Orbánjárás

  • 2002. május 9.

Publicisztika

Lapzártánk idején nem tudni semmit arról, hogy Orbán Viktor kedden este milyen "útmutatást ad a polgári Magyarországnak". Mivel az Olvasó már mindennel tisztában van, meg sem próbáljuk kitalálni, mit mond(ott) a kormányfő; mindenesetre nem csodálkoznánk, ha Orbán Viktor a felelős államférfiúi magatartás és a vadulás között lavírozna. Például ha előkerülnek a választási eredmények, megfontolt politikushoz illően azok tudomásulvételét kéri hallgatóságától, de mintegy mellékesen, cinkos kiszólással tesz egy-két megjegyzést, aminek a lényege körülbelül ez lesz: na de polgártársak, mi azért tudjuk, amit tudunk, igaz?

n Lapzártánk idején nem tudni semmit arról, hogy Orbán Viktor kedden este milyen "útmutatást ad a polgári Magyarországnak". Mivel az Olvasó már mindennel tisztában van, meg sem próbáljuk kitalálni, mit mond(ott) a kormányfő; mindenesetre nem csodálkoznánk, ha Orbán Viktor a felelős államférfiúi magatartás és a vadulás között lavírozna. Például ha előkerülnek a választási eredmények, megfontolt politikushoz illően azok tudomásulvételét kéri hallgatóságától, de mintegy mellékesen, cinkos kiszólással tesz egy-két megjegyzést, aminek a lényege körülbelül ez lesz: na de polgártársak, mi azért tudjuk, amit tudunk, igaz?

A beszéd tartalmánál sokkal érdekesebb azonban az, hogy minderre mi szükség? A tervezett összejövetelek (Orbán az elképzelések szerint végigjárja az országot) a két választási forduló között felpörgetett hívek és vezetőik számára afféle levezető programként szolgálnak? Vagy éppen ellenkezőleg, az önkormányzati választások felvezetéséről van szó? Esetleg komolyan vehetjük azt - a sajtóhíradások szerint a Fideszből származó - magyarázatot, miszerint az áprilisban összehozott szavazótábor egybentartása lenne a cél?

E kézenfekvőnek tűnő - és a médiában a leginkább fölbukkanó - indokok ellen fölhozható egy nyomós érv: kétmillió pár százezer embert nemhogy a következő Országgyűlésig, de még az őszi helyhatósági választásokig sem lehet folyamatosan izgalmi állapotban tartani. A dolog úgy a nyári szabadságok magasságában egészen egyszerűen kifulladna, és a harminckettedik dzsembori tájékán önmaga paródiájába fordulna. Ezzel a Fideszben - abban a pártban, amelyik Magyarországon a legjobban érti a kampányolást - alighanem tisztában vannak. Az okokat másutt célszerű keresgélni.

Egyrészt végre magyarázatot kell találni a történtekre. A Fidesz és tábora győzelemre készült: minden mellettük szólt, az előzetes becslések szerint is nekik állt a zászló, mi több, a választásokon nem szerepeltek rosszul - az első körben mégis több mint hárommillió választó szavazott Orbán Viktor ellen, és ennek, ma már tudjuk, döntő jelentősége volt a végeredmény kialakulásában.

Az egészen bizonyos, hogy a Fidesz agytrösztje elemzi a bukás okait. Hogy ilyen rövid idő alatt jutottak-e valamire, s ha igen, azt híveik orrára kötik-e, az már kérdéses. A népgyűlés hangulati előkészítése ugyanis nem arra utalt, hogy a racionalitásé lesz a főszerep. Amint az államfő megbízza a kormányalakítással Medgyessy Pétert, végre lekerülhet a számról a lakat - sejtelmeskedett a múlt héten Orbán Viktor, ami megint csak jó példa a kétértelműségekre játszó fideszes retorikára. Hiszen ártatlan képpel lehet mondani azt is: amíg nincs hivatalos végeredmény, addig a regnáló kormányfő ne fejtse ki nézeteit a választásokról. De rímelhet e megjegyzés a második forduló utáni hol nyílt, hol képmutatóan naiv fideszes akciókra is, amelyek azt sugallták: a vereség valójában győzelem, s hogy mégsem ők alakíthatnak kormányt, az a háttérben meghúzódó "erők" aknamunkájának az eredménye. (Az elmúlt négy évben oly sokszor bevált Fidesz-MIÉP koreográfia szerint amit Orbánék gondolnak, azt Csurka István ki is mondja.)

A népgyűléssorozat másik oka az erődemonstráció; megmutatni, hogy a párt igenis erős. Részint önmaguknak, hogy erőt merítsenek az ellenzéki léthez. És részben a leendő kormánynak akarják megmutatni: úgy merjetek hozzánk nyúlni, hogy - ha kell - tömegek készek kiállni értünk. Innen nézve nem más ez, mint puszta fenyegetőzés, amit diktálhat például a kormányzás alatt elkövetett, khm, furcsa tettek következményeitől való félelem. A kardcsörtetést komolyan kell venni. De megijedni tőle semmiképpen sem kell.

Figyelmébe ajánljuk

Hieronymus Bosch világa

  • - turcsányi -

Michael Connelly nem egy író, inkább egy regénygyár, rosszabb esetben áruvédjegy – az efféle státus persze nem oly ritka zsiráf manapság.

„Rodrigo”

A világ legnagyobb és legrangosabb színházi fesztiválja az avignoni. Jelentős társulatok seregszemléje, illetve már maga a fesztiválmeghívás jelentőssé tesz társulatokat. Aki a hivatalos programban van, az számít valakinek.

Félúton

Egykori nagymenő, aki a csúcsról lepottyanva már csak árnyéka önmagának; féktelen csodagyerek, akinek csak kemény munkára és iránymutatásra van szüksége, hogy azzá a sztárrá váljon, akit a végzete elrendelt neki – a sportfilmek talán legnagyobb kliséi ezek, a Stick pedig épp erre a kettőre épül.

Dinók a budoárban

Ötévesen, egy tollseprűtánccal indult Karácsonyi László (1976) művészi karrierje, diplomáját 2003-ban pedig egy lovagi páncélzatban védte meg. (A páncél maga volt a diplomamunkája.)

Léda a Titanicon

  • Molnár T. Eszter

Ki ne szeretné a Balatont? Főleg, ha csak a szépre emlékszik? Arra, hogy a vonat vidáman, sőt pontosan fut be a hűs állomásra, a papucs nem töri a lábat, a naptej megvéd a leégéstől, és van hely az árnyékban a kempingszéknek és a gumimatracnak.

Angyalszárnycsikorgás

Nagy luxus olyan kis kultúrának, mint a magyar, nem megbecsülni a legjobbjait. Márpedig Halasi Zoltán a kortárs magyar költészet szűk élmezőnyébe tartozik, ám a szakma mintha nem tartaná számon érdemeinek megfelelően, a nagyközönség számára pedig minden bizonnyal ismeretlen.

Miért hallgat Erdő Péter?

2025 júliusának egyik forró szerda éjjelén Konrád-Lampedúza Bence betanított kémia­tanár hazafelé ballagott Ráczboldogkőn, a Kistücsök névre hallgató alma materéből. Nem volt ittas egy cseppet sem, de megviselte a nehéz levegő, amikor szembejött vele egy kormányzati óriásplakát. 

Kinek a bűne?

A kormánypárti média azzal igyekszik lejáratni egy Tisza párti önkéntest, hogy korábban pornófilmekben szerepelt. A kampány morális természetű, a nőt bűnösnek és erkölcstelennek állítja be, s persze ezt vetíti rá a pártra is.

Presztízskérdés

A magyar kormányzat hosszú ideje azt kommunikálja, hogy csökkent a szegénység Magyarországon, az MCC-s Sebestyén Géza pedig odáig jutott, hogy idén februárban bejelentette a szegénység eltűnését is. A kormány helyzetértékelése eddig is vitatható volt, és a KSH szegénységi adatai körül felfedezett furcsaságok tovább bonyolítják ezt az így is zavaros ügyet.

„Lövésük sincs róla”

Magyarországon nem az illegális kábítószerek okozzák a legnagyobb problémát a fiatalok körében. A hazai 16 évesek élen járnak az alkohol, a cigaretta és e-cigaretta kipróbálásában, és kilátástalannak érzett helyzetük miatt sokan a serkentők felé fordulnak.