Turán Tamás

Rommá lőtt konceptusok

A közel-keleti háború kitörésének első évfordulójára

  • Turán Tamás
  • 2024. október 30.

Publicisztika

A jelenlegi közel-keleti háború még messze jár a végétől. A Nyugat, élén az Egyesült Államokkal, hosszú évtizedek óta bábáskodik a közel-keleti béke megteremtése és a palesztin kérdés megoldása körül.

A diplomáciai küszködések eddig kudarcot kudarcra halmoztak – az ún. Ábrahám-megállapodások kivételével. Ez a megállapodássorozat (és annak tervbe vett továbbvitele) reményt keltő, mert dupla gordiuszi csomót próbál átvágni: egyrészt az ún. oslói – zsákutcás – „békefolyamat”, másrészt a palesztin intranzigencia és az iszlám (palesztin és nem palesztin) radikalizálódás csomóját. A diplomácia új irányba indult el ezzel, amennyiben reálisan figyelembe vette a Közel-Kelet egyes lassú, de jelentős geopolitikai változásait: az Egyesült Államok stratégiai kivonulását a térségből, a síita Irán és síita csatlósainak katonai és politikai megerősödését, Izrael katonai és gazdasági megerősödését – és mindezek következtében a stratégiai kalkulációk és prioritások megváltozását a térség számos szunnita többségű államában.

Ugyanakkor a nyugati diplomácia hagyományos térségbeli béketörekvései sem tűnnek el – és ezek fiaskói sem, mindaddig, amíg ezek a törekvések bizonyos illúziókra, hamis prekoncepciókra és szemforgatásokra épülnek. Illúzió például, hogy a térség radikalizálódott (és nem radikalizálódott) iszlám tömegei és potens szponzorai számára a béke (különösen Izraellel, a „kis Sátánnal” és az Egyesült Államokkal, a „nagy Sátánnal”) cél és önérték lenne – ahogyan a Nyugat számára az. Hamis prekoncepció például, hogy „a palesztinok is csak jobb életre vágynak, mint bárki más” – ahol a „jobb életet” természetesen a nyugati fogalmak szerint kellene elképzelni. És szemforgatás például a nyugati békediplomácia magasan szárnyaló, valójában gyakran gazdasági, politikai és bürokratikus érdekeken széllovagoló retorikája a palesztin kérdést illetően. Két apró példa az ENSZ háza tájáról. „Nem tudtam; kivizsgáljuk” – motyogja maga elé az ENSZ palesztin segélyszervezetének (UNRWA) vezetője, akit az utóbbi évben számos alkalommal szembesítettek azzal a ténnyel, hogy szervezetének gázai és libanoni alegységeibe tömegesen épültek be Hamász-terroristák, és hogy gyakorlatilag nincs olyan UNRWA-intézmény, ami ne lenne a Hamász katonai infrastruktúrájának és élő pajzsának a része. Az ENSZ-nek az sem tűnt föl, hogy libanoni „békefenntartó” szervezete (UNIFIL), amely egy 2006-os biztonsági tanácsi határozat nyomán körülbelül tízezer katonát állomásoztat Dél-Libanonban, évi közel félmilliárd dolláros költségvetéssel és azzal a céllal, hogy távol tartsák a fegyvereket és a milíciákat Dél-Libanontól – hogy tehát ez a szervezet 18 éven át gyakorlatilag nem csinált mást, mint falazott a Hezbollahnak, a világ legerősebbnek tartott milíciájának, hogy az kiépítse ott (nagyrészt síiták által lakott területeken) az Izrael ellen irányuló, 150 ezresre becsült rakétaarzenáljának jelentős részét.

A cikk további része csak előfizetőink számára elérhető.
Soha nem volt nagyobb szükség önre! A sajtó az olvasókért szabad, és fennmaradásunk előfizetőink nélkül nem lehetséges. Legyen előfizetőnk, tegyen egy próbát velünk és támogassa demokratikus és liberális Magyarország ügyét!

Neked ajánljuk

Erőltetett párhuzamok

Mi lehetne alkalmasabb szimbóluma a női létezésnek, mint a haj? Úgy élettanilag (a másik nemre gyakorolt vonzereje a minden individuális szempontot megelőző fajfenntartást szolgálja), mint kulturálisan (a néphagyomány gazdag, még az életet szervező világképre vonatkozó szimbolikájától a jelenkori társadalmak meglehet partikuláris, de mindenképpen jelentéssel bíró ún. trendjeiig) vagy spirituálisan (minden tradíció megkülönböztetett jelentőséget tulajdonít a hajnak).

Prokrusztész-ágy

A francia-algériai rendező filmjének eredeti címe (L’air de la mer rend libre – a tengeri levegő szabaddá tesz) a középkori német jobbágyok ambícióinak szabad fordítása (Stadtluft macht frei – a városi levegő szabaddá tesz).

Felelős nélkül

  • - turcsányi -

Van az a némileg ásatag, s nem kicsit ostoba vicc, amely szerint az a mennyország, ahol angol a rendőr, olasz a szakács, francia a szerető, német a szerelő, svájci a szervező. A pokol meg az, ahol… és itt máshogy rendezik egymáshoz a fenti szerepeket és nemzetiségeket. Nos, ez a – színigaz történetet dramatizáló – négyrészes brit sorozat még ennyi viccelődést sem enged a nézőinek.

Mozgó falak

  • Molnár T. Eszter

Négy férfi üldöz egy nőt. Ha a hátak eltúlzott görbülete, az előrenyújtott kezek vonaglása nem lenne elég, a fejükre húzott piros papírcsákó félreérthetetlenül jelzi: ez őrület. Kétszer megkerülik a színpad közepén álló mobil falat, majd ahogy harmadszor is végigfutnak előtte, a nő megtorpan.

Mahler-liturgia

„Én valóban fejjel megyek a falnak, de legalább jókora lyukat ütök rajta” – mondta egy ízben Gustav Mahler, legalábbis a feminista brácsaművész, Natalie Bauer-Lechner emlékiratai szerint. Ez a konok, mániákus attitűd az egyik legnagyszabásúbb művében, a Feltámadás-szimfóniában is tetten érhető.

Gyurcsány abbahagyta

Arra, hogy miért, és hogy miért pont most hagyta abba, lehet racionális magyarázatot találni a külső szemlélőnek is, azzal együtt, hogy e személyes döntés valódi okairól biztosat egyetlen ember tudhat; esetleg kettő. A DK (is) csúnyán megbukott a tavaly júniusi EP-választáson, és bejött a képbe Magyar Péter és a Tisza; és a vak is látta, hogy ha van jövő az ellenzéki oldalon, az a Tiszáé. Ha valaki, akkor a Tisza kanyarítja be az addig ilyen-olyan ellenzéki pártokkal rokonszenvező és mérsékelt lelkesedéssel, de rájuk szavazó polgárokat.

Lengyel Tamás: A hallgatás igen­is politizálás!

Elegem van abból, hogyha elhangzik egy meredek kijelentés, amelytől, úgy érzem, kötelességem elhatárolódni, vagy legalábbis muszáj reagálnom, akkor felcímkéznek, hogy én politizálok – míg aki csak hallgat, az nem politizál – mondja interjúnkban a színész, aki azt is elárulta, hogy melyik politikusra hajaz leginkább a kormánypárti álinfluenszere.