Reformdili

Publicisztika

A második forduló vége óta piszok sokan jelentkeztek be egy jó kis vendégkormányzásra a tisztelt közvéleménynél. Nem múlik el nap, hogy különféle think tankek, szövetségek, kamarák, elnökök, intézetek ne szögeznék le, hogy ez így nem mehet tovább, hogy az államháztartás maga alá rogy, hogy összedől a forint, kész, vége, elsüllyedünk.

A második forduló vége óta piszok sokan jelentkeztek be egy jó kis vendégkormányzásra a tisztelt közvéleménynél. Nem múlik el nap, hogy különféle think tankek, szövetségek, kamarák, elnökök, intézetek ne szögeznék le, hogy ez így nem mehet tovább, hogy az államháztartás maga alá rogy, hogy összedől a forint, kész, vége, elsüllyedünk. A zsebekben - kiáltványokban, állásfoglalásokban, felszólításokban - a közelgő végromlást plasztikusan felfestő képek mellett rendszerint súlyos imperatívuszok lapulnak, felszólító módban megfogalmazott mondatok, elvárások, teendők. Az új kormány, szegény, tehetetlen hülye, ismerné már be, hogy a jó tanácsaink nélkül nem megy semmire!

A kormány ne egyeztessen senkivel, csak vágjon bele.

A kormány egyeztessen az érdekképviseletekkel.

A kormány ne velük egyeztessen, hanem folytasson valódi társadalmi vitát.

A kormány egyeztessen az ellenzékkel is. A kormány hívjon össze nemzeti kerekasztalt, és szolgáljon fel ott pacalt és kisfröccsöt.

Mi ezekkel mind egyetértünk, és javasoljuk a szalontüdőt zsemlegombóccal.

Miután a reformok kijelölésének, a preferenciák megfogalmazásának, majd gyakorlati megvalósításuknak a metodológiája ilyeténképpen világossá vált, jöhetnek a konkrét javaslatok.

A kormány csökkentse a költségvetés kiadási oldalát, és növelje a bevételit.

Huh, hogy ez nem nekünk jutott eszünkbe.

Esetleg ne növelje a bevételit, hanem csökkentse! És a kiadásit növelje!

Ennél nekünk sem lett volna jobb ötletünk, mi tagadás.

A kiadási oldal csökkentésére - vagy a bevételi növelésére - számos indítvány érkezett. Adóztassuk meg a minimálbért. A nyugdíjakat, oly módon, hogy a 13. havi nyugdíjat el lehessen tüntetni. Szüntessük meg cakkpakk a gázártámogatást. A legfaszább ezek közül az, amelyik kétszázezer közalkalmazott sürgős elbocsátását tartaná üdvösnek. Ez utóbbi ötlet gazdája szerint ekkor már rögtön nem is kéne olyan sokat adózniuk a "vállalkozóknak", mely üdvös cél érdekében a mondott gazda egyszer már maga is jó példával járt elöl, midőn feketemunkások dolgoztak a Művészetek Palotája építésén.

Most képzeljük ezt el - mindet együtt. Tényleg, az a sok nyugdíjas. Csak zabálna folyton mindegyik. Meg bedurrant az olcsó gázból, és az sem érdekli, hogy felforr az agyvize és tisztára leizzad: csak a költségvetési egyensúly boruljon! És az sem igaz, hogy a sok léhűtő közalkalmazott ne tudná magát mással elfoglalni. Ott van például a szélvédőmosás a piros lámpánál. Minek annyi filozófus (múzeum, könyvtár, orvosi rendelő stb.)?

De ugyanilyen jó javaslatok érkeztek a kiadási oldal növelésére (a bevételi csökkentésére) is. Csökkentsük a tébéjárulékot, az adót, és (és!) adjunk támogatást a kisvállalkozóknak, a közepeseknek. Ne feledkezzünk meg a nagyokról sem! Ezekkel sem könnyű nem egyetérteni, az hétszentség. Egy kisebb jelentőségű kamara a kiáltványába véletlenül azt írta bele, hogy "a kormány azonnal dolgozza ki a mostaninál lényegesen rosszabbul, lassabban és drágábban működő közigazgatás feltételeit", ezzel azóta se áll szóba senki, hiába bizonygatták, hogy csak a helyesírás-ellenőrző program szúrta el.

Ha amit eddig olvastak Önök, alig is volt több színtiszta demagógiánál, a hátralévő két bekezdésben, ígérjük, megjavulunk.

E javaslatözönben nyilván vegyesen vannak olyanok, melyeket egy-egy szűk, ám befolyásos társadalmi csoport vagy gazdasági-politikai lobbi érdekei motiválnak, meg olyanok is, amelyeket az őszinte aggódás a magyar társadalom jövőjéért. Ostobaságok és jó megoldások vegyes problémákra. De ha valaki - hacsak nem a hiúság vezérli - avval az igénnyel ül le gondolkodni, hogy a kormány helyett teszi, minimálisan számot kellene vetnie avval is, mi az, amit egy kormány (ez a kormány) egy választási kampány után (ez után a választási kampány után) politikai értelemben megkísérelhet. Elvégre a felelősség a nyertes párté. Kettős értelemben: nem tolhat ki hirtelen az őrá szavazók nagy tömegeivel; és minden lépésének következményei reá hullanak vissza. Volt itt ugye pár hete ez az izé. Ez a választás, vagy mi a szösz. Elhangzott, ami elhangzott - de a demokratikus felhatalmazás akkor is a kormányé és nem másé. A kampányban mondottakkal gyökeresen ellentétes gazdaságpolitika még a gazdasági válságnál is pusztítóbb hatással lenne a magyar demokráciára. És ha valakinek pompás ötletei vannak az ország felvirágoztatására, hát mondja el őket a választás előtt - pártjának programalkotó főválasztmányi ülésén.

Mindez természetesen aligha mentesítené a régi-új kormányt, ha továbbra is odázna és halogatna és a látszatokkal törődne. (Bár avval sem árt tisztában lennünk, hogy egy cikluson belül egy-két nagy reform elindításán, a főbb irányok kijelölésén kívül aligha remélhető több - bármely kormánytól.) De legalább azt várjuk meg, míg kiderül, hogy az új kormány hajlik-e a cselekvésre, s mely irányokba, vagy sem. A program nyilvánosságra hozatalát, például.

Figyelmébe ajánljuk

Móricka evangéliuma

Semmi nem áll távolabb a keresztény szellemiségtől, mint a magas áhítatossági kvóciensű elmélkedések magáról a Történetről, de talán egyetlen kifejezésforma sem produkált annyi fércművet, mint a film.

Rap-szódia

Misztikus hangulat, a forgószínpadon egy kettéhasított vár, eleve ferde elemekkel, amelyek épp eldőlni készülnek. A látvány (díszlet: Horesnyi Balázs) rögtön megteremti az alapérzetet: minden szétesni látszik Veronában a két család viszálya miatt. Egy cseppnyi költőiség még így is kerül mindennek a tetejébe: égi jelenségként érkezik Júlia ágya, ahol újdonsült férjével, Rómeóval elhálhatják a nászéjszakát.

Szegvár, retúr

Még előző kötetében, a Lányos apában írta Grecsó Krisztián, hogy két évtizede az édes­apjáról szeretne írni. „Gyakoroltam, készültem, megbocsátottam, fejlődtem, aztán felejtettem, kidobtam mindent, gyűlöltem, visszaestem.”

Vissza a kenguruhoz

„Mi az a gondolati, szemléleti újdonság, amely a csalogató, modern kísérőzenén, a színes képeken, a megvalósult filmben átsugárzik? Sajnos nem több, mint hogy a Levi’s vagy a Lee Cooper márkájú farmerdzseki alatt is doboghat becsületes munkásszív” – írták találóan A kenguru című filmről 1976-os bemutatója után a Filmvilágban.

Tájékozódunk

Egy héttel azután, hogy az Egyesült Államok pénzügyminisztériumának illetékes szerve szankciós listára tette Rogán Antalt a magyarországi rendszerszintű korrupcióban betöltött szerepe miatt, összeült az Országgyűlés nemzetbiztonsági bizottsága.

A harmadik köztársaság kapujában

Száz napot kellett várnia a kormányalakítási felkérésre a pártvezető Herbert Kicklnek, noha az Osztrák Szabadságpárt az élen végzett a tavaly szeptemberi választáson. Az államelnök Alexander Van der Bellen mindent megtett, mégsem tudta elkerülni a szélsőjobboldal kormányba hívását.

Elveszett eszmények

  • Bretter Zoltán

Tudtuk, nem tudtuk, az elmúlt több mint kétszáz évben a következő gondolat szabta meg életünket: „A felvilágosodás az ember kilábalása maga okozta kiskorúságából. Kiskorúság az arra való képtelenség, hogy valaki mások vezetése nélkül gondolkodjék. Magunk okozta ez a kiskorúság, ha oka nem értelmünk fogyatékosságában, hanem az abbeli elhatározás és bátorság hiányában van, hogy mások vezetése nélkül éljünk vele. Sapere aude! Merj a magad értelmére támaszkodni! – ez tehát a felvilágosodás jelmondata.” (Immanuel Kant: Válasz a kérdésre: mi a felvilá­gosodás?)

Nem lehetetlen lekerülni az amerikai szankciós listáról, de bajos lesz a Rogán elleni szankció visszavonatása

Egy nappal azután, hogy az Egyesült Államok szank­ciós listára helyezte Rogán Antalt, a Miniszterelnöki Kabinetiroda miniszterét, a magyar kormány sajtója „David Pressman kicsinyes bosszújaként” igyekezett beállítani a történteket. Lázár János miniszter egye­nesen megfenyegette a nagykövetet: a későbbiekben „kerülje el ezt az országot”.

Hatvan, hetven, nyolcvan, száz puszta

Az autoriter rendszerek kiépülésének egyik legbiztosabb jele, hogy a vezető mellől lassan eltűnnek az egykori harcostársak. Ez általában az autoriter vezető hatalmának megszilárdulásával és korlátlanságának növekedésével egy időben történik. Helyüket a klán tagjai veszik át.