A magyar Wallenberg: legenda vagy valóság?

Soos Géza élete és műve

Soos Géza életpályája újabban jelentős figyelmet kapott, és a második világháborús hős alakja szinte legendává magasztosult. Vajon mennyire hiteles és valósághű ez a kép? A választ nem könnyíti meg egy kiadatlan svájci kézirat, amelyet e hasábokon ismertetünk először, és amelyben Soos részletesen ír a „zsidókérdésről”.

Egy tragikus nap előzményei

Pennsylvania, Egyesült Államok, 1953. szeptember. Egy viharos délután Koszorús Ferenc Pittsburgh felé tartva autóbalesetet szenvedett, és kórházba szállítás után kis híján meghalt. Az egykori vezérkari ezredes még húsz évet élt. A rendszerváltozást követően több posztumusz elismerést kapott egy világháborús tettéért: számos kutató szerint tevékeny részt vállalt az 1944. júliusi csendőrpuccs megakadályozásában, és ezzel hozzájárult ahhoz, hogy a budapesti zsidók tervezett deportálását részben leállítsák. 2015-ben avatták fel mellszobrát a budai Várban, ahol Kövér László, az Országgyűlés elnöke emlékezett rá. Erre az eseményre még visszatérünk.

Koszorús „sofőrje” azon az estén egy nála ismertebb személy, Soos Géza volt. Az Amerikában élő református magyarok egyházi gyűlésére tartott. Még azon a napon, a mentő­autóban életét vesztette. Özvegye, akivel öt gyermeket neveltek, 350 részvétüzenetet kapott.

A függetlenségpárti, náciellenes jogász, diplomata és kultúrpolitikus Soos életútja (1912–1953) szakmai körökben jól ismert. 1939-től minisztériumi beosztásokban vett részt a németellenes, angolszász orientáció ápolásában, menekültek ellátásában. A Kiugrási Iroda munkatársa lett, és egy ideig központi titkárként vezette a Magyar Függetlenségi Mozgalmat (MFM). Kimagasló volt embermentő tevékenysége. 1945 után az emigráció életét szervezte. Magát elsősorban református kereszténynek tartotta. Az általa vezetett Soli Deo Gloria (SDG) Diákszövetség üdülőtelepén tartották 1943-ban a történelmi jelentőségű szárszói konferenciát.

Soos Gézát először 2001-ben hasonlították Raoul Wallenberghez. Koncz Lajos úgy fogalmazott, hogy a svéd diplomata mellett valószínűsíthetően ő volt a legjelentősebb magyar zsidómentő. 2012-ben Horváth Erzsébet egyháztörténész a „magyar református Wallenberg”-nek nevezte. Nemrég a Mathias Corvinus Collegium és a Nemzeti Emlékezet Bizottsága kiadásában megjelent Magyar hősök – Elfeledett életutak a 20. századból című kötetben már egyszerűen mint „a magyar Wallenberg” jelent meg.