n "Egyszerűen csak odahozták a buszokat. És tudták, mert olyan káosz volt Srebrenicában, hogy ha odahozzák azt az öt buszt, vagy akárhány járművet, az emberek elmennek velük. Csak elmenekülni akartunk onnét, menekülni."
"Pánikban voltak, féltek, és egymás hegyén-hátán nyomakodtak a katonákhoz, a katonáimhoz, az ENSZ-katonákhoz, akik csillapítani próbálták őket. Azokat, akik elestek, eltaposták."
"Láttunk két szerb katonát. Az egyik őrt állt, a másik pedig a lányon feküdt, letolt nadrággal. És láttunk egy lányt, a földön feküdt, valami matracféleségen. A matrac véres volt, és a lány is tiszta vér volt. A lába kék-zöld volt. Még vér is folyt a lábán. Sokkos állapotban volt. Teljesen megőrült."
"Egyszer csak nagy lövöldözés kezdődött a raktárban, és nem tudtuk, honnan jön. Puskák, gránátok, géppisztoly. Olyan sötét volt a raktárban, hogy nem láttunk semmit. Az emberek sikoltozni kezdtek, kiabálni, segítségért kiáltozni. Ez így ment egészen alkonyatig."
"Nem is érte a lábam a padlót, a raktár betonpadlóját... A lövöldözés után valami furcsa meleget éreztem, ami a vérből jött, ami a betonpadlót borította, és én a halottakon lépkedtem, akik ott feküdtek. De volt, aki még életben volt, és amikor rájuk léptem, hallottam, hogy nyögnek, kiabálnak, mert olyan gyorsan mentem, amilyen gyorsan csak tudtam."
"Amikor tüzet nyitottak, a földre vetettem magam. Egy ember a fejemre esett. Azt hiszem, azonnal megölték. Éreztem, ahogy a forró vér végigcsorog rajtam. Hallottam, ahogy az egyik ember segítségért kiáltozik. Azért könyörgött nekik, hogy öljék meg. És ők meg csak azt mondták, hadd szenvedjen. Majd később öljük meg."
E tanúvallomás-részleteket a hágai törvényszék augusztus 2-án kihirdetett ítélete tartalmazza, mely ítélet Radislav Krsticre, a boszniai Szerb Köztársaság hadseregének (VRS) tábornokára népirtás bűntette miatt 46 év szabadságvesztést ró ki.
Krstic a VRS Drinai Hadtestének volt a parancsnoka 1995. július 13-ájának estéjétől. Ama ténynek a bizonyítása, hogy Krstic épp ekkor vette át e posztot, nem kis erőfeszítésébe került a vád képviselőinek. De végül előkerült az a hivatalos pecséttel ellátott kinevezés, ami beteljesítette Krstic végzetét, és amelynek bizonyítékként való elfogadása után egyértelművé vált, hogy Krstic - mint a VRS Mladic tábornok utáni második embere - büntetőjogi felelősségre vonható a Drinai Hadtest aktív közreműködésével 1995. július 11. és július 19. között kivégzett 7000-8000 srebrenicai boszniai muzulmán férfi erőszakos haláláért, és 25-30 000 srebrenicai boszniai muzulmán nő elüldözéséért.
A hágai ügyészség a Krstic-per során vagy 30 000, a VRS-től elkobzott katonai dokumentumot vizsgált át, több, mint száz tanút (túlélőket, a holland ENSZ-kontingens tagjait, szakértőket) vonultatott fel, feltárta a műholdfelvételek alapján azonosított tömegsírok egy részét, áttanulmányozta azokat a beszélgetéseket, amelyeket a VRS vezetői rádión folytattak egymással, és amelyeket a Boszniai Köztársaság hadseregének lehallgatói lejegyeztek. De az ítélet jelentősége nem csak a bizonyítási eljárás alaposságában, a srebrenicai muzulmán enklávé elfoglalását követő "pokoli tizenegy nap" lehető legprecízebb dokumentálásában, illetve a minden nemzeti, vallási, etnikai, történelmi részrehajlástól mentes, mércéül csak az emberi szenvedést használó bírói mérlegelés higgadtságában áll. A vigaszt nem csak az a tudat jelenti, hogy vannak emberek, és van intézmény a világon, amely néhány évvel e szörnyű bűnök elkövetése után minden követ megmozgatott azért, hogy fény derüljön a tömeggyilkosságok körülményeire, az elkövetők pontos szerepére és az áldozatok kilétére; hogy, a költővel szólva, "tálba fogja a vért, vigyázva, hogy egyetlen csöpp se vesszen el". (Még akkor is, ha a bűntény teljes rekonstrukciója elképzelhetetlen: az elkövetők gondosan ügyeltek arra, hogy áldozataikat megfosszák a személyazonosságukra utaló dokumentumoktól, mielőtt lelőtték, majd tömegsírokba dózerolták őket.)
Az ítélet Krsticet népirtás bűntettében marasztalja el: azaz Krstic avval a céllal és szándékkal követte el a terhére rótt gyilkosságokat, súlyos testi sértéseket, üldözéseket, hogy egy népcsoportot részben megsemmisítsen. A lényeg a szándék: e nélkül a népirtás vádja - a legsúlyosabb vád - nem állt volna meg. Az ítélet egyenes vonalat húz a között, amit Krstic a boszniai muzulmánokról, Nagy-Szerbiáról, a Drinán inneni és a Drinán túli "szerb földek" egyesítéséről gondolt, illetve mondott (és ami nem volt más, mint az uralkodó szerb ideológia), és amit tett.
Az előítéletektől és a nacionalizmustól a tömeggyilkosságig.
