbb, nehezebben feldolgozható élmény, mint amikor az ember azt az ént, éntudatot veszíti el, amellyel korábban azonosult. 

Mozaik

Öt nő gyümölcsök, öt férfi színek nevét viseli, ám Áfonya, Barack, vagy éppen Fekete, Zöld és Vörös frappáns elnevezése mögött nem mindig bontakozik ki valódi, érvényes figura. Pedig a történetek, még ha töredékesek is, adnának alkalmat rá: szerelem, féltékenység, árulás és titkok mozgatják a szereplőket.