Françoise Thom

Putyin flörtje az apokalipszissel

Milyen ideológiai munícióval jutottak el az oroszok a Nyugat elpusztításával való fenyegetésig?

Publicisztika

Minden szem Moszkvát figyeli – lázasan keressük a jeleket, amelyek kulcsot adhatnak az orosz viselkedéshez. Vannak erős gyomrú és bátor emberek, akik azt gondolják, joggal, hogy az orosz televíziót kell nézni, hiszen az megmutatja, honnan fúj a szél. De sokszor még azok is úgy érzik, hogy horrorfilmet néznek, akiket a putyini média súlyos tapasztalatokkal vértezett fel. 

Íme egy kis ízelítő a január 16-i esti adásból.

Habzó szájú kórus

Vlagyimir Szolovjov műsorában, az állami tévé politikai show-jában először az Ukrajna elleni gyűlölet buzgott fel, amely hamar gyilkosságra uszításba torkollott: „Ukrajnát likvidálni fogják.” Variáció: „Ukrajnát az amerikaiak fogják likvidálni.” Ezután a többi „ruszofób” került sorra: először Nagy-Britannia. Dmitrij Jevsztafjev, a moszkvai közgazdasági főiskola professzora így szónokolt: „Rá kell bírnunk az Egyesült Államokat, hogy az Egyesült Királyságot kényszerítse az atomfegyverei leszerelésére! Mert Nagy-Britannia egy nulla! Majom gránáttal!” A balti államok sem maradtak ki: „Nem is lehet ezeket országnak nevezni.” Európa kapta a legsúlyosabb átkokat – s mindezt az alvilág aljas nyelvén adták elő, amely most már az orosz diplomaták és „szakértők” sajátja: „Ha akarjuk, hátulról megdugjuk az Európai Uniót.” Ám e pojácák csak az elnöküket utánozták, aki éves sajtókonferenciáján a Nyugatról szólva azt mondta: „Húzzatok innét az aggodalmaitokkal!”

Az igazán hátborzongató mégis az a lelkesedés, amellyel a Nyugat elleni nukleáris csapásról szól a kórus. A Kreml propagandistái immár azt állítják, hogy Oroszország túlélne egy nukleáris háborút, míg a nyugati országok egyszerűen elolvadnának. Hirosima, sulykolják az orosz nézőnek, gyönyörű város, sokkal jobb hely lett, mint volt az atombomba előtt. Szolovjov így kiált fel: „Ki mondta, hogy atomháborúnak nem lehet győztese? Szerintem lehet – Oroszország!” Jakov Kedmi izraeli „szakértő”, a panoptikum régi tagja is megszólal: „Nukleáris háború esetén Oroszország is károsodik, de az Egyesült Államok megsemmisül! Az az ország megszűnik létezni! Akárcsak a többi Európában. Oroszország fennmarad, míg az Egyesült Államok területén ezer évig semmi sem fog nőni.” Zsirinovszkij pedig így vicsorog: „2021 volt Európa utolsó békeéve. Az európaiak utoljára ünnepelnek, pezsgő, whisky… Nagy tragédia vár az emberiségre, Európára. Egy fegyveres konfliktus után Európában az áldozatok száma milliós nagyságrendű lesz. Csak erőszakkal lehet döntésre vinni a dolgot. Zlobin (egy Egyesült Államokkal foglalkozó politológus – F. T.), maga ne menjen többet New Yorkba! Az a város hamarosan megszűnik létezni! Európa nem lesz többé. Nem lesz többé Kijev, Varsó, London. Nem egész Európát kell elpusztítani – de Londont igen. Hadd éljenek a skótok, az írek, a walesiek. De London ne! Az még mindig az oroszellenes propaganda központja.” Zsirinovszkij január 21-én az 1-es csatornán folytatta. „Ukrajnának, Moldovának, Fehéroroszországnak orosz tartományokká kell válnia! Nukleáris háború – és mi maradunk az egyetlen szuperhatalom! Néhány országot el kell pusztítani! Moszkva diktál majd az egész világnak! A teljes megsemmisítés háborúja! Lavrovnak egyetlen, utolsó dokumentumot kell aláíratnia Blinkennel: a megadási okmányt. A háború egy hétig fog tartani! Biden az Egyesült Államok utolsó elnöke, őt meg kell kímélni. Nem lesz többé angol nyelv – csak orosz!”

Ez egy remek cikk a nyomtatott Magyar Narancsból, amely online is elérhető.
Ha szeretné elolvasni, kérjük, fizessen elő lapunk digitális kiadására, vagy ha már előfizető, lépjen be!
Támogassa a független sajtót! Olvassa a Magyar Narancsot!

Neked ajánljuk

Grandiózus pamparamm

Raffaello 1514-ben befejezett freskóján I. Leó pápa és Attila néz farkasszemet egymással. Míg az egyházfő felett Szent Péter és Szent Pál levitál, a hun lovak riadtan szökellnek hátra, a barbár küldöttség pedig megretten a keresztény Isten jelenlététől.

Vivát!

Ha azt mondjuk, hogy augusztus 20. Magyarországon immár hagyományosan a nagy fővárosi falunap izzadmányos ünnepe, a színes, szagos, hangos talmi kunsztstüklik, égbe lőtt hamburgerek rajongóinak nagy találkozója, amikor megnyílnak a főváros csak erre az alkalomra tartogatott csodái az egymás sarkára hágni, falkában élvezkedni imádó tömegek előtt, akkor nyilvánvalóan lenézzük a vidéket, a vidékieket, a városi alacsonyabb néposztá­lyo­kat, mindenkit, aki úgymond felutazott, aki szembejön, s nincs kalap a fején.

Bármilyen szakos

Az elmúlt napokban több felől hallottuk rebesgetni – és nemcsak tanároktól, szülőktől, hanem tankerületi szakelemektől is –, hogy a kormány az ősszel a koronavírus-járvány újabb hullámára hivatkozva online oktatást rendel el. Néhány nappal ezelőtt Hadházy Ákos független országgyűlési képviselő is erről posztolt a közösségi oldalán, mi több, szerinte már „főispáni hivatalból” is érkezett ilyen értelmű szóbeli jelzés. A képviselő „teljesen életszerűnek” nevezi e lehetőséget, ámbár némi kétkedés is kiérződik soraiból.

Nadrágszíj a függönyre

Nem hirtelen támadtak és nem is múlnak el egyhamar a színházi szakma gazdasági nehézségei. A független, az önkormányzati és az állami fenntartású teátrumok növekvő rezsiárakkal és csökkenő nézőszámmal számolnak, de a jegyárakon senki sem mer nagyot emelni.

„Ha nem dicsérnek”

Urbán András előadásaiban láthattuk először itthon, aztán egyre több darabban tűnt fel. Nagyabonyi Emese újvidéki színésznővel a hazai és vajdasági színjátszás közötti különbségekről, a pálya nehézségeiről és a megtett útról beszéltünk.