Turán Tamás

Rommá lőtt konceptusok

A közel-keleti háború kitörésének első évfordulójára

  • Turán Tamás
  • 2024. október 30.

Publicisztika

A jelenlegi közel-keleti háború még messze jár a végétől. A Nyugat, élén az Egyesült Államokkal, hosszú évtizedek óta bábáskodik a közel-keleti béke megteremtése és a palesztin kérdés megoldása körül.

A diplomáciai küszködések eddig kudarcot kudarcra halmoztak – az ún. Ábrahám-megállapodások kivételével. Ez a megállapodássorozat (és annak tervbe vett továbbvitele) reményt keltő, mert dupla gordiuszi csomót próbál átvágni: egyrészt az ún. oslói – zsákutcás – „békefolyamat”, másrészt a palesztin intranzigencia és az iszlám (palesztin és nem palesztin) radikalizálódás csomóját. A diplomácia új irányba indult el ezzel, amennyiben reálisan figyelembe vette a Közel-Kelet egyes lassú, de jelentős geopolitikai változásait: az Egyesült Államok stratégiai kivonulását a térségből, a síita Irán és síita csatlósainak katonai és politikai megerősödését, Izrael katonai és gazdasági megerősödését – és mindezek következtében a stratégiai kalkulációk és prioritások megváltozását a térség számos szunnita többségű államában.

Ugyanakkor a nyugati diplomácia hagyományos térségbeli béketörekvései sem tűnnek el – és ezek fiaskói sem, mindaddig, amíg ezek a törekvések bizonyos illúziókra, hamis prekoncepciókra és szemforgatásokra épülnek. Illúzió például, hogy a térség radikalizálódott (és nem radikalizálódott) iszlám tömegei és potens szponzorai számára a béke (különösen Izraellel, a „kis Sátánnal” és az Egyesült Államokkal, a „nagy Sátánnal”) cél és önérték lenne – ahogyan a Nyugat számára az. Hamis prekoncepció például, hogy „a palesztinok is csak jobb életre vágynak, mint bárki más” – ahol a „jobb életet” természetesen a nyugati fogalmak szerint kellene elképzelni. És szemforgatás például a nyugati békediplomácia magasan szárnyaló, valójában gyakran gazdasági, politikai és bürokratikus érdekeken széllovagoló retorikája a palesztin kérdést illetően. Két apró példa az ENSZ háza tájáról. „Nem tudtam; kivizsgáljuk” – motyogja maga elé az ENSZ palesztin segélyszervezetének (UNRWA) vezetője, akit az utóbbi évben számos alkalommal szembesítettek azzal a ténnyel, hogy szervezetének gázai és libanoni alegységeibe tömegesen épültek be Hamász-terroristák, és hogy gyakorlatilag nincs olyan UNRWA-intézmény, ami ne lenne a Hamász katonai infrastruktúrájának és élő pajzsának a része. Az ENSZ-nek az sem tűnt föl, hogy libanoni „békefenntartó” szervezete (UNIFIL), amely egy 2006-os biztonsági tanácsi határozat nyomán körülbelül tízezer katonát állomásoztat Dél-Libanonban, évi közel félmilliárd dolláros költségvetéssel és azzal a céllal, hogy távol tartsák a fegyvereket és a milíciákat Dél-Libanontól – hogy tehát ez a szervezet 18 éven át gyakorlatilag nem csinált mást, mint falazott a Hezbollahnak, a világ legerősebbnek tartott milíciájának, hogy az kiépítse ott (nagyrészt síiták által lakott területeken) az Izrael ellen irányuló, 150 ezresre becsült rakétaarzenáljának jelentős részét.

A cikk további része csak előfizetőink számára elérhető.
Soha nem volt nagyobb szükség önre! A sajtó az olvasókért szabad, és fennmaradásunk előfizetőink nélkül nem lehetséges. Legyen előfizetőnk, tegyen egy próbát velünk és támogassa a demokratikus és liberális Magyarország ügyét!

Neked ajánljuk

A képekbe dermedt vágy

Az Aspekt című feminista folyóirat társ­alapítója, Anna Daučíková (1950) meghatározó alakja a szlovák és a cseh feminista és queer művészetnek és a kilencvenes évektől a nemzetközi szcénának is. Munkássága középpontjában a normák, a hatalmi technológiák, a queer identitás, valamint a magánélet és az intimitás politikájának kérdései állnak.

Emberarcú

Volt egy történelmi pillanat ’56 után, amikor úgy tűnt: a szögesdrótot ha átszakítani nem lehet ugyan, azért átbújni alatta még sikerülhet.

Fától fáig

  • - turcsányi -

A Broke olyan, mint egy countrysláger a nehéz életű rodeócowboyról, aki elvész valahol Montanában a méteres hó alatt, s arra ébred, hogy épp lefagyóban a lába.

Kis nagy érzelmek

Egyszerű és szentimentális, de mindkettőt büszkén vállalja Baltasar Kormákur filmje. Talán az Előző életek volt utoljára ilyen: a fordulatok és a hősök döntései néha elég vadak, de sosem annyira, hogy megtörjék az azonosulás varázsát, az érzelmek őszintesége pedig mélységes hitelességet kölcsönöz a filmnek.

Nincs bocsánat

Az előadás Balássy Fanni azonos című kötetéből készült. A prózatöredékekből összeálló, műfajilag nehezen besorolható könyv a 2020-as években felnőtté váló fiatalok életkezdési pánikhelyzetéről ad meglehetősen borús képet.

Az individuum luxusa

  • Balogh Magdolna

Igazi szenzációnak ígérkezett ez a láger­napló, hiszen a mű 1978-ban csak erősen megcsonkítva jelenhetett meg a szerző magán­kiadásában, többszöri kiadói elutasítás és a publikálás jogáért folytatott 12 évnyi küzdelem után. 

Megbillenve

Eddig csak a fideszes médiagépezet és a kormányzati, állami propaganda folytatott lélektani hadviselést (is) Magyar Péter ellen, ám jó ideje működik ez már visszafele is – úgy tűnik, nem is hatástalanul.

Nem pontosan ugyanaz a szem

Ötvenhét turistabusz áll a parkolóban. A sofőrök dohányoznak, beszélgetnek, múlatják az időt, míg várnak az utasaikra. Akik nagyjából másfél óra alatt végeznek; előbb Auschwitz 1-et járják körbe, aztán jön Birkenau, oda át kell vinni őket, mert az cirka 3 kilométerrel távolabb van, ott aztán újabb egy-másfél órát eltöltenek majd.

Dőlve halnak

Lóhalálában terjesztették be és fogadták el egy salátatörvénybe csomagolva a védett erdők könnyebb letarolását lehetővé tevő módosításokat a kormánypárti képviselők. Az erdőkért aggódó szakemberek is csak találgatnak, kinek sürgős a várható erdőirtás.