Szag van

Publicisztika

Jobboldalon a helyzet nagyon hasonlít a 2002-esre: gyorsan lezárni kívánt "szembenézés" a kudarccal, önfelmentő, felelősségelhárító magyarázatok, erőtlen bírálatokra hűségnyilatkozat-özön Orbán Viktor iránt.

Jobboldalon a helyzet nagyon hasonlít a 2002-esre: gyorsan lezárni kívánt "szembenézés" a kudarccal, önfelmentő, felelősségelhárító magyarázatok, erőtlen bírálatokra hűségnyilatkozat-özön Orbán Viktor iránt. Akinek mostani magatartása, ha akarjuk, nagyon is racionális. Szavazótáborának kedveszegettsége nyilvánvaló, ám fél év múlva helyhatósági választások lesznek. Az újabb vereség nem csak politikai értelemben lenne katasztrofális; tét a derékhadat alkotó önkormányzati politikusok és munkatársaik egzisztenciája is; nem mindegy, hogy milyen számban jutnak pozícióhoz a képviselő-testületekben. A bázist egyben kell tartani. Hogy Orbán választott retorikája célraveze-tő-e, azon lehet vitatkozni, a szándék indokoltságán aligha. Ám e beszédmód nem puszta taktikai elem, hanem magának az orbáni politikának a lényege. S a harcias fogalomkészlet a Várban tartott hétfői demonstráción központi elemévé vált az Új Világlátásnak.

Dehogy új az. A tanmese a kiválasztottakról, az igazakról, akiknek elszánt, kitartó önvédelemre berendezkedett közössége a mindent eluralni vágyó Gonosz útjában az utolsó nagy akadály, régóta ismert. Magyarországon is, különösen mióta egy szelídnek mondott művészember kerekített e toposzból egy zagyva és gyalázatos "elméletet". A világmagyarázat azóta egyértelmű fogalmakon nyugszik: minőség, kisebbség, bennszülött, mélymagyar, hígmagyar. A magyar politikai szélsőjobboldal mitikus hívó szavai ezek. A kifejezések persze koronként változhatnak, a hígmagyar lehet bankár, liberális, panelproli, a Pénz büdös gazdája, mindközönségesen zsidó (1990 óta kötelező hozzátenni: nem vagyok antiszemita, nekem zsidó barátaim is vannak). Évekig Csurka monopóliuma volt e retorikai mező, ám mára Orbán elhódította tőle. Amikor magát az Igazság letéteményeseként jelöli meg, s tragédiáját abban láttatja, hogy a Pénz gazdáinak - akiknek szaga van - az útjában áll, akkor nem kell meglepődni.

A Fidesz bukásának okait elemző írások hoszszan sorolják az elkövetett hibákat Mikolától a "régiek" kiebrudalásáig. Joggal. De az igazi kérdés az, hogy a struktúra, amely evidens módon termelte e tévedéseket, pusztán a rossz stratégia következménye, avagy a mindenható vezető személyiségét, politikai akaratát tükröző modell.

Két hete azt írtuk: ha Orbán Viktor nem változtat, előbb-utóbb egy 10-15 százalékos szélsőjobboldali párt élén találja magát. Talán alábecsültük: lehet az 20 is.

Figyelmébe ajánljuk

Jancsics Dávid korrupciókutató: Az Orbán család vagy a Matolcsy-klán működése új jelenség

Jancsics Dávid a Leukémia zenekar gitárosaként a hazai underground zenetörténethez is hozzátette a magáét, majd szociológusként az Egyesült Államokba ment, azóta a San Diego-i egyetem professzora. A magyarországi korrupcióról szóló doktori disszertációját átdolgozva idén magyarul is kiadták A korrupció szociológiája címmel. Erről beszélgettünk.

Újabb mérföldkő

  • Harci Andor

Mi lett volna, ha 1969-ben, az amougies-i fesztiválon Frank Zappa épp másfelé bolyong, s nem jelentkezik be fellépőnek a színpadon tartózkodó Pink Floyd tagjai mellé?

Vándormozi

  • - turcsányi -

John Maclean nem kapkodja el, az előző filmje, a Slow West (A nyugat útján) 2015-ben jött ki.

Mi, angyalok

Egyesével bukkannak elő a lelátó hátsó részét határoló cserjésből a zenekar tagjai (Tara Khozein – ének, Bartek Zsolt klarinét, szaxofon, Darázs Ádám – gitár, Kertész Endre – cselló) és a táncos pár (Juhász Kata és Déri András).

Új válaszok

A művészet nem verseny, de mégiscsak biennálék, pályázatok, díjak és elismerések rendezik a sorokat. Minden országnak van egy-egy rangos, referenciaként szolgáló díja.

Mintha a földön állva…

Összegyűjtött és új verseket tartalmazó kötete, a 2018-ban megjelent A Vak Remény a költő teljes életművét átfogó könyv volt, ám az új versek jelenlétét is kiemelő alcím a lírai opus folyamatosan „történő” állapotára mutat, arra, hogy még korántsem egy megállapodott vagy kevésbé dinamikus költői nyelvről van szó.