Patt

  • 2000. július 13.

Publicisztika

Azt túlzás volna állítani, hogy a világ lélegzet-visszafojtva figyel: egy közel-keleti béketárgyalásnak az a dolga, hogy akadozzék, elvégre, legalábbis a felszínen, olyan kibékíthetetlen ellentétekről folyik, amelyek gyökere a Bibliában keresendő. Mit oldjon meg ezeken a kérdéseken három olyan politikai entitás, amelyek közül még a legrégebbi, az Egyesült Államok sincs sokkal több kétszáz évesnél, Izrael alig múlt ötven (a legszebb férfikor, ahogy mondani szokás), Palesztina pedig még meg sem született (a még szebb férfikor).

n Azt túlzás volna állítani, hogy a világ lélegzet-visszafojtva figyel: egy közel-keleti béketárgyalásnak az a dolga, hogy akadozzék, elvégre, legalábbis a felszínen, olyan kibékíthetetlen ellentétekről folyik, amelyek gyökere a Bibliában keresendő. Mit oldjon meg ezeken a kérdéseken három olyan politikai entitás, amelyek közül még a legrégebbi, az Egyesült Államok sincs sokkal több kétszáz évesnél, Izrael alig múlt ötven (a legszebb férfikor, ahogy mondani szokás), Palesztina pedig még meg sem született (a még szebb férfikor).

A mostani Camp David-i forduló kérdései közül a legkényesebb - a megoldás kulcsa, ahogy nevezik - Jeruzsálemé, ez annyira pszichés, hogy racionális eszközökkel megoldhatatlannak tetszik. Hasonló a helyzet a menekültkérdéssel is, azokkal a palesztinokkal, akik Izrael megalapítását követően elhagyták az entitást, és akiket generációk óta árulnak el a befogadóik, tagadják meg tőlük a minimális emberi jogokat, rekesztik ki őket az olajboom áldásaiból, hogy aztán az ő sebeik felmutogatásával igyekezzenek maguk felé fordítani a világ rokonszenvét.

Megoldhatatlannak tűnik a telepesek ügye is, akik egy demokratikus jogállam szabad polgáraiként ingatlant vásároltak egy demokratikus jogállam területén, és mindenfajta vallási meggyőződésükön és egyéb tébolyaikon túl is nehéz volna megmagyarázni nekik, minek kéne ingatlanjaikról lemondaniuk, amikor adót fizetnek érte, és takarítják előtte a járdát: mi az, hogy egy állam csak úgy odébbmegy?

Eközben a tárgyaló felek közül az izraelinek olyan vékony a parlamenti legitimitása, hogy Jean-Paul Gaultier ruhát varrhatna belőle, a palesztin tárgyalóküldöttséget meg épp most rendelte haza Jaszin sejk, a Hamasz nevű terrorszervezet lelki atyja, aki a fegyveres megoldásokat -hívei utolsó csepp véréig, ha kell - jobban kedveli a tárgyalásosoknál.

A helyzetet látva, nem nehéz valamennyireigazat adni neki, elvégre a jelek szerint a mostani Camp David-i fordulóból nem lesz semmi, legfeljebb annyi, hogy Barak belebukik, az Arafat körüli utódlási mozgások pedig felgyorsulnak. Egyiptom már most igyekszik a maga Camp David-i emlékeitől megszabadulni, Irak fegyverkezik, a nemrég beiktatott szír trónörökös verbálisan kardcsörtet: a szokásos helyzetkép két háború között. Hacsak nem meglepetésre játszanak a tárgyaló felek, ami persze kitellik tőlük. Bővebbet egy hét múlva, ha lesz még miről és kinek.

Figyelmébe ajánljuk