Sorvezető kezdőknek és haladóknak – avagy miben hajaz egymásra a Fidesz és a DK?

Publicisztika

A történelem ismétli önmagát, 2016 végén a Fidesz-KDNP dél-békési szervezete élt hasonló fogással, Simonka Györgyöt segítve, mint ahogyan most a DK mentegeti a pártelnökét. Az egyik Fb-s sorvezető olyan, mint a másik.

A napokban derült ki, hogy kommunikációs paneleket kaptak DK-s tagok arra, mit reagáljanak, ha szóba kerül, hogy Gyurcsány Ferenc felelős 2010 óta mind a négy fideszes kétharmadért, vagy hogy a DK elnökének le kellene mondania. A rövid és a hosszú vitához használható fordulatokat és a kísérőlevelet Varju László, a DK alelnöke küldte szét, amelyet a 444.hu hozott nyilvánosságra. Varju levelét a portál egyik olvasója küldte tovább, akinek másodkézből volt meg ez a sorvezető. Ebben a DK alelnöke azt írta: „az eddig megismert tapasztalatok alapján összeállítottunk példaként Neked a kommenteléshez segédanyagot, egy olyan több témára kiterjedő érvkészletet, amit meggyőződésünk szerint könnyen és hatékonyan tudsz használni a DK-t és Gyurcsány Ferencet érintő Facebook-kommentfolyamokban, ha érvelő, higgadt vitákat kívánsz folytatni”.

Arra, hogy Gyurcsány lenne a felelős a négy fideszes kétharmadért, az első ellenérvük, hogy 2010-ben Bajnai Gordon volt a miniszterelnök (az őszödi beszéd, a bevallottan hazugsággal megnyert választás és a világgazdasági válság mintha meg sem történt volna), a DK pedig csak 2011-ben alakult. A 2014-es és 2018-as kétharmadot a sorvezető szerint az LMP és a Jobbik nyakába kell varrni, mert a két párt nem volt hajlandó részt venni az összefogásban, holott akkor még több szavazójuk is volt, mint a DK-nak. Arra pedig, hogy Gyurcsánynak miért nem kellene lemondania, a következő érveket kapták segítségül: minden ellenzéki párt tönkre ment, amelynek elnökei lemondtak a választások után 2010-et követően. Eltűnt az Együtt, küszöb alatt az MSZP, a Jobbik és az LMP is. 

Hogy mennyire dedós vagy nem dedós ez a DK-tagoknak kiküldött központi sorvezető, annak megítélését az olvasókra bízzuk. Egy azonban biztos: nem előzmény nélküli. E sorok szerzője egy időre felfüggesztve újságírói tevékenységét néhány évet az Együttben politizált. 2016 novemberében egy, a békéscsabai Fidesz-iroda elé összehívott sajtótájékoztatón közölte, hogy fedezetelvonás és csődbűntett alapos gyanúja miatt a Legfőbb Ügyészségen feljelentette Simonka György kormánypárti országgyűlési képviselőt, aki készfizető kezességet vállalt a Magyar Termés TÉSZ Kft. felvett hiteleiért, ám amikor ez lejárt és nem tudták visszafizetni, akkor a kormánypárti honatya egy huszárvágással eladta értékes újkígyósi villáját unokahúgának, akitől aztán olcsón visszabérelte. Legalábbis papíron. Így nem kellett sem költöznie, sem készfizetőként az adós helyett jótállni a vagyontárgyaival.

A Központi Nyomozó Főügyészség érdemben reagált a feljelentésre, akkor azt írták, hogy egy már Simonka Györggyel kapcsolatos büntetőügyhöz csatolják a hozzájuk érkezett jelzést. Mint írták: „szoros tárgyi és személyi összefüggés folytán” egy már folyamatban lévő költségvetési csalás bűntette miatti nyomozásban ezt az ügyet vizsgálják.

Ez 2016 végén jókora kommunikációs fordulatot jelentett az akkor Dél-Békés rettenthetetlen urának számító fideszes parlamenti képviselő esetében, mert bár a sajtó és a közvélemény ekkor már sejtette, hogy nincs minden rendben a politikus körül, nem volt erre kézzel fogható bizonyíték. A nyomozóhatóságok sem segítettek a tisztább kép kialakításában, hiszen sokáig azt írták a sajtó egyre erősödő érdeklődésére, hogy Simonkával összefüggésben nincs semmi látnivaló, lehet tovább sétálni. Aztán kiderült, nagyon is van mit nézni. 

És ez volt az a pillanat, amikor jött a Fb-kommenteket segítve a fideszes sorvezető, azzal a nem titkolt céllal, hogy megtámogassák Simonkát. A kormánypárti politikust nem hagyták egyedül. Az interneten „a stáb” aláírással terjedő hírlevélben lépésről lépésre leírták, milyen fordulatokkal célszerű mentegetni Simonkát a közösségi oldalakon. Miután meggyőződtem, hogy valós dokumentumról van szó, akkor egy sajtótájékoztató keretében, egyben egy Fb-posztban közzétettem a sorvezetőt, hogy nyilvánvalóvá tegyem, milyen módszerekkel dolgozik a Fidesz.

„Lehetünk dühösek az alaptalan rágalmak miatt, lehetünk együttérzőek” – írta 2016 decemberében a „stáb” arról, hogy milyen stílusban célszerű bevédeni Simonkát, de különböző fordulatokkal is segítették a fideszeseket, csak arra kérték őket, ne szó szerint másolják be a szöveget. Például, azt, hogy „tuti, ez csak azért van, mert kiharcolta, ami Dél-Békésnek jár”. Vagy azt: „Ez a feljelentés tenger a kommunizmus legsötétebb időszakát idézi”, illetve hogy „pofátlanság, hogy ilyen mondvacsinált dolgokkal támadják a képviselőt, ezzel egész Dél-Békés fejlődését akarják megállítani.” Idéztek konkrét posztokat is, mintegy példaként, hogyan néz ki a „védelem” 4-6 sorban.

Majd, hogy még egyértelműbb legyen a dolog, Szegedi Balázs, Simonka akkori személyi titkára egy posztomhoz írt kommentjében kérte ki magának, hogy csak nem gondoltam, hogy ők nem fognak össze, s nem válaszolnak a „támadásra.”

Csak halkan kérdezem: a nyolc évvel ezelőtt fideszes és a mostani DK-s eset – tartalmában, érvelésében és technikájában – miben különbözik egymástól? Az egyik Fb-s sorvezető olyan, mint a másik. A történelem pedig csak ismétli önmagát.

Maradjanak velünk!


Ez a Narancs-cikk most véget ért – de még oly sok mindent ajánlunk Önnek! Oknyomozást, riportot, interjúkat, elemzést, okosságot – bizonyosságot arról, hogy nem, a valóság nem veszett el, még ha komplett hivatalok és testületek meg súlyos tízmilliárdok dolgoznak is az eltüntetésén.

Tesszük a dolgunkat. Újságot írunk, hogy kiderítsük a tényeket. Legyen ebben a társunk, segítse a munkánkat, hogy mi is segíthessünk Önnek. Fizessen elő a Narancs digitális változatára!

Jó emberek írják jó embereknek!

Figyelmébe ajánljuk

Hurrá, itt a gyár!

Hollywood nincs jó bőrben. A Covid-járvány alatt a streamingszolgáltatók behozhatatlan előnyre tettek szert, egy rakás mozi zárt be, s az azóta is döglődő mozizási kedvet még lejjebb verte a jegyek és a popcorn egekbe szálló ára.

Profán papnők

Liane (Malou Khebizi), a fiatal influenszer vár. Kicsit úgy, mint Vladimir és Estragon: valamire, ami talán sosem jön el. A dél-franciaországi Fréjus-ben él munka nélküli anyjával és kiskamasz húgával, de másutt szeretne lenni és más szeretne lenni. A kiút talán egy reality show-ban rejlik: beküldött casting videója felkelti a producerek érdeklődését. Fiatal, éhes és ambiciózus, pont olyasvalaki, akit ez a médiagépezet keres. De a kezdeti biztatás után az ügy­nökség hallgat: Liane pedig úgy érzi, örökre Fréjus-ben ragad.

Viszonyítási pontok

Ez a színház ebben a formában a jövő évadtól nem létezik. Vidovszky György utolsó rendezése még betekintést enged színházigazgatói pályázatának azon fejezetébe, amelyben arról ír, hogyan és milyen módszerrel képzelte el ő és az alkotógárdája azt, hogy egy ifjúsági színház közösségi fórumként (is) működhet.

Kliséből játék

A produkció alkotói minimum két olyan elemmel is élnek, amelyek bármelyikére nagy valószínűséggel mondaná egy tapasztalt rendező, hogy „csak azt ne”. Az egyik ilyen a „színház a színházban”, ami könnyen a belterjesség érzetét kelti (ráadásul, túl sokszor láttuk már ezt a veszélyesen kézenfekvő megoldást), a másik pedig az úgynevezett „meztelenül rohangálás”, amit gyakran társítunk az amatőr előadásokhoz.