Jobboldalon a helyzet nagyon hasonlít a 2002-esre: gyorsan lezárni kívánt "szembenézés" a kudarccal, önfelmentő, felelősségelhárító magyarázatok, erőtlen bírálatokra hűségnyilatkozat-özön Orbán Viktor iránt. Akinek mostani magatartása, ha akarjuk, nagyon is racionális. Szavazótáborának kedveszegettsége nyilvánvaló, ám fél év múlva helyhatósági választások lesznek. Az újabb vereség nem csak politikai értelemben lenne katasztrofális; tét a derékhadat alkotó önkormányzati politikusok és munkatársaik egzisztenciája is; nem mindegy, hogy milyen számban jutnak pozícióhoz a képviselő-testületekben. A bázist egyben kell tartani. Hogy Orbán választott retorikája célraveze-tő-e, azon lehet vitatkozni, a szándék indokoltságán aligha. Ám e beszédmód nem puszta taktikai elem, hanem magának az orbáni politikának a lényege. S a harcias fogalomkészlet a Várban tartott hétfői demonstráción központi elemévé vált az Új Világlátásnak.
Dehogy új az. A tanmese a kiválasztottakról, az igazakról, akiknek elszánt, kitartó önvédelemre berendezkedett közössége a mindent eluralni vágyó Gonosz útjában az utolsó nagy akadály, régóta ismert. Magyarországon is, különösen mióta egy szelídnek mondott művészember kerekített e toposzból egy zagyva és gyalázatos "elméletet". A világmagyarázat azóta egyértelmű fogalmakon nyugszik: minőség, kisebbség, bennszülött, mélymagyar, hígmagyar. A magyar politikai szélsőjobboldal mitikus hívó szavai ezek. A kifejezések persze koronként változhatnak, a hígmagyar lehet bankár, liberális, panelproli, a Pénz büdös gazdája, mindközönségesen zsidó (1990 óta kötelező hozzátenni: nem vagyok antiszemita, nekem zsidó barátaim is vannak). Évekig Csurka monopóliuma volt e retorikai mező, ám mára Orbán elhódította tőle. Amikor magát az Igazság letéteményeseként jelöli meg, s tragédiáját abban láttatja, hogy a Pénz gazdáinak - akiknek szaga van - az útjában áll, akkor nem kell meglepődni.
A Fidesz bukásának okait elemző írások hoszszan sorolják az elkövetett hibákat Mikolától a "régiek" kiebrudalásáig. Joggal. De az igazi kérdés az, hogy a struktúra, amely evidens módon termelte e tévedéseket, pusztán a rossz stratégia következménye, avagy a mindenható vezető személyiségét, politikai akaratát tükröző modell.
Két hete azt írtuk: ha Orbán Viktor nem változtat, előbb-utóbb egy 10-15 százalékos szélsőjobboldali párt élén találja magát. Talán alábecsültük: lehet az 20 is.
