Patt

  • 2000. július 13.

Publicisztika

Azt túlzás volna állítani, hogy a világ lélegzet-visszafojtva figyel: egy közel-keleti béketárgyalásnak az a dolga, hogy akadozzék, elvégre, legalábbis a felszínen, olyan kibékíthetetlen ellentétekről folyik, amelyek gyökere a Bibliában keresendő. Mit oldjon meg ezeken a kérdéseken három olyan politikai entitás, amelyek közül még a legrégebbi, az Egyesült Államok sincs sokkal több kétszáz évesnél, Izrael alig múlt ötven (a legszebb férfikor, ahogy mondani szokás), Palesztina pedig még meg sem született (a még szebb férfikor).

n Azt túlzás volna állítani, hogy a világ lélegzet-visszafojtva figyel: egy közel-keleti béketárgyalásnak az a dolga, hogy akadozzék, elvégre, legalábbis a felszínen, olyan kibékíthetetlen ellentétekről folyik, amelyek gyökere a Bibliában keresendő. Mit oldjon meg ezeken a kérdéseken három olyan politikai entitás, amelyek közül még a legrégebbi, az Egyesült Államok sincs sokkal több kétszáz évesnél, Izrael alig múlt ötven (a legszebb férfikor, ahogy mondani szokás), Palesztina pedig még meg sem született (a még szebb férfikor).

A mostani Camp David-i forduló kérdései közül a legkényesebb - a megoldás kulcsa, ahogy nevezik - Jeruzsálemé, ez annyira pszichés, hogy racionális eszközökkel megoldhatatlannak tetszik. Hasonló a helyzet a menekültkérdéssel is, azokkal a palesztinokkal, akik Izrael megalapítását követően elhagyták az entitást, és akiket generációk óta árulnak el a befogadóik, tagadják meg tőlük a minimális emberi jogokat, rekesztik ki őket az olajboom áldásaiból, hogy aztán az ő sebeik felmutogatásával igyekezzenek maguk felé fordítani a világ rokonszenvét.

Megoldhatatlannak tűnik a telepesek ügye is, akik egy demokratikus jogállam szabad polgáraiként ingatlant vásároltak egy demokratikus jogállam területén, és mindenfajta vallási meggyőződésükön és egyéb tébolyaikon túl is nehéz volna megmagyarázni nekik, minek kéne ingatlanjaikról lemondaniuk, amikor adót fizetnek érte, és takarítják előtte a járdát: mi az, hogy egy állam csak úgy odébbmegy?

Eközben a tárgyaló felek közül az izraelinek olyan vékony a parlamenti legitimitása, hogy Jean-Paul Gaultier ruhát varrhatna belőle, a palesztin tárgyalóküldöttséget meg épp most rendelte haza Jaszin sejk, a Hamasz nevű terrorszervezet lelki atyja, aki a fegyveres megoldásokat -hívei utolsó csepp véréig, ha kell - jobban kedveli a tárgyalásosoknál.

A helyzetet látva, nem nehéz valamennyireigazat adni neki, elvégre a jelek szerint a mostani Camp David-i fordulóból nem lesz semmi, legfeljebb annyi, hogy Barak belebukik, az Arafat körüli utódlási mozgások pedig felgyorsulnak. Egyiptom már most igyekszik a maga Camp David-i emlékeitől megszabadulni, Irak fegyverkezik, a nemrég beiktatott szír trónörökös verbálisan kardcsörtet: a szokásos helyzetkép két háború között. Hacsak nem meglepetésre játszanak a tárgyaló felek, ami persze kitellik tőlük. Bővebbet egy hét múlva, ha lesz még miről és kinek.

Figyelmébe ajánljuk

Jens Lekman: Songs for Other People’s Weddings

„Ha valaha szükséged lenne egy idegenre, hogy énekeljen az esküvődön, akkor szólj nekem” énekelte Jens Lekman az első lemezén. A több mint két évtizede megjelent dal persze nem egy apróhirdetés akart lenni eredetileg, hanem az énekes legkedvesebb témájáról, az elérhetetlen szerelemről szólt.

Péterfy-Novák Éva: A Nevers-vágás

A szerző olyannyira nem bízik az olvasóiban, hogy már az első novella előtt, a mottó vagy az ajánlás helyén elmagyarázza, hogyan kell értelmezni a kötet címét, noha a könyv második felében elhelyezett címadó novella elég egyértelműen kifejti, hogy miről is van szó.

Mocskos játszma

  • SzSz

Shane Black farzsebében több mint harminc éve ott lapul a Play Dirty cím – anno a Halálos fegyver folytatásának szánta. Az eredeti forgatókönyv minden bennfentes szerint zseniális volt, sötétebb, mocskosabb, mint a zsarupáros meséje, ám épp ezért a stúdió, a producer és Richard Donner rendező is elutasította. Black viszont szeret ötleteket újrahasznosítani – ennek belátásához elég csak ránézni filmográfiájára –, így amikor jött a lehetőség, hogy Donald E. Westlake Parker-könyveiből készítsen filmet, gyorsan előkapta a régi címet.

33 változat Haydn-koponyára

Négy év után újra, ugyanott, ugyanazon alkotók közreműködésével mutatták be Esterházy Péter darabját; Kovács D. Dániel rendező a korábbitól alig különböző verziót hozott létre. A 2021-es premiert az író halála után közvetlenül tartották meg, így azt a veszteség drámaisága hatotta át, most viszont új szemszögből lehet(ne) megnézni Haydn koponyáját, és rajta keresztül az egyik legönironikusabb magyar szerzőt.

Suede: Antidepressants

A Brett Anderson vezette Suede nem nagyon tud hibázni a visszatérése óta. A 2010-es években készítettek egy ún. színes albumtrilógiát (Bloodsports, 2013; Night Thoughts, 2016; The Blue Hour, 2018), jelen évtizedben pedig megkezdtek egy újabb, ezúttal fekete-fehér háromrészes sorozatot. Ennek első része volt az Autofiction négy évvel ezelőtt, amelyet a tagok a Suede punklemezének neveztek.

Az elveszett busz

  • - ts -

A katasztrófafilmről okkal gondolhatnánk, hogy rövid idő adatott neki. Fénykorát a hetvenes években élte, de rögtön ki is fáradt, s a kilencvenes évekre már kicsit cikivé is vált. Utána pedig már csak a fejlődő filmkészítési technikák gyakorló pályáján jutott neki szerep.