Reflex

  • 1997. január 30.

Publicisztika

Van abban valami elbájoló, ahogy a mi kormánypártjaink a Szokai-Tocsik-ügyet kezelik. Rögtön az elnevezés: a változatos életmunkájú Szokai Imre nevét a sajtó nagy része sem pedzi, a pártközlemények pláne nem, pedig mindahányan tudják, hogy meglenne az ok rá. Marad tehát az eufemizmus, Tocsik-ügy, pedig azt mindenki tudja a hetvenes évekbeli olasz tévéshow-kon edzett ízléssel öltözködő zugírászról, azonfelül, hogy volt képe elábrándozni egy olyan ügyleten, ahol semmi befektetéssel egy Magyarországon komolyabbnak számító összeget inkasszálhat, ő tulajdonképpen csak egy prügelknábe, magyarul: scapegoat. Bűnbak. Egy liba, aki elviszi a balhét.
Van abban valami elbájoló, ahogy a mi kormánypártjaink a Szokai-Tocsik-ügyet kezelik. Rögtön az elnevezés: a változatos életmunkájú Szokai Imre nevét a sajtó nagy része sem pedzi, a pártközlemények pláne nem, pedig mindahányan tudják, hogy meglenne az ok rá. Marad tehát az eufemizmus, Tocsik-ügy, pedig azt mindenki tudja a hetvenes évekbeli olasz tévéshow-kon edzett ízléssel öltözködő zugírászról, azonfelül, hogy volt képe elábrándozni egy olyan ügyleten, ahol semmi befektetéssel egy Magyarországon komolyabbnak számító összeget inkasszálhat, ő tulajdonképpen csak egy prügelknábe, magyarul: scapegoat. Bűnbak. Egy liba, aki elviszi a balhét.

Az MSZP berkeiben a Szokai-Tocsik-ügy biznisz esz júzsel, így volt, így van, mindig is így lesz: ők megpróbálják felvirágoztatni ezt a nyomorult kis országot, jó, hát nyúlnak ők is mellé, persze nem nagyon, de rögtön mindenki nekik ugrik. Pedig nem volt ez mindig így. Az alelnök asszony szerint az ügy jelenlegi szakaszában "Boldvai László politikai felelősségének parlamenti boncolgatása értelmezhetetlen" (a magyar nyelvfejlődés jelenlegi szakaszában pedig ez a mondat az), Boldvai csak a pártkongresszusnak tartozik felelősséggel, ennek megállapítása nem a parlament kompetenciája. Uff. Az alacsonyan szálló - permanens mélyrepülésben röpködő - Baja Feri szerint az MSZP választmányán Boldvai egy kérdést kapott a Szokai-Tocsik-ügyben, de ott a pénztárnok megerősítette, hogy nincsen neki takargatnivalója. Páran kiakadtak, hogy nem volt olyan élelmes szocialista Kiss Ernő dandártábornok és Edgar J. Hoover parlamenti meghallgatásán, aki a Központi Bűnüldözési Igazgatóság vezetőjének egy, az adott kontextusban többféleképpen is értelmezhető mondatára ("erre vonatkozólag vallomás és okirati bizonyítékok állnak rendelkezésre") rápontosított volna. E kis intermezzókat leszámítva a szocialisták férfiként tűrik a Szokai-Tocsik-ügy tépdeste sebek fájdalmát, különösen Kósáné Kovács Magda, nemhogy arcizmuk rezdülne, egy tizedgramm púder nem sok, annyi nem pereg le orcájukról. A rutin.

Másként van ez a szabad demokratáknál. Az Aktuális című új televíziós műsorban Betlen János azzal a kérdéssel szembesítette Pető Ivánt - miután az arra hivatkozott, hogy az SZDSZ-es érintettséget még vizsgálniuk kell -, hogy Virág Attila gyerekének azt mondják a suliban, mi van: lopott az apád? Petőn meg látszik, hogy rosszul érintik az ilyen kérdések, nyomasztja a felelősség meg az "egyetlen erkölcsös magyar párt" címének elvesztése, és hiányzik tizenöt év KISZ KB-rutin. A szabad demokraták meg futkoznak, mint a mérgezett egér, lázasan pótcselekszenek. Wekler Sértettember Ferenc pártigazgató - aki az új Tölgyessy szerepére törekszik; nem képességeivel, ambíciójával - például egy, a párt vezető testületeinek készített memorandumába betesz egy cikkelyt az ellenzék felé való nyitásról, a média felnagyítja, cáfolatok, magyarázkodás éjjel, nappal, minden hullámhosszon. Hirtelen rácsudálkoznak: milyen régóta is szó van arról, hogy ennek az egész pártigazgató-dolognak semmi értelme, hát nem má´ nagyon régen meg kellett volna szüntetni. Nosza megszüntetik. Aztán cáfolatok, magyarázkodások: mint fent. A hét végén meg lezajlik a sorsdöntőnek mondott Országos Tanács ülése, kis szavazati aránnyal elkötelezik magukat, de most már végleg, a koalíció mellett, aztán három népszerű ellenzéki követelést tűznek kék alapon madaras zászlajukra. (No bősi különalku, no másodállás utáni tb-fizetés, no csillagászati autópályadíj.)

A magyar királyi televízió A Hét című műsorában pedig, közvetlenül a nyilak után (ÁPV Rt. -> Tocsik M. egyik irány -> Arány Rt.; másik irány -> Utilitas Rt. -> Társadalmi Párbeszédért Alapítvány) megjelenik egy férfi, "szabad demokrata érzelmű értelmiségi", aki, mint az utóbb említett alapítvány kuratóriumi tagja, elhatárolja magát az alapítványtól. Az esztéta, aki az utóbbi években leginkább azt próbálta igazolni, hogy nemcsak entellektüel, de macher is, és akire most annak a gyanúnak az árnyéka vetült, hogy nem csak a szép érdekli, de a sok is.

Eddig még érthető is volna a szereplés, a másodvonalbeli SZDSZ-es háttérember úgy gondolja, hogy a másodfedélzetmestereknek kell először elhagyniuk a süllyedő hajó fedélzetét. Ám utána kiesik szerepéből, értelmiségiből politikus lesz, befolyásos médiaemberként behívatja magát egy nézettnek mondott műsorba, majd elmondja még véleményét a felelősség kérdését illetően. Nem vox populi, nem az Utca hangja a Népszavából, de megbízatása, választott funkciója sincs. Aztán megállapítja a miniszterelnök és a szabad demokrata pártelnök (akinek tanácsadói körébe tartozott) felelősségét és konzekvenciák levonására szólít fel. Ízléstelen volna e helyt továbbgondolni az esetet.

Figyelmébe ajánljuk

A saját határain túl

Justin Vernon egyszemélyes vállalkozásaként indult a Bon Iver, miután a zenész 2006-ban három hónapot töltött teljesen egyedül egy faházban, a világtól elzárva, egy nyugat-wisconsini faluban.

Az űr az úr

Az 1969-ben indult Hawkwind mindig a mainstream csatornák radarja alatt maradt, pedig hatása évtizedek óta megkérdőjelezhetetlen.

Pincebogarak lázadása

  • - turcsányi -

Jussi Adler-Olsen immár tíz kötetnél járó Q-ügyosztályi ciklusa a skandináv krimik népmesei vonulatába tartozik. Nem a skandináv krimik feltétlen sajátja az ilyesmi, minden szak­ágnak, műfajnak és alműfajnak van népmesei tagozata, amelyben az alsó kutyák egy csoportozata tengernyi szívás után a végére csak odasóz egy nagyot a hatalomnak, az efeletti boldogságtól remélvén boldogtalansága jobbra fordulását – hiába.

Luxusszivacsok

A Molnár Ani Galéria 2024-ben megnyitott új kiállítótere elsősorban hazai, fiatal, női alkotókra fókuszál, Benczúr viszont már a kilencvenes évek közepétől jelen van a művészeti szcénában, sőt már 1997-ben szerepelt a 2. Manifestán, illetve 1999-ben (más művészekkel) együtt a Velencei Biennálé magyar pavilonjában.

Égen, földön, vízen

Mesék a mesében: mitikus hősök, mágikus világ, megszemélyesített természet, a szó szoros értelmében varázslatos nyelv. A világ végén, tajtékos vizeken és ég alatt, regei időben mozognak a hősök, egy falu lakói.

Visszaszámlálás

A Ne csak nézd! című pályázatot a Free­szfe, az Örkény Színház, a Trafó és a Jurányi közösen hirdették meg abból a célból, hogy független alkotóknak adjanak lehetőséget új előadások létrehozására, a Freeszfére járó hallgatóknak pedig a megmutatkozásra. Tematikus megkötés nem volt, csak annyiban, hogy a társulatoknak társadalmilag fontos témákat kellett feldolgozniuk. A nyertesek közül a KV Társulat pályamunkáját az Örkény Színház fogadta be.

Mészáros Lőrinc egy történet

A Mészáros Lőrinc című történetnek az lenne a funkciója, hogy bizonyítsa, létezik frissen, ön­erejéből felemelkedett nemzeti tőkésosztály vagy legalább réteg, de ha még az sem, pár markáns nemzeti nagytőkés. Valamint bizonyítani, hogy Orbán Viktor nem foglalkozik pénzügyekkel.

„Mint a pókháló”

Diplomáját – az SZFE szétverése miatt – az Emergency Exit program keretein belül Ludwigsburgban kapta meg. Legutóbbi rendezése, a Katona József Színházban nemrég bemutatott 2031 a kultúra helyzetével és a hatalmi visszaélések természetével foglalkozik. Ehhez kapcsolódva toxikus maszkulinitásról, a #metoo hatásairól és az empátiadeficites helyzetekről beszélgettünk vele.

Nem a pénz számít

Mérföldkőhöz érkezett az Európai Unió az orosz energiahordozókhoz fűződő viszonya tekintetében: május elején az Európai Bizottság bejelentette, hogy legkésőbb 2027 végéig minden uniós tagállamnak le kell válnia az orosz olajról, földgázról és nukleáris fűtőanyagról. Ha ez megvalósul, az energiaellátás megszűnik politikai fegyverként működni az oroszok kezében. A kérdés az, hogy Magyar­ország és Szlovákia hajlandó lesz-e ebben együttműködni – az elmúlt években tanúsított magatartásuk ugyanis ennek éppen az ellenkezőjét sugallja.