Sámánok - Az államfő és a határon túli magyarok

  • Parászka Boróka
  • 2006. május 4.

Publicisztika

Kevés dolog maradt változatlan a magyar belpolitikában 1990 óta: a határon túli magyarok kérdésköre azonban szinte érintetlen tizenhat éve. Ezt bizonyítja a Sólyom László által kezdeményezett május 4-i konferencia (melyet mindjárt konferenciasorozatként harangozott be a média).
A konferenciafelhívás szövege szerint "meg kell ismerni szomszédainkat, az ott élő magyarokat". Az indítvány több szempontból is különös. Egyrészt Magyarország és a szomszédos országokban élő magyarok, illetve az őket tömörítő érdekvédelmi szervezetek és politikai pártok között intézményes kapcsolatok vannak tizenhat éve. (Jók és rosszak, hasznosak és károsak: mindenre van példa.) Továbbá Magyarország és a környező államok között aktív gazdasági, kulturális csere folyik. Ha még mindig ismeretlennek tűnnek a határon túli magyar közösségek (és az általuk lakott területek) a magyar köztársasági elnöknek, akkor a hiba sajnos nem ideát (Magyarország határain kívül) van. Akkor a baj sajnos nagyon nagy: mert mi a búbánat történt az elmúlt másfél évtizedben, ha még mindig most kezdünk ismerkedni? És mi végre volt az a sok-sok magyar állami befektetés, támogatás, adomány, ha minden energia elveszett a nagy, sötét, határon túli ismeretlenben?

*

Megtörténhet azonban, hogy ez a köztársasági elnöki felhívás csak arról szól, hogy mindaz, amit magyarságpolitikának, nemzetpolitikának, szomszédságpolitikának hívott a magyar közélet, az eleve, alapjaiban elhibázott volt. Képtelen volt egyetlen feladatát ellátni: rendezni és fenntartani a Magyarország határain kívülre nyúló politikai viszonyokat. Akkor viszont nem a határon túli magyar szomszédokat kell megismerni, hanem a magyar belpolitika legbelsőbb természetét. Ehhez a magyar belpolitikának kell lelepleznie a saját alkuit, mulasztásait, érdekeit. A magyar belpolitika az elmúlt másfél évtizedben politikai támogatást, konkrétan szavazatokat keresett Magyarország határain kívül (mint ahogyan ezt Mikola végre jól érthetően kimondta). Nyíltan vagy bújtatva támogatta a maga fantomszervezeteinek létrejöttét (például a Fidesz a magyar nemzeti tanácsokat) - és élt a határon túliakkal szembeni ellenszenv erejével (ebbe a hibába esett bele az MSZP).

Bizonyos értelemben túl jól ismeri egymást Magyarország és a határon túli magyar közösség. Itt nincs tabula rasa, és remény sincs arra, hogy valaki - akár a mindenkori magyar kormány vagy ellenzék, akár a célszemélyek és célszervezetek - előkaphatna egy még ismeretlen, tiszta arcot. Elnöki konferencia ide vagy oda, a kérdés az eltelt másfél évtized után most már csak az, hogy mit kezdjünk megromlott, kiüresedett, kiismert és korántsem veszélytelen viszonyainkkal.

