Korunk egyik méltán népszerű gondolkodója és ünnepelt makroközgazdásza, Selmeczi Gabriella azt tette, amiért szeretjük, amihez ért: ceruzája hegyére pökött és számolt. Orbán Viktor nyugdíjvédelmi megbízottja végül arra jutott, hogy ha a magánnyugdíjpénztárak a tagok befizetéseit az elmúlt tizenhárom évben teljes egészében állampapírokba fektették volna, akkor 700 milliárd forinttal nagyobb hozamot értek volna el. De nem ezt tették, úgyhogy most ennyivel kisebb a tagok vagyona. Még ennél is sokkal jobban jártunk volna, ha egyáltalán nincsenek pénztárak, mivel akkor évente egy százalékkal kisebb lett volna az államháztartás hiánya, ezért most az államadósság nem a GDP 80 százaléka lenne, hanem csak 70. Valamint a pénztárak 150 milliárd forintot költöttek a saját működésükre, ami horribilis összeg, és szintén nagyon hiányzik. Az így előállított 850 milliárdos veszteséget a megbízott asszony a még nála is gyengébbek kedvéért családi pótlékra és gyesre is átszámította.
Mi van?
Az egyetlen tétel, amiben legalább részben van igazság, az az, hogy a pénztárak működési költségei az első hét-nyolc évben valóban elszaladtak. Évekig széttárt karokkal figyelték a kormányok, hogy az elvileg nonprofit "szövetkezetek" névadói elég jól keresnek a költségeik leszámlázásával. De aztán költségplafonok előírásával a politika változtatott ezen, majd a Bajnai-kormány azt is megpróbálta elérni, hogy aki ilyen jól profitált a befektetések kezeléséből, vállaljon is számon kérhető felelősséget; a tisztességes verseny tovább csökkenthette volna a kezelési és működési díjakat. Sajnos ezt a változtatást a költségeket most sokalló miniszterelnöki megbízott pártja - az akkori államfő segédletével - megakadályozta.
Amúgy az elmaradt hozamra vonatkozó "számításokban" még csak nem is a mínusz 700 milliárd kimutatása a legnagyobb baromság. Amint arra a Stabilitás Pénztárszövetség is rámutatott, a Selmeczi-féle képlettel ellentétben nem volt állandó a befizetett összeg (a törvényben előírt járulék is folyamatosan változott), nem volt állandó az állampapírok kamata, a kötelező tartalékokat nem fektethették kötvénybe, továbbá vagy 160 ezer pénztártag lépett vissza menet közben az állami rendszerbe, és vitte magával a vagyonát.
Hanem az már mi, hogy "ha az egészet állampapírba fektették volna"? A magán-nyugdíjpénztári pillér legfontosabb funkciója épp az volt (Selmeczi is jól tudta még 15 évvel ezelőtt), hogy fokozatosan tehermentesítse az államot a társadalom elöregedése miatti eladósodás alól. Selmeczi szerint ennek az lett volna a módja, hogy az államot a kötvénykibocsátással újabb adósságokba hajtjuk - ennek végképp semmi értelme. (Már az is nagy eredmény volt, hogy a pénztári vagyon eleinte 80 százalékos állampapír-állományát a többportfóliós rendszer bevezetésével sikerült rövid idő alatt 50 százalék alá vinni.)
Azon sem érdemes fennakadni, hogy 13 éven keresztül egy százalékkal nagyobb államháztartási hiányból miért pont 10 százalékos államadósság-növekmény következik. Az már érdekesebb kérdés, hogy a magánpénztári rendszer nélkül kisebb lenne-e az államadósság. Egyfelől tény, hogy az átmeneti időszakban a vegyes rendszerben lévők nyugdíjjárulékának egy része hiányzott a már nyugdíjasok nyugdíjából (hiszen félretettük), és a hiányzó részt az állam hitelekből fedezte. De vajon e nélkül a globális hitelbőség idején spórolósabbak lettek volna a kormányok? Vagy ugyanúgy felveszik a hitelt, és a fiatalok magánnyugdíjrendszere helyett újabb ezer kilométer autópályára, huszadik havi nyugdíjra, esetleg lakáshitelek kamattámogatására költik? Lehet tippelni.
A legszebb persze az, hogy Selmeczi szerint a 80 százalékos helyett most 70 százalékos lenne az államadósság. De akkor most miért nem lesz annyi? Ez a pénz ugyanis még mindig megvan, immár az állam őrzi. Azaz hogy költi: a kormányzati alkalmatlanság miatt keletkező költségvetési lukak betömésére, Mol-részvényekre, stadionokra, állami vállalatok kistafírozására.
Az e heti néphülyítést pusztán Selmeczi Gabriellán számon kérni persze méltánytalanság volna. Nincs egy épkézláb ötletük, hogy mi a búbánatot kezdjenek az országgal. A kirakatpereket Brüsszel lefújta. De valamit csak kellett virítani: és a magánnyugdíjpénztárak épp kézre estek. Az újdonság csak a szokásosnál is pöffeszkedőbb arcátlanság és nívótlanság volt.
