Patt

  • 2000. július 13.

Publicisztika

Azt túlzás volna állítani, hogy a világ lélegzet-visszafojtva figyel: egy közel-keleti béketárgyalásnak az a dolga, hogy akadozzék, elvégre, legalábbis a felszínen, olyan kibékíthetetlen ellentétekről folyik, amelyek gyökere a Bibliában keresendő. Mit oldjon meg ezeken a kérdéseken három olyan politikai entitás, amelyek közül még a legrégebbi, az Egyesült Államok sincs sokkal több kétszáz évesnél, Izrael alig múlt ötven (a legszebb férfikor, ahogy mondani szokás), Palesztina pedig még meg sem született (a még szebb férfikor).

n Azt túlzás volna állítani, hogy a világ lélegzet-visszafojtva figyel: egy közel-keleti béketárgyalásnak az a dolga, hogy akadozzék, elvégre, legalábbis a felszínen, olyan kibékíthetetlen ellentétekről folyik, amelyek gyökere a Bibliában keresendő. Mit oldjon meg ezeken a kérdéseken három olyan politikai entitás, amelyek közül még a legrégebbi, az Egyesült Államok sincs sokkal több kétszáz évesnél, Izrael alig múlt ötven (a legszebb férfikor, ahogy mondani szokás), Palesztina pedig még meg sem született (a még szebb férfikor).

A mostani Camp David-i forduló kérdései közül a legkényesebb - a megoldás kulcsa, ahogy nevezik - Jeruzsálemé, ez annyira pszichés, hogy racionális eszközökkel megoldhatatlannak tetszik. Hasonló a helyzet a menekültkérdéssel is, azokkal a palesztinokkal, akik Izrael megalapítását követően elhagyták az entitást, és akiket generációk óta árulnak el a befogadóik, tagadják meg tőlük a minimális emberi jogokat, rekesztik ki őket az olajboom áldásaiból, hogy aztán az ő sebeik felmutogatásával igyekezzenek maguk felé fordítani a világ rokonszenvét.

Megoldhatatlannak tűnik a telepesek ügye is, akik egy demokratikus jogállam szabad polgáraiként ingatlant vásároltak egy demokratikus jogállam területén, és mindenfajta vallási meggyőződésükön és egyéb tébolyaikon túl is nehéz volna megmagyarázni nekik, minek kéne ingatlanjaikról lemondaniuk, amikor adót fizetnek érte, és takarítják előtte a járdát: mi az, hogy egy állam csak úgy odébbmegy?

Eközben a tárgyaló felek közül az izraelinek olyan vékony a parlamenti legitimitása, hogy Jean-Paul Gaultier ruhát varrhatna belőle, a palesztin tárgyalóküldöttséget meg épp most rendelte haza Jaszin sejk, a Hamasz nevű terrorszervezet lelki atyja, aki a fegyveres megoldásokat -hívei utolsó csepp véréig, ha kell - jobban kedveli a tárgyalásosoknál.

A helyzetet látva, nem nehéz valamennyireigazat adni neki, elvégre a jelek szerint a mostani Camp David-i fordulóból nem lesz semmi, legfeljebb annyi, hogy Barak belebukik, az Arafat körüli utódlási mozgások pedig felgyorsulnak. Egyiptom már most igyekszik a maga Camp David-i emlékeitől megszabadulni, Irak fegyverkezik, a nemrég beiktatott szír trónörökös verbálisan kardcsörtet: a szokásos helyzetkép két háború között. Hacsak nem meglepetésre játszanak a tárgyaló felek, ami persze kitellik tőlük. Bővebbet egy hét múlva, ha lesz még miről és kinek.

Figyelmébe ajánljuk

Testvér testvért

  • - turcsányi -

A hely és az idő mindent meghatároz: Szilézia fővárosában járunk, 1936-ban; történetünk két héttel a berlini olimpia előtt indul és a megnyitó napjáig tart.

Vadmacskák

  • SzSz

Kevés kellemetlenebb dolog létezik annál, mint amikor egy kapcsolatban a vágyottnál eggyel többen vannak – persze, a félrelépéseket, kettős életeket és házasságszédelgőket jól ismerjük, ha az elmúlt években feleannyi sorozat készült volna ezekből, akkor is kitehetnénk a „túltermelés” táblát.

Fiúk az úton

Stephen King mindössze 19 éves volt, amikor 1967-ben papírra vetette A hosszú menetelést. A sorshúzásos alapon kiválogatott és a gazdagság és dicsőség ígéretével halálba hajszolt fiatalemberek története jól illeszkedett a vietnámi háború vetette hosszú árnyékhoz.

Bálványok és árnyékok

Egyszerre volt festő, díszlet- és jelmeztervező, költő és performer El Kazovszkij (1948–2008), a rendszerváltás előtti és utáni évtizedek kimagasló figuratív képzőművésze, akinek a hátrahagyott életműve nem süllyedt el, a „Kazo-kultusz” ma is él.

Múzeum körúti Shaxpeare-mosó

Ez a Shakespeare-monográfia olyan 400 oldalas szakmunka, amelyet regényként is lehet olvasni. Izgalmas cselekmény, szex, horror, szerzői kikacsintások, szövegelemzés, színház- és társadalomtörténeti kontextus, igen részletes (és szintén olvasmányos) jegyzetapparátussal.