A legnagyobb hibája ennek az akciónak azonban nem az, hogy elölről akarja kezdeni (ugyanúgy) az eleve elrontott folyamatokat. A legnagyobb hibája az a magyar nacionalizmus, amelyet, úgy tűnik, még most sem ismer fel a magyar belpolitika. Ez a nacionalizmus szomszédokként csak a Magyarország határain kívül élő magyarokat ismeri el. Pedig a magyar kisebbségek nem leválaszthatók azokról a többségi társadalmakról, amelyekben élnek. Nem lehet csak az "ott" élő magyarokat megismerni anélkül, hogy az "ott" élő szlovákokat, románokat ne ismerné meg Magyarország. És Magyarország egyáltalán nem ismeri a románokat, szlovákokat. (Ezek nagyon buta mondatok, hiszen a magyar külpolitika nem házibuli, ami az ismerkedésre van kihegyezve. De a megszólalás módját, a szóhasználatot a köztársasági elnök jelölte ki. Maradjunk hát ennél.) Kétségtelen tény, hogy Magyarország külpolitikai kapcsolatai elégtelenek közvetlen szomszédaival. Ennek az elégtelenségnek a hátrányait szenvedik a határon túli magyarok is, akik - a magyar belpolitikának hála - folyamatosan úgy érezhetik, mintha valami ideiglenes, kényszerű emigrációban élnének. A Magyarország határain kívül élő magyarok "szomszédabbak a szomszédoknál". A magyar nemzetpolitika karanténjában élnek, szimbolikus magyar (teljesíthető és teljesíthetetlen) ígéretek bűvöletében, miközben a szükségleteik korántsem nemzeti alapon meghatározottak. A szemlélet kárvallottja természetesen a magyar állam is: képtelen átlépni saját nemzetpolitikai korlátait, hogy gazdaság- és külpolitikai érdekeit keresse saját határain kívül is. Képtelen be- és elismerni, hogy sem a magyarság-, sem a szomszédságpolitika nem karitatív akció, hanem mindkét fél számára: érdek.

Az elnöki akció megkérdőjelezi a határon túli magyar közösségek demokratikus érettségét és működőképességét is. Nem a választani akaró és tudó közösségek már megszületett döntéseivel néz szembe. (Hiszen a határon túl működnek politikai pártok, melyek begyűjtötték a begyűjthető szavazatokat. Megfogalmazódtak programok. És mandátumot kaptak a közképviseletre azok, akiknek sikerült meggyőzniük saját szavazóikat.) A magyar köztársasági elnök mégis a határon túliak "magyarságtudatára" kíváncsi. Annak ellenére, hogy minden komolyan vehető kisebbségpolitikai törekvés ebben a térségben arról szól: ne legyen politikailag megkérdőjelezhető, fel- és elhasználható senkinek a magyarság-, románság-, szlovákságtudata. A magyarságtudathoz sem a román államnak, sem a magyar köztársasági elnöknek nincs köze. Magánügy.

*

A magyar köztársasági elnök a "népmozgalmi trendekre" kíváncsi, mintha a határon túli magyar közösségek még mindig közképviseletre képtelen, premodern állapotban leledznének. A sorsfordító beszélgetésre, konferenciára pedig meghívásos alapon vár vendégeket a határon túliak ismeretlen közösségéből. Akik ilyenkor nem tehetnek mást, mint tudomásul veszik, hogy az akaratuk, a szavazatuk mit sem számít. Még mindig számára ismeretlen alkukon dől el, kiket tartanak méltónak arra, hogy képviseljék érdekeiket, szándékaikat. Még mindig a szimbolikus magyar-magyar viszonyok a döntőek: rájuk nem érvényesek a demokrácia alapelvei. Ez pedig biztos dobbantó ahhoz, hogy újra azok váljanak a határon túliak Magyarországon elfogadott képviselőivé, akik mögött nem jött létre életképes politikai mozgalom, akiket a határon túl nem jogosított fel a képviseletre senki; akik mandátumát egyedül a magyar politikai akarat legitimálja. Például Tőkés László. Ki tudja Magyarországon, hogy kiket és miért képvisel, amikor a határon túliak ügyében felszólal?

Miközben a magyar kormányfő azt ígéri, hogy nem riad vissza a radikális reformoktól, a magyar köztársasági elnök konferenciasorozata előkészíti a (régi-új) magyar-magyar szalonpolitika alapjait. Ez a kezdeményezése nem más, mint a legradikálisabb reformellenesség, visszatérés oda, ahonnan a magyar politika el sem indult. Figyelmen kívül hagyja, hogy Romániában működik a román szenátus és parlament. Tagjai között olyan magyar emberek is vannak, akik diplomáciai szinten képviselik román és magyar emberek érdekeit. Románia egészen európai ország; működő civilszférával és működő nyilvánossággal. Ha valaki túl akar látni a magánviszonyok kusza hálóján, akkor kiépíthető egy a közösségi és választói akaratot tiszteletben tartó jószomszédi viszony. Már ha Magyarország felismeri, hogy a határain kívül nem önjelölt törzsfők és sámánok vezette, félnomád törzsek élnek.

Figyelmébe ajánljuk

A saját határain túl

Justin Vernon egyszemélyes vállalkozásaként indult a Bon Iver, miután a zenész 2006-ban három hónapot töltött teljesen egyedül egy faházban, a világtól elzárva, egy nyugat-wisconsini faluban.

Az űr az úr

Az 1969-ben indult Hawkwind mindig a mainstream csatornák radarja alatt maradt, pedig hatása évtizedek óta megkérdőjelezhetetlen.

Pincebogarak lázadása

  • - turcsányi -

Jussi Adler-Olsen immár tíz kötetnél járó Q-ügyosztályi ciklusa a skandináv krimik népmesei vonulatába tartozik. Nem a skandináv krimik feltétlen sajátja az ilyesmi, minden szak­ágnak, műfajnak és alműfajnak van népmesei tagozata, amelyben az alsó kutyák egy csoportozata tengernyi szívás után a végére csak odasóz egy nagyot a hatalomnak, az efeletti boldogságtól remélvén boldogtalansága jobbra fordulását – hiába.

Luxusszivacsok

A Molnár Ani Galéria 2024-ben megnyitott új kiállítótere elsősorban hazai, fiatal, női alkotókra fókuszál, Benczúr viszont már a kilencvenes évek közepétől jelen van a művészeti szcénában, sőt már 1997-ben szerepelt a 2. Manifestán, illetve 1999-ben (más művészekkel) együtt a Velencei Biennálé magyar pavilonjában.

Égen, földön, vízen

Mesék a mesében: mitikus hősök, mágikus világ, megszemélyesített természet, a szó szoros értelmében varázslatos nyelv. A világ végén, tajtékos vizeken és ég alatt, regei időben mozognak a hősök, egy falu lakói.

Visszaszámlálás

A Ne csak nézd! című pályázatot a Free­szfe, az Örkény Színház, a Trafó és a Jurányi közösen hirdették meg abból a célból, hogy független alkotóknak adjanak lehetőséget új előadások létrehozására, a Freeszfére járó hallgatóknak pedig a megmutatkozásra. Tematikus megkötés nem volt, csak annyiban, hogy a társulatoknak társadalmilag fontos témákat kellett feldolgozniuk. A nyertesek közül a KV Társulat pályamunkáját az Örkény Színház fogadta be.

Mészáros Lőrinc egy történet

A Mészáros Lőrinc című történetnek az lenne a funkciója, hogy bizonyítsa, létezik frissen, ön­erejéből felemelkedett nemzeti tőkésosztály vagy legalább réteg, de ha még az sem, pár markáns nemzeti nagytőkés. Valamint bizonyítani, hogy Orbán Viktor nem foglalkozik pénzügyekkel.

„Mint a pókháló”

Diplomáját – az SZFE szétverése miatt – az Emergency Exit program keretein belül Ludwigsburgban kapta meg. Legutóbbi rendezése, a Katona József Színházban nemrég bemutatott 2031 a kultúra helyzetével és a hatalmi visszaélések természetével foglalkozik. Ehhez kapcsolódva toxikus maszkulinitásról, a #metoo hatásairól és az empátiadeficites helyzetekről beszélgettünk vele.

Nem a pénz számít

Mérföldkőhöz érkezett az Európai Unió az orosz energiahordozókhoz fűződő viszonya tekintetében: május elején az Európai Bizottság bejelentette, hogy legkésőbb 2027 végéig minden uniós tagállamnak le kell válnia az orosz olajról, földgázról és nukleáris fűtőanyagról. Ha ez megvalósul, az energiaellátás megszűnik politikai fegyverként működni az oroszok kezében. A kérdés az, hogy Magyar­ország és Szlovákia hajlandó lesz-e ebben együttműködni – az elmúlt években tanúsított magatartásuk ugyanis ennek éppen az ellenkezőjét sugallja.