Publicisztika

Szép az élet! Lám, egy hét múltán újfent ún. botrányról értekezünk! Ennek a főszereplői épp Hír Tv-riporterek, továbbá Veres János pénzügyminiszter és volt kampányfőnöke, Tóth Viktor, Helmeczy László ügyvéd (volt fideszes, majd független országgyűlési képviselő), valamint Barát Miklós drogdíler (aki lehet még kettős ügynök is - juj, milyen izgi!). Van két egymással homlokegyenest ellenkező sztorink. A Hír Tv-é: Tóth Viktor Helmeczy László segedelmével úgy akarta lejáratni a televízió két munkatársát, hogy drogot csempésztet az autójukba. A díler azonban - tartva attól, hogy lebukhat, és visszaesőként mehet megint a börtönbe - földobta a megbízóit, minekutána a csatorna följelentést tett a rendőrségen (valamikor májusban), és a további események a szervek tudtával zajlottak. Amikor Barát a drogot a riporterek járművébe akarta rejteni (június 2-án), jöttek a nyomozók, és kokain helyett sütőport találtak. A Hír Tv hangfelvételekkel igyekezett alátámasztani a maga igazát.

2008. július 14-ig a magyar közvélemény számára alig ismert szereplője volt a nemzetközi politikának. Pedig az elmúlt fél évtizedben a darfúri katasztrófa eléggé beleivódott a hazai köztudatba, de arctalanul, mintha az ottani emberek arra születtek volna, hogy gyalázatos dolgokat műveljenek egymással, amiért mindenki, s így lényegében senki sem felelős.

Magyar Narancs, 2008. június 12. A cikk egyszerre tárgyszerű és emberi, informatív és megindító, hozza a MaNcstól megszokott magas színvonalat, egyvalami miattazonban többenkénytelen vagyunk újra és újrabillentyűzetet ragadni.

Magyar Narancs, 2008. július 24. Tisztelt Szerkesztőség! Idei 30.

Magyar Narancs, 2008. július 17. Nem vagyok tánctanár, csak zenetörténész, de Mérő László "Ártatlan népdalok" című írásában kifejtett nézetét a népdalok erotikus tartalmáról kételkedéssel olvasom.

"Példátlanul szigorú büntetés. Annyi évet kapott, mintha megölt volna valakit" - ilyen és ehhez hasonló vélemények jelentek meg Ausztriában, miután július 4-én az első fokon eljáró bécsi bíróság kilenc és fél év börtönbüntetésre ítélte Helmut Elsnert, a negyedik legnagyobb osztrák kereskedelmi bank, a BAWAG (Bank für Arbeit und Wirtschaft AG) korábbi vezérigazgatóját.

A szerk.: Rács mögé! Magyar Narancs, 2008. július.

A múlt kedden edzés közben meghalt Kolonics György, kétszeres olimpiai bajnok kenus - az ötödik olimpiájára készült Pekingbe. Megszakadt a szíve. Beleszakadt a munkába. A munkába, amit azért végzett, hogy nekünk könnyebb legyen tükörbe nézni, hogy tudjuk, egy közülünk a maga területén bármikor kiáll az egész világ ellen, s legtöbbször győz is.

Ha igazak a hírek a kenyerét "homeopataként" kereső Dragan Dabicról, élete utolsó - a hosszú, a halálig tartó börtönévek előtti utolsó - szakaszát emberek gyógyításával töltötte; és ez azért elég abszurd. A róla készült kép, az ősz üstök és a hosszú fehér szakáll remetébe oltott pátriárkát mutat, vagy az erdők öreg manóját, a szláv mitológia valamely koboldját. Egy bolondot leginkább. És könnyű lenne azt hinni, hogy nem volt normális soha: annál is inkább, mert Radovan Karadzic - féldilettáns, perverz versek zavart tekintetű költője, a periféria perifériájáról a nagyvárosba törekedő, s azt gyűlölő hontalan - számos patologikus vonást mutatott fénykorában is. Mi sem lenne könnyebb, mint a százezer halottat és a helyrehozhatatlan pusztítást, amit a boszniai háború a tárgyakban és a lelkekben végzett, valamely betegségnek, az emberi elme és lélek kóros deformációjának betudni.

Are we out of our collective minds? Elveszítettük-e kollektíve az eszünket? - e kérdéssel fordult az integrációpárti centrista napilap, az Irish Times az ír társadalom újsütetű euroszkeptikus többségéhez a népszavazás előestéjén.

Rég (legkésőbb a legutóbbi választási kampány óta) tudjuk, hogy Mikola István a Fidesz úgynevezett nehéz embere - ami a szívén, az a száján. Vannak olyan Orbán-rajongók, nem is kevesen, akik épp benne találtak bűnbakra a legutóbbi választási vereség után. Az ugyanis létezhetetlen, hogy pont a zseniális vezér számolta volna el magát. De akkor vajon ki a fene tette meg a verbálterrorista Mikolát helyetteséül? Azt is sokan tudhatják, hogy a "nemzet doktora" nem csak orvosként van jelen a magyar egészségügy klórmészszagú ingoványában: sorra jelentek meg a cikkek egészségügyi vállalkozásairól, a firkászok még nepotizmussal, családtagjainak való elvtelen kedvezéssel is megvádolták a jelentős egészségpolitikust.

"Én nem értem az újságírók cirkuszolását, mindig csak az árakkal foglalkoznak, ahelyett, hogy örülnének, mennyi új autópálya épül" - fakadt ki úgy egy éve a Nemzeti Infrastruktúra Fejlesztő (NIF) Zrt. egyik vezetője, amikor a Narancs tapintatlanul holmi költségek felől érdeklődött. És valóban, az Állami Számvevőszék (ÁSZ) a tavaly átadott autópálya-szakaszokat ellenőrző jelentése sem állítja, hogy ne lenne a megjelölt helyeken út. Igaz, kicsit későn adták át őket, esetleg kicsit drágábbak a kelleténél, és akad egy talán fölösleges völgyhíd is - de ez csupa piszlicsáré apróság.

A rendszerváltás óta soha nem volt ennyi rasszista és homofób gyűlölet a hazai közéletben. És az ügyészségek, bíróságok sohasem tűntek ennyire tétlennek és/vagy tehetetlennek. A törvényhozó a büntető- és a polgári jogi szabályozás szigorításával igyekezett segíteni a helyzeten. De - amint az Alkotmánybíróság (AB) múlt heti döntéseiből kiderült - egyik kísérlet sem állta ki az alkotmányosság próbáját. Az AB eddigi gyakorlatának és a módosítások valóban komoly technikai hibáinak ismeretében ez nem is volt meglepő. Ami viszont újdonság, hogy néhány alkotmánybírói véleményben már megjelentek a gyűlöletbeszéd korlátozhatatlanságával kapcsolatos kételyek.

Múlt heti számunk Újra húzhat c. szerkesztőségi cikkében az áll, hogy "Bárándy Péter elmulasztott a papájával konzultálni" - összekevertük a keresztneveket, Bárándy Gergelyt kellett volna írnunk.