Miért és hol fogadjunk Trumpra?

Publicisztika

Az előrejelzési piacok máshogy működnek, mint a közvélemény-kutatások, de ezeken a piacokon közvetlenül az amerikai elnökválasztás előtt Trump jobban áll.  

Kedves Olvasónk!

Ennek a cikknek a korábbi verziója a Magyar Narancs 2024. október 24-i számában jelent meg. Most ezt az írást ebből a lapszámunkból széles körben, ingyenesen is hozzáférhetővé tesszük.

Részben azért, mert fontosnak tartjuk, hogy minél többen megismerkedjenek a tartalmával, részben pedig azért, hogy megmutassuk, érdemes a Narancsot megvásárolni is, hiszen minden számban hasonlóan érdekes cikkeket találhatnak – és a lap immár digitálisan is előfizethető, cikkei számítógépen, okostelefonon és tableten is olvashatóak.

magyarnarancs.hu-n emellett a továbbiakban sem csak fizetőfal mögötti tartalmakat találnak, így mindig érdemes benézni hozzánk. 

Visszavárjuk!

A szerk.

Ki győz november 5-én, Kamala Harris vagy Donald Trump? A végeredményen irdatlanul sok múlhat, és nem csak az Egyesült Államokban: árfolyamok, a világgazdaság konjunktúrája, Ukrajna jövője, Orbán rezsimének nemzetközi pozíciója. A világrend! Nem is csoda, ha már ma sem hagy nyugodni bennünket a kérdés: ki nyer majd? Erre teljes bizonyossággal felelni persze csak november 5. után fogunk tudni – addig legfeljebb arra kereshetjük a választ:

mekkora most az esélye, hogy Trump fog győzni?

Először is azon kell elgondolkodunk, mit is jelent a kérdésben az esély szó. Lássunk három, az elnökválasztástól távoli példát.

Mekkora az esélye, hogy a kaszinóban a francia ruletten a következő szám páratlan lesz?

Mekkora az esélye, hogy Budapesten esni fog jövő hétfőn?

Mekkora az esélye, hogy a baráti házaspár, Jenő és Irén még az idén elválnak?

Bár az esélyt mindhárom esetben 0 és 100 százalék közti számmal szokás megadni, a módszer, amivel a számot megpróbáljuk kifundálni, mindhárom esetben különböző. Legkönnyebb a dolgunk a rulett esetében: a kísérlet akárhányszor ismételhető, és az esélyt (18/37=48,64864… százalék) a gyakoriságon túl a 37 szám egyenlő valószínűségére támaszkodó elemzés is megerősíti.

A budapesti eső kérdése már fogósabb. Itt is kiindulhatunk a gyakoriságból – milyen gyakran esett október végén Budapesten, amióta feljegyzéseink vannak? De mi történik, ha közben változik a klíma? Szerencsénkre a meteorológusok rengeteg megfigyelés alapján, matematikai eszközökkel időjárás-előrejelző modelleket készítenek, amelyek néhány órára előre lélegzetelállítóan pontosak, de még néhány napra is viszonylag megbízható esélyekkel szolgálnak. Ezt a valószínűségértéket látjuk az időjárás-előrejelző alkalmazásunkon.

A harmadik feladvány a legnehezebb. Persze, léteznek gyakorisági adatok a válásokról általában, és Jenőék ráadásul a barátaink, nem véletlenszerűen kiválasztott házaspár; rengeteget tudunk róluk, egymás iránti érzelmeikről, még a párterapeutájukat is ismerjük. Csakhogy a pszichológia nem gyárt olyan előre jelző modelleket, mint a meteorológia. Itt az esély, hiába adjuk meg százalékos formában, csak számos információn alapuló, de adott esetben elfogult vélemény kvantifikálása, ún. szubjektív valószínűség tud lenni, más aligha.

Melyik kategóriába esik a választások esélylatolgatása?

Mivel elnökválasztás csak négyévente van, s ezalatt Amerika és a világ gyorsan változik, és mivel minden jelöltpár egyedi, a legközelebbi analógiának a harmadik, a válásos példa tűnhet. De jól tudjuk, nem kell a saját találgatásunkkal vagy a szakértők, netán az annak gondolt bennfentesek szubjektív vélekedéseivel beérnünk. Sokan próbálnak ebben a kérdésben is a múlt empíriájára és a választók viselkedésének politológiai törvényszerűségeire épülő, a meteorológusokéhoz hasonló, matematikai modellt építeni.

Az ilyen modellek a közelmúltbeli közvélemény-kutatások mellett tekintetbe vehetik a végeredményt befolyásolni képes egyéb faktorokat is, a sajátos amerikai választási rendszertől a szavazóknak oly fontos gazdasági mutatókig. Sokan gyártanak ilyen modelleket: a választás hajnalán a Nate Silveré 50,4 százalékos, az 538 weboldalé 52, a The Economisté 50, a Logan Phillipsé 49,4 százalékos esélyt számol Trump győzelmére. Csakhogy a módszerek megbízhatósága messze nem éri el a meteorológusokét. Már a bemeneti adatokkal is baj van: a fő inputként használt közvélemény-kutatások sokszor „zajosak”, gyenge módszertannal készülnek, torzak, részrehajlók – és mindemellett hajlamosak egyszerre és egy irányba melléhordani.

Létezik azonban egy negyedik módja is az előre jelzésnek. Ez a szubjektív esélyekből indul ki, de nem áll meg a szakemberek mégoly gondosan összerakott vélekedésénél.

A klasszikus fogadóirodától csak egy lépésre vannak az úgynevezett előrejelzési piacok (prediction markets). Itt a fogadók nem a bukmékerrel, hanem egymással szemben fogadnak: azaz egymással szerződnek. Akár a tőzsdén a részvények eladói és vevői – azzal, hogy a részvénynek itt egy virtuális jószág, az ún. bináris opció felel meg.

Ez a következőképen működik. Szent meggyőződésem, hogy Trumpnak nagyobb esélye van a győzelemre, mint Harrisnek, és erre fogadni is hajlandó vagyok. A nyeremény összege fogadásonként 1 dollár (amit persze lehet többszörözni). Ezért ezt az ajánlatot teszem ezen az előrejelzési piacon, illetve a neki otthont adó platformon: 75 centért vásárolnék egy olyan szerződést, amely szerint a szerződő fél – a szerződés eladója – 1 dollárt fizet nekem, ha győz Trump. Hirdetésemre jelentkezik egy másik szerencselovag: rendben, szerződjünk! Én, a szerződés vevője letétbe helyezem a 75 centemet, ő – az eladója – a 25 centjét: ha Trump győz, az egy dollár az enyém, ha Kamala Harris, az övé. (Az átlátható adminisztrációt, szerény díjazásért cserébe, a platform intézi.) Én 75 cent reszkírozásával nyerhetek 1 dollárt, ő 25 centtel: ami rendben is van, hiszen én magasabb nyerési esélyt (konkrétan: 75 százalékosat) tulajdonítok Trumpnak.

Az immár dollár százmilliókat mozgató előrejelzési piacokon ennek a szerződésnek alakul percről percre, ajánlatról ajánlatra az ára; ezt adja-veszi az egymást nem is ismerő Trump-fogadó és a Harris-hívő. Az ezeken a piacokon a szerződések egyensúlyi áraként kialakuló valószínűség pedig sok-sok fogadni kész ember (és vállalat) szubjektív valószínűségeit összegzi: a tömegek bölcsességét, hogy James Surowiecki szociálpszichológiai klasszikusának a címét rángassuk ide. Mi több, azon fogadók tudása is megjelenhet az árban, akik nem nyilvános információk birtokában vannak – már ha a bennfentesek nem átallják megpróbálni pénzre váltani az efféle ismereteiket. Az ilyen piac rendkívül érzékenyen követi mindazokat a változásokat is, amelyeket a közvélemény-kutatások és így a modellek csak lomhán: ha például az egyik jelölt leszerepel a tévévitán, az nyomban hatni tud a pillanatnyi piaci esélyre.

De nem árt óvatosnak lennünk az előrejelzési piacok oddsaival sem, hiszen ezeken a piacokon is lehetnek torzulások. Az egyensúlyi árban megjelenő valószínűségre annak is lehet hatása, mennyit von le a tétekből a piac fenntartója, hogyan kell a fogadóknak adózniuk az esetleges nyereségük után, és fülön csípheti-e az ügyészség vagy a tőzsdefelügyelet az informáltságával visszaélő bennfentes fogadót – ebből nemrég botrány is kerekedett Angliában. Kétséges az is, hogy a piaci árat pusztán a nyereségmaximalizáló, racionális fogadók mozgatják-e. Nyilván akadnak ilyenek is jócskán, akár vállalatok is, amelyek itt próbálják lefedezni más befektetéseik kitettségét az elnökválasztás eredményeinek. De mi van, ha megjelenik az irracionális, „rekreációs” fogadók hada, akiknek az adrenalin legalább olyan fontos, mint a várható nyereség? Végül is a kaszinókat, ahol a várható nyeremény üzembiztosan negatív, pont ilyenek népesítik be. S a fogadók közt megjelennek azok a lelkes szavazók is, akik csupán a Trump vagy a Harris iránti rajongásukat fejezik ki fogadásukkal.

Mindezzel együtt

ezeken a piacokon Trump ma, vagyis november 5-én, kedden kora reggel lényegesen jobban áll:

a Kalshi 57, a legnagyobb, közel kétmilliárd dollárnyi téttel dolgozó Polymarket (ahol amerikaiak elvileg nem is fogadhatnának) 59,8 százalékos esélyt ad most neki.

Kinek higgyünk? A kifinomult, de nem tévedhetetlen modellezőknek vagy a nép hangjának? Szerencsénkre a távolság a kettő közt most nem óriási: csak pár százalékponttal térnek el az egyik, illetve a másik irányba a fifti-fifti esélytől. De aki úgy véli, hogy Trump győzelme, és vele Orbán triumfálása, meg az Ukrajnára erőszakolt, az oroszoknak kedvező tűzszünet szörnyű egzisztenciális vagy mentálhigiénés hatással lesz rá, az a fentiek ismeretében legalább kicsit bebiztosíthatta (volna) magát. A fedezeti ügylet a következő: ha Trumpra fogad(ott volna) az előrejelzési piacon és nyer, a majd’ kétszeres nyereség némi gyógyír lesz a sebre, amelyet a négy évig Trump uralta világ ejt a lelkén. Ha pedig Harris győz, és megmenekül a világ, ugyan, mit számít(ott volna) az ügy érdekében elszenvedett, csekély anyagi veszteség?

Maradjanak velünk!


Ez a Narancs-cikk most véget ért – de még oly sok mindent ajánlunk Önnek! Oknyomozást, riportot, interjúkat, elemzést, okosságot – bizonyosságot arról, hogy nem, a valóság nem veszett el, még ha komplett hivatalok és testületek meg súlyos tízmilliárdok dolgoznak is az eltüntetésén.

Tesszük a dolgunkat. Újságot írunk, hogy kiderítsük a tényeket. Legyen ebben a társunk, segítse a munkánkat, hogy mi is segíthessünk Önnek. Fizessen elő a Narancs digitális változatára!

Jó emberek írják jó embereknek!

Figyelmébe ajánljuk

Vörösben

Bohumil Hrabal novelláit Balassa Eszter, a társulattal sokat dolgozó dramaturg az Európa Kiadónál nemrégiben újra megjelent Véres történetek és legendák című gyűjteményes kötet alapján dolgozta át. Vörös a zokni, a nyakkendő, de még a hajszalag is – véres drámára jöttünk –, mégsem sorolható a horror műfajába Soós Attila rendezése. Fekete humorban gazdag sztorik elevenednek meg, groteszk stílusban feltárva a kisemberek mindennapos küzdelmeit.

Magánügyek, közügyek

A félhomályos színpadon egy női alak ül az íróasztalnál, mögötte vörös fényben füst gomolyog. Létezik egy színházi mondás: ahol egy előadásban füstgép vagy stroboszkóp jelenik meg, ott véget ér a minőség. Ám ez az előadás egy holokauszthoz kapcsolódó történetet mond el, a felszálló füstnek így óhatatlanul pluszjelentése is van. Teátrálisnak teátrális, végül is színházban vagyunk.

Szintén zenész

  • - turcsányi -

Nyilván nincs új a nap alatt, mindenesetre a síkhülye gyerekrabló történetét láttuk már kétszer, s éppenséggel olvashattuk is volna, ha Evan Hunter (a számos álnéven alkotó Salvatore Albert Lombinót Ed McBainként ismerjük jobban) 1959-ben publikált regénye megjelenik magyarul, de nem jelent meg, noha a szerző távolról sem alulreprezentált alakja a magyar könyvkiadásnak, beleértve a komcsit is).

Patchwork művészportrékból

A Fuga leghátsó, ámde igen nagy méretű termében látható a művész 2012 óta futó sorozatának (Ember Embernek Embere) majdnem teljes összegzése. A magángyűjtőktől is visszakölcsönzött alkotásokkal együtt a kiállításon 34 mű szerepel – sajátos, „bogis” művészportrék a nemzetközi művészszcéna volt és jelenlegi nagyjairól. S bár G. Horváth mindenekelőtt festő, a művészi Pantheonjában szerepet kapnak szobrászok, fotósok, konceptuális alkotók és performerek is.

Delejező monstrum

Egy magyar regény, amelyben alig van valami magyar. Bartók Imre legújabb – nem is könnyű összeszámolni, hányadik – könyvének főszereplője a harmincas évei elején járó francia Damien Lazard, aki két év alatt szinte a semmiből robban be a nemzetközi profi sakkvilág szűk elitjébe, üstökösszerű felemelkedése már a világbajnok kihívóját sejteti.

Hatvanpuszta két hintája

Hatvanpuszta két hintáját nem Hatvanpusztán, hanem Budajenőn lengeti a szél egy takaros portán, vagyis egy takaros porta előtt, ez még nem eldöntött száz százalékig.

Két akol

Magyar Péter azt mondta a 444 élő műsorában, hogy egy válságban lévő országban a választási törvény módosítása nem fér bele az 50 legfontosabb kérdésbe. Amennyiben jövőre ők győznek, az éppen annak a bizonyítéka lesz, hogy még ebben az egyfordulós rendszerben, ilyen „gusztustalan állami propaganda” mellett is lehetséges felülmúlni az uralkodó pártot.

„Saját félelmeink rossz utakra visznek”

Kevés helye van kritikának Izraellel szemben a zsidó közösségben. De vajon mi történik a porba rombolt Gázában, és miben különbözik az arab kultúra az európaitól? A Hunyadi téri Ábrahám sátra zsinagóga vezetője egyenesen beszél ezekről a kérdésekről.

Szenes Zoltán volt vezérkari főnök: A NATO-nak át kell vennie a drónvédelemmel kapcsolatos ukrán tapasztalatokat

A NATO alapvetően jól reagált az orosz csali drónok lengyelországi berepülésére, de az eset rávilágít arra, hogy a szövetség még nem készült fel a dróntámadásokra. A NATO-t politikai széttagoltsága is hátrányba hozza az orosz hibrid hadviselés elleni védekezésben – erről is beszélt nekünk a védelmi szövetség déli parancsnokság volt logisztikai főnöke.

„Előbb lövetem le magam, mint hogy letérdeljek”

Az elmúlt fél évben háromszor is országos hír lett Szolnok ellenzéki – MSZP-s – polgármesterének fellépéséből, egy tömegverekedés után például Pintér Sándor belügyminisztertől kért rendőröket a közbiztonság javításáért. Fideszes elődje örökségéről, Szolnok helyzetéről és a nagypolitikáról kérdeztük a 43 éves városvezetőt.