Orbánjárás

  • 2002. május 9.

Publicisztika

Lapzártánk idején nem tudni semmit arról, hogy Orbán Viktor kedden este milyen "útmutatást ad a polgári Magyarországnak". Mivel az Olvasó már mindennel tisztában van, meg sem próbáljuk kitalálni, mit mond(ott) a kormányfő; mindenesetre nem csodálkoznánk, ha Orbán Viktor a felelős államférfiúi magatartás és a vadulás között lavírozna. Például ha előkerülnek a választási eredmények, megfontolt politikushoz illően azok tudomásulvételét kéri hallgatóságától, de mintegy mellékesen, cinkos kiszólással tesz egy-két megjegyzést, aminek a lényege körülbelül ez lesz: na de polgártársak, mi azért tudjuk, amit tudunk, igaz?

n Lapzártánk idején nem tudni semmit arról, hogy Orbán Viktor kedden este milyen "útmutatást ad a polgári Magyarországnak". Mivel az Olvasó már mindennel tisztában van, meg sem próbáljuk kitalálni, mit mond(ott) a kormányfő; mindenesetre nem csodálkoznánk, ha Orbán Viktor a felelős államférfiúi magatartás és a vadulás között lavírozna. Például ha előkerülnek a választási eredmények, megfontolt politikushoz illően azok tudomásulvételét kéri hallgatóságától, de mintegy mellékesen, cinkos kiszólással tesz egy-két megjegyzést, aminek a lényege körülbelül ez lesz: na de polgártársak, mi azért tudjuk, amit tudunk, igaz?

A beszéd tartalmánál sokkal érdekesebb azonban az, hogy minderre mi szükség? A tervezett összejövetelek (Orbán az elképzelések szerint végigjárja az országot) a két választási forduló között felpörgetett hívek és vezetőik számára afféle levezető programként szolgálnak? Vagy éppen ellenkezőleg, az önkormányzati választások felvezetéséről van szó? Esetleg komolyan vehetjük azt - a sajtóhíradások szerint a Fideszből származó - magyarázatot, miszerint az áprilisban összehozott szavazótábor egybentartása lenne a cél?

E kézenfekvőnek tűnő - és a médiában a leginkább fölbukkanó - indokok ellen fölhozható egy nyomós érv: kétmillió pár százezer embert nemhogy a következő Országgyűlésig, de még az őszi helyhatósági választásokig sem lehet folyamatosan izgalmi állapotban tartani. A dolog úgy a nyári szabadságok magasságában egészen egyszerűen kifulladna, és a harminckettedik dzsembori tájékán önmaga paródiájába fordulna. Ezzel a Fideszben - abban a pártban, amelyik Magyarországon a legjobban érti a kampányolást - alighanem tisztában vannak. Az okokat másutt célszerű keresgélni.

Egyrészt végre magyarázatot kell találni a történtekre. A Fidesz és tábora győzelemre készült: minden mellettük szólt, az előzetes becslések szerint is nekik állt a zászló, mi több, a választásokon nem szerepeltek rosszul - az első körben mégis több mint hárommillió választó szavazott Orbán Viktor ellen, és ennek, ma már tudjuk, döntő jelentősége volt a végeredmény kialakulásában.

Az egészen bizonyos, hogy a Fidesz agytrösztje elemzi a bukás okait. Hogy ilyen rövid idő alatt jutottak-e valamire, s ha igen, azt híveik orrára kötik-e, az már kérdéses. A népgyűlés hangulati előkészítése ugyanis nem arra utalt, hogy a racionalitásé lesz a főszerep. Amint az államfő megbízza a kormányalakítással Medgyessy Pétert, végre lekerülhet a számról a lakat - sejtelmeskedett a múlt héten Orbán Viktor, ami megint csak jó példa a kétértelműségekre játszó fideszes retorikára. Hiszen ártatlan képpel lehet mondani azt is: amíg nincs hivatalos végeredmény, addig a regnáló kormányfő ne fejtse ki nézeteit a választásokról. De rímelhet e megjegyzés a második forduló utáni hol nyílt, hol képmutatóan naiv fideszes akciókra is, amelyek azt sugallták: a vereség valójában győzelem, s hogy mégsem ők alakíthatnak kormányt, az a háttérben meghúzódó "erők" aknamunkájának az eredménye. (Az elmúlt négy évben oly sokszor bevált Fidesz-MIÉP koreográfia szerint amit Orbánék gondolnak, azt Csurka István ki is mondja.)

A népgyűléssorozat másik oka az erődemonstráció; megmutatni, hogy a párt igenis erős. Részint önmaguknak, hogy erőt merítsenek az ellenzéki léthez. És részben a leendő kormánynak akarják megmutatni: úgy merjetek hozzánk nyúlni, hogy - ha kell - tömegek készek kiállni értünk. Innen nézve nem más ez, mint puszta fenyegetőzés, amit diktálhat például a kormányzás alatt elkövetett, khm, furcsa tettek következményeitől való félelem. A kardcsörtetést komolyan kell venni. De megijedni tőle semmiképpen sem kell.

Figyelmébe ajánljuk

A saját határain túl

Justin Vernon egyszemélyes vállalkozásaként indult a Bon Iver, miután a zenész 2006-ban három hónapot töltött teljesen egyedül egy faházban, a világtól elzárva, egy nyugat-wisconsini faluban.

Az űr az úr

Az 1969-ben indult Hawkwind mindig a mainstream csatornák radarja alatt maradt, pedig hatása évtizedek óta megkérdőjelezhetetlen.

Pincebogarak lázadása

  • - turcsányi -

Jussi Adler-Olsen immár tíz kötetnél járó Q-ügyosztályi ciklusa a skandináv krimik népmesei vonulatába tartozik. Nem a skandináv krimik feltétlen sajátja az ilyesmi, minden szak­ágnak, műfajnak és alműfajnak van népmesei tagozata, amelyben az alsó kutyák egy csoportozata tengernyi szívás után a végére csak odasóz egy nagyot a hatalomnak, az efeletti boldogságtól remélvén boldogtalansága jobbra fordulását – hiába.

Luxusszivacsok

A Molnár Ani Galéria 2024-ben megnyitott új kiállítótere elsősorban hazai, fiatal, női alkotókra fókuszál, Benczúr viszont már a kilencvenes évek közepétől jelen van a művészeti szcénában, sőt már 1997-ben szerepelt a 2. Manifestán, illetve 1999-ben (más művészekkel) együtt a Velencei Biennálé magyar pavilonjában.

Égen, földön, vízen

Mesék a mesében: mitikus hősök, mágikus világ, megszemélyesített természet, a szó szoros értelmében varázslatos nyelv. A világ végén, tajtékos vizeken és ég alatt, regei időben mozognak a hősök, egy falu lakói.

Visszaszámlálás

A Ne csak nézd! című pályázatot a Free­szfe, az Örkény Színház, a Trafó és a Jurányi közösen hirdették meg abból a célból, hogy független alkotóknak adjanak lehetőséget új előadások létrehozására, a Freeszfére járó hallgatóknak pedig a megmutatkozásra. Tematikus megkötés nem volt, csak annyiban, hogy a társulatoknak társadalmilag fontos témákat kellett feldolgozniuk. A nyertesek közül a KV Társulat pályamunkáját az Örkény Színház fogadta be.

Mészáros Lőrinc egy történet

A Mészáros Lőrinc című történetnek az lenne a funkciója, hogy bizonyítsa, létezik frissen, ön­erejéből felemelkedett nemzeti tőkésosztály vagy legalább réteg, de ha még az sem, pár markáns nemzeti nagytőkés. Valamint bizonyítani, hogy Orbán Viktor nem foglalkozik pénzügyekkel.

„Mint a pókháló”

Diplomáját – az SZFE szétverése miatt – az Emergency Exit program keretein belül Ludwigsburgban kapta meg. Legutóbbi rendezése, a Katona József Színházban nemrég bemutatott 2031 a kultúra helyzetével és a hatalmi visszaélések természetével foglalkozik. Ehhez kapcsolódva toxikus maszkulinitásról, a #metoo hatásairól és az empátiadeficites helyzetekről beszélgettünk vele.

Nem a pénz számít

Mérföldkőhöz érkezett az Európai Unió az orosz energiahordozókhoz fűződő viszonya tekintetében: május elején az Európai Bizottság bejelentette, hogy legkésőbb 2027 végéig minden uniós tagállamnak le kell válnia az orosz olajról, földgázról és nukleáris fűtőanyagról. Ha ez megvalósul, az energiaellátás megszűnik politikai fegyverként működni az oroszok kezében. A kérdés az, hogy Magyar­ország és Szlovákia hajlandó lesz-e ebben együttműködni – az elmúlt években tanúsított magatartásuk ugyanis ennek éppen az ellenkezőjét sugallja.