Szanyi Tibor: Föld a láthatáron

  • 2001. július 19.

Publicisztika

Pár napja csak, hogy tekintetünk az új perspektívákat méricskéli, és úgy tűnik, egész jól szokjuk a gondolatot: jöhetnek az új telepesek.
Pár napja csak, hogy tekintetünk az új perspektívákat méricskéli, és úgy tűnik, egész jól szokjuk a gondolatot: jöhetnek az új telepesek.

A Brüsszelben alkudozó magyar küldöttség mintegy tíz nap habkemény tárgyalás után elegánsan benyelte az EU-pozíciókat, és beleegyezett, hogy a magyar csatlakozást követően az Európai Unió úgynevezett önfoglalkoztató gazdái, akik bármikortól számítottan háromévnyi magyarországi helyben lakást, továbbá ugyanennyi helyi szakmai gyakorlatot képesek felmutatni, pont olyan feltételekkel vásárolhatnak hazai termőföldet, mint a magyar polgárok. Szintén a magyar csatlakozást követő hét év után viszont már nem lesz semmilyen megkötés, az akkori EU valamennyi polgára, cége, alapítványa stb., így tehát talán a magyar polgárok, cégek, alapítványok is korlátozás nélkül juthatnak majd földhöz. Lényegében csak a marslakók lesznek kizárva, bár ahogy ez a dolog fejlődik, lehet, hogy ők se. Sőt van a dologban egy kisebb turpisság is, mégpedig az, hogy a megállapodás harmadik évében a felek újra asztalhoz ülnek annak eldöntésére, hogy egyáltalán kell-e ez a hétéves cicózás? Ámde, hogy minden biztonságos mederben folyjék, a magyar kormány vállalta, hogy a csatlakozási egyezmény aláírását (kb. 2002 végét) követően már semmi olyan intézkedést nem hoz, amely a külföldi földvásárlókat a magyarokhoz képest kedvezőtlenebb helyzetbe hozná. Tehát: lesz, ami lesz, csak semmi védekezés! Hadd termékenyüljön a magyar föld!

Nos, ez lesz a jövő.

De nézzük a múltat is! A mai teljes tiltás dacára a magyar termőföld 5-15 százaléka mégiscsak külföldiek tulajdonába került. Ez a legális rész. Házasság, állampolgárság-váltás és jogi trükkök, illetve a tiltás előtti szerzemények révén. Ezt fejelik meg a zsebszerződések, zavaros zálog-, illetve kölcsönügyletek. Azaz a magyar termőföld hozzávetőlegesen egynegyede már ma is külföldi fennhatóság alatt áll. Ha a zárlat ezzel az eredménnyel járt, akkor csak fantázia kérdése, hogy mit eredményez a korlátos megengedés. Az én fantáziám azt mondja, hogy a termőföldben megtestesülő magyar nemzeti vagyon döntő hányada cirka 10 százalékos áron lesz külföldieknek kiszolgáltatva még ebben az évtizedben.

Hiába, a szegény lány gyorsan és olcsón adja magát. De időzzünk el egy kicsit azon is ám, hogy ki teszi ezt velünk? A konzervatív fiataldemokraták 1997-ben népszavazás útján egyszer s mindenkorra kívánták megtiltani, hogy bárki külföldi személy vagy cég magyar termőföldhöz juthasson. Annyira szent volt ez a dolog, hogy azt se bánták volna, ha ezáltal alkotmányos sorompót emelnek a magyar EU-csatlakozás elé. Belátták - igaz, ezt titokban tartották előttünk -, hogy a földpiacot márpedig fel kell szabadítani, ez a csatlakozás egyik ára. Ez nagy eredmény, csak éppen elmaradt a megváltoztathatatlanra való felkészülés. Megyünk az olimpiára, edzés nélkül. Azt mondták, nem kell! És hát tényleg, miért is gondoljuk, hogy az alföldi táblákat jobban meg tudja művel(tet)ni egy soproni nőgyógyász, mint egy holland gazda? A magyar napszámosnak meg amúgy is tökmindegy, hogy a munkáltatója éppenséggel valamelyik magyar újnábob vagy egy régi angol bank.

A kormány ezenközben kemény tárgyalásokról papol. Védik a nemzeti érdekeket - harsogják. De kérdem, mely nemzeti érdekünket sikerült eleddig megvédeni? A - nem mellesleg zömmel külföldi kézben lévő - gyógyszeripar kapott pár év koppintási haladékot. A takarékszövetkezetek még egy kicsit működhetnek érdemi tőke nélkül. Magasabb lehet a cigarettáink kátránytartalma. Nem vehetjük fel külföldön a nyugdíjunkat. Kicsit még rendesen szennyezhetjük a környezetünket. Szóval általában győztünk! Viszont sokan évek óta mondogatják, hogy félő, az EU-csatlakozásunknak a magyar mezőgazdaság lesz a legnagyobb vesztese.

A polgári kormány most konkretizálta, hogy ezt miként kell érteni. Lesz itt mezőgazdaság, csak nem magyar.

A szerző országgyűlési képviselő (MSZP).

Figyelmébe ajánljuk

Hieronymus Bosch világa

  • - turcsányi -

Michael Connelly nem egy író, inkább egy regénygyár, rosszabb esetben áruvédjegy – az efféle státus persze nem oly ritka zsiráf manapság.

„Rodrigo”

A világ legnagyobb és legrangosabb színházi fesztiválja az avignoni. Jelentős társulatok seregszemléje, illetve már maga a fesztiválmeghívás jelentőssé tesz társulatokat. Aki a hivatalos programban van, az számít valakinek.

Félúton

Egykori nagymenő, aki a csúcsról lepottyanva már csak árnyéka önmagának; féktelen csodagyerek, akinek csak kemény munkára és iránymutatásra van szüksége, hogy azzá a sztárrá váljon, akit a végzete elrendelt neki – a sportfilmek talán legnagyobb kliséi ezek, a Stick pedig épp erre a kettőre épül.

Dinók a budoárban

Ötévesen, egy tollseprűtánccal indult Karácsonyi László (1976) művészi karrierje, diplomáját 2003-ban pedig egy lovagi páncélzatban védte meg. (A páncél maga volt a diplomamunkája.)

Léda a Titanicon

  • Molnár T. Eszter

Ki ne szeretné a Balatont? Főleg, ha csak a szépre emlékszik? Arra, hogy a vonat vidáman, sőt pontosan fut be a hűs állomásra, a papucs nem töri a lábat, a naptej megvéd a leégéstől, és van hely az árnyékban a kempingszéknek és a gumimatracnak.

Angyalszárnycsikorgás

Nagy luxus olyan kis kultúrának, mint a magyar, nem megbecsülni a legjobbjait. Márpedig Halasi Zoltán a kortárs magyar költészet szűk élmezőnyébe tartozik, ám a szakma mintha nem tartaná számon érdemeinek megfelelően, a nagyközönség számára pedig minden bizonnyal ismeretlen.

Miért hallgat Erdő Péter?

2025 júliusának egyik forró szerda éjjelén Konrád-Lampedúza Bence betanított kémia­tanár hazafelé ballagott Ráczboldogkőn, a Kistücsök névre hallgató alma materéből. Nem volt ittas egy cseppet sem, de megviselte a nehéz levegő, amikor szembejött vele egy kormányzati óriásplakát.