A „csoportot” lehet még árnyalni, de az nagyon valószínű, hogy a beoltottak mint egyének nagyon nagy hányada számára véget ért a járvány (eltekintve egy kivételtől, amelyről később lesz szó). Egyre biztosabbak lehetünk abban, hogy az oltások nagy általánosságban megvédenek attól, hogy a vírus komolyabb betegséget okozzon. Az szinte egészen biztos, hogy nem elég a két dózis, hanem emlékeztető oltásra vagy akár oltásokra lehet szükség, de ez már inkább csak logisztikai és pénzügyi kérdés.
Azt azonban még nem tudjuk, hogy az adott egyén számára a kapott oltás – típusától függően – milyen erős és milyen hosszú védettséget ad. A populáció szintjén beszélhetünk százalékokról, mondhatjuk például, hogy 95 százalékos a biztonság, de ez a mindennapokban annyit tesz, hogy ezer beoltott közül 50 továbbra is veszélyben van – és jó lenne tudni, hogy én is közéjük tartozom-e.
Ez a százalék korosztályonként és oltóanyagonként jelentősen eltérhet, és az a tudomány felelőssége, hogy minderről objektív adatokat szolgáltasson; a politika felelőssége pedig az, hogy biztosítsa a forrásokat a kutatásokhoz, és a vizsgálat eredményének függvényében megtegye a szükséges lépéseket. Szükség van az antitestszintek populáció szintű többszöri monitorozására, és remélhetőleg az illetékesek már fel is mérték az ehhez szükséges kapacitásokat és a forrásokat is biztosították, nehogy előforduljon az, ami a járvány kezdetén. Akkor a PCR-tesztek és az ezekhez szükséges berendezések beszerzése volt nehézkes, most pedig ugyanez megismétlődhet a validált, tehát tudományosan igazolt minőségi ellenanyagtesztekkel – a gyorstesztek eredményei ugyanis nem megbízhatóak.
Az oltóanyaggyártók folyamatosan figyelik a saját vakcináik hatékonyságát, több klinikai vizsgálat is folyik egyszerre. Az ilyen vizsgálatoknak köszönhetően jelezte a Pfizer, hogy javasolja a harmadik oltást is. Arra nagyon kicsi az esély, hogy bármely vakcinagyártó szponzorálna egy olyan vizsgálatot, amelynek a célja azt kideríteni, hogy miként alakul a védettség, ha egy másik gyártó vakcinája az emlékeztető dózis. A sajátos magyar vakcinahelyzet miatt talán szükség lenne arra is, hogy azt is megvizsgáljuk, hogy a „kínaival” oltottak egyéb gyártó termékével elvégzett ráoltása milyen mértékben javítja (vagy rontja) a védettséget. Magyarországon jelentős a Sinopharmmal beoltottak száma, és erről az oltóanyagról még mindig relatíve keveset tud a tudományos élet. Egyéb szponzor hiányában ezt a vizsgálatot az államnak kellene finanszíroznia, de félek tőle, hogy ezt a kizárólag tudományos kérdést a politika máshogy látja, és a vizsgálat esetleges eredményeitől tartva ódzkodik annak elvégeztetésétől. Az pedig az ellenzéki politikusok felelőssége lenne, hogy ők is úgy tekintsenek az eredményekre, ahogy kell: vagyis olyan tudományos eredményként kezeljék azokat, amelynek semmilyen politikai vetülete nincs.
Azok számára, akik nincsenek beoltva, semmi nem változott, ők továbbra is kitettek a fertőzésnek. A beoltottaknak köszönhetően ugyan kisebb a veszélye, hogy megfertőződjenek, de ettől még kórházba kerülhetnek és meg is halhatnak.
Wimbledoni nyájimmunitás
Egy bigottul oltásellenes ismerősöm küldött nekem egy linket, mely szerint a most domináns és rendkívül fertőző delta variáns egy vizsgálat szerint 19-szer kevésbé veszélyes, mint a „vad” típus, és még az influenzánál is kevésbé ártalmas vírusként kell rá tekinteni. A cikk a „Vlagyivosztokban Volvót osztogatnak” vicc iskolapéldája. Egyebek mellett egy – különben pontos adatokra épülő – grafikont ábrázol az angliai fertőzések számáról és a halálozásról. A fertőzések száma meredeken emelkedik, a halálozási mutatók viszont szinte teljesen ellaposodtak – vagyis a „cikk” következtetése szerint a delta variáns elveszítette a veszélyességét.
A cikk további része csak előfizetőink számára elérhető.
Soha nem volt nagyobb szükség önre! A sajtó az olvasókért szabad, és fennmaradásunk előfizetőink nélkül nem lehetséges. Legyen előfizetőnk, tegyen egy próbát velünk és támogassa a demokratikus és liberális Magyarország ügyét!
