Patt

  • 2000. július 13.

Publicisztika

Azt túlzás volna állítani, hogy a világ lélegzet-visszafojtva figyel: egy közel-keleti béketárgyalásnak az a dolga, hogy akadozzék, elvégre, legalábbis a felszínen, olyan kibékíthetetlen ellentétekről folyik, amelyek gyökere a Bibliában keresendő. Mit oldjon meg ezeken a kérdéseken három olyan politikai entitás, amelyek közül még a legrégebbi, az Egyesült Államok sincs sokkal több kétszáz évesnél, Izrael alig múlt ötven (a legszebb férfikor, ahogy mondani szokás), Palesztina pedig még meg sem született (a még szebb férfikor).

n Azt túlzás volna állítani, hogy a világ lélegzet-visszafojtva figyel: egy közel-keleti béketárgyalásnak az a dolga, hogy akadozzék, elvégre, legalábbis a felszínen, olyan kibékíthetetlen ellentétekről folyik, amelyek gyökere a Bibliában keresendő. Mit oldjon meg ezeken a kérdéseken három olyan politikai entitás, amelyek közül még a legrégebbi, az Egyesült Államok sincs sokkal több kétszáz évesnél, Izrael alig múlt ötven (a legszebb férfikor, ahogy mondani szokás), Palesztina pedig még meg sem született (a még szebb férfikor).

A mostani Camp David-i forduló kérdései közül a legkényesebb - a megoldás kulcsa, ahogy nevezik - Jeruzsálemé, ez annyira pszichés, hogy racionális eszközökkel megoldhatatlannak tetszik. Hasonló a helyzet a menekültkérdéssel is, azokkal a palesztinokkal, akik Izrael megalapítását követően elhagyták az entitást, és akiket generációk óta árulnak el a befogadóik, tagadják meg tőlük a minimális emberi jogokat, rekesztik ki őket az olajboom áldásaiból, hogy aztán az ő sebeik felmutogatásával igyekezzenek maguk felé fordítani a világ rokonszenvét.

Megoldhatatlannak tűnik a telepesek ügye is, akik egy demokratikus jogállam szabad polgáraiként ingatlant vásároltak egy demokratikus jogállam területén, és mindenfajta vallási meggyőződésükön és egyéb tébolyaikon túl is nehéz volna megmagyarázni nekik, minek kéne ingatlanjaikról lemondaniuk, amikor adót fizetnek érte, és takarítják előtte a járdát: mi az, hogy egy állam csak úgy odébbmegy?

Eközben a tárgyaló felek közül az izraelinek olyan vékony a parlamenti legitimitása, hogy Jean-Paul Gaultier ruhát varrhatna belőle, a palesztin tárgyalóküldöttséget meg épp most rendelte haza Jaszin sejk, a Hamasz nevű terrorszervezet lelki atyja, aki a fegyveres megoldásokat -hívei utolsó csepp véréig, ha kell - jobban kedveli a tárgyalásosoknál.

A helyzetet látva, nem nehéz valamennyireigazat adni neki, elvégre a jelek szerint a mostani Camp David-i fordulóból nem lesz semmi, legfeljebb annyi, hogy Barak belebukik, az Arafat körüli utódlási mozgások pedig felgyorsulnak. Egyiptom már most igyekszik a maga Camp David-i emlékeitől megszabadulni, Irak fegyverkezik, a nemrég beiktatott szír trónörökös verbálisan kardcsörtet: a szokásos helyzetkép két háború között. Hacsak nem meglepetésre játszanak a tárgyaló felek, ami persze kitellik tőlük. Bővebbet egy hét múlva, ha lesz még miről és kinek.

Figyelmébe ajánljuk

Megjött Barba papa

A Kőszegi Várszínház méretes színpada, több száz fős nézőtere és a Rózsavölgyi Szalon intim kávéház-színháza között igen nagy a különbség. Mégis működni látszik az a modell, hogy a kőszegi nagyszínpadon nyáron bemutatott darabokat ősztől a pesti szalonban játsszák. 

Fűző nélkül

Berlin, Du bist so wunderbar – fogad a híres dal, amelynek a karrierje egy német sörreklámból indult. Nehéz is lenne másképpen összefoglalni a város hangulatát, amelyet az itthon alig ismert grafikus, illusztrátor és divatfotós Santhó Imre munkássága is visszatükröz.

Gyógyító morajlás

Noha a szerző hosszú évek óta publikál, a kötet harminckét, három ciklusba rendezett verse közül mindössze három – a Vénasszonyok nyara után, a Hidegűző és A madár mindig én voltam – jelent meg korábban. Maguk a szövegek egységes világot alkotnak. 

Elmondható

  • Pálos György

A dán szerzőnek ez a tizedik regénye, ám az első, amely magyarul is olvasható. Thorup írásainak fókuszában főként nők állnak, ez a műve is ezt a hagyományt követi. A történet 1942-ben, Dánia német megszállása után két évvel indul.

Gyulladáspont

Első ránézésre egy tipikus presztízskrimi jegyeit mutatja Dennis Lehane minisorozata: ellentétes temperamentumú nyomozópáros, sötétszürke tónusok, az Ügy, a magánélet és a lassacskán feltáruló múltbeli traumák kényelmetlen összefonódásai.

Londoni randevúk

„Ne ijedjetek meg, de azt hiszem, én vagyok a generációm hangja. Vagyis valamelyik generációé” – fogalmazott Hannah Horvath a Csajok első részében. A 2012–2017 között futó, hat évadot megélő sorozatban Lena Dunham pont így tett: hangot adott azoknak a fiataloknak, akiknek mindennél nagyobb szabadságot és jólétet ígértek, ám a világválság ennek az anyagi, az egzisztenciális szorongás pedig a lelki fedezetét egyszerűen felélte.

Mármint

A hullamosói szakma aránylag ritkán szerepel fiatalemberek vágyálmai közt. Először el is hányja magát Szofiane, a tanulmányait hanyagoló, ezért az idegenrendészet látókörébe kerülvén egy muszlim temetkezési cégnél munkát vállalni kénytelen arab aranyifjú.

Tíz vállalás

Bevált recept az ifjúsági regényekben, hogy a szerző a gyerekközösség fejlődésén keresztül fejti ki mondanivalóját. A nyári szünidőre a falusi nagymamához kitelepített nagyvárosi rosszcsontoknak az új környezetben kell rádöbbenniük arra, hogy vannak magasztosabb cselekedetek is a szomszéd bosszantásánál vagy az énekesmadár lecsúzlizásánál. Lehet tűzifát aprítani, visszavinni az üres üvegeket, és megmenteni a kocsiból kidobott kutyakölyköt. Ha mindez közösségben történik, még jobb